Előbb kenyeret vesz, csak aztán gondol a lakbérre

Fülek város polgármestere, Agócs József egyebek között az MKP Országos Tanácsa figyelmét is felhívta arra, hogy „a tiltakozók nagy részének a nincs mit enniük, mert nincs miből biztosítaniuk mindennapi kenyerüket. /.../ A tavalyi közmunkáknak semmi konkrét hasznuk nem volt, a mostani jövedelemkiegészítő pótlékért dolgozni kívánók száma a városban 1800 fő. A rászorultak olyan sokan vannak, hogy lehetetlen lesz mindenkinek ösztönző munkát biztosítani, hogy megkaphassák a havi kiegészítő jövedelempótlékot. /.../ Félő, hogy elindul a rablás, az erőszak, amely könnyen polgárháborús viszonyokhoz vezethet. /.../ A régióban sajnos nem elég azt mondani, hogy a munkanélküliek álljanak munkába, ahhoz munkahelyekre is szükség lenne. A jelenlegi helyzet kialakulásához a szociális rendszer kaotikus átalakítása járult hozzá.”

A polgármester arról is tájékoztatott, hogy a városban valamivel több mint 10 300 ember él, a lakosság 65 százaléka magyar, 30 százaléka szlovák és 411-en vallották magukat romának, ám a valóságban Füleken több, mint 2500 roma él. Az 5200 munkaképes lakosból 1800-an élnek munkanélküli vagy szociális segélyből, a létminimum határán tengődnek, ám erről az ország vezetői a számos intő jel ellenére sem akarnak tudomást venni.

A város költségvetése eléri a 90 millió koronát – mondta Agócs József – s a polgárok jogosan tehetik fel a kérdést, hogy ekkora összegből miért nem, vagy miért csak alig jut fejlesztésre. Nehéz megmagyarázni mindenkinek, hogy az állam a hatáskörök jelentős részét átruházta a községekre és a városokra, a pénzt viszont úgy mérték, mintha az egész ország Pozsonyban élne, 18 ezer koronás átlagfizetéssel, 2,5 százalékos munkanélküliség mellett. Azoknak, akik a törvényeket megalkotják, nyilván nincs információjuk arról, hogy ebben a térségben a szülőknek már az is jelentős gondot okoz, hogy a gyermekeiket alapiskolába járassák.

Ismeretes, hogy itt, a gömöri és nógrádi régióban a magyarok által többségben lakott területeken a munkanélküliség meghaladja az országos átlag kétszeresét, a családok ellehetetlenülése pedig sokkal gyorsabb és érzékelhetőbb, mint az ország más területein.

A városban nyolc iskolai intézmény működik, ebből négy alapiskola, egy szabadidőközpont, egy művészeti alapiskola, valamint két óvoda. A két magyar tannyelvű alapiskolába közel ezer gyerek jár. A polgármester a közel féléves tapasztalatok alapján úgy vélekedik, hogy – ha nehézségek árán is – az iskolák működtetését biztosítani tudják, az épületek állagának megőrzése, karbantartása viszont a jelen támogatási rendszer ismeretében megoldhatatlan feladat elé állítja az önkormányzatokat. Ki kell mondani azt, hogy miközben az alapiskolák biztonságban érezhetik magukat, addig mind a művészeti alapiskola, mind a szabadidőközpont, mind pedig az óvodák léte gazdasági téren veszélyeztetett.

Ami a város költségvetését illeti, Agócs József elmondta azt is, hogy – minden fillér helyét kétszer is átgondolva – fejlesztésre összesen 1 millió 735 ezer koronát tudnak fordítani, mely öszszegnek a zömét tervdokumentációk elkészítésére fordítják annak érdekében, hogy a későbbiekben pályázni tudjanak. Jelenleg tizenöt benyújtott pályázatuk vár elbírálásra.

Fülek azon magyar többségű településünk közé tartozik, ahol a lakosság száma az utolsó, 2001-ben tartott népszámlálás óta csaknem 300 személlyel nőtt. Ennek okát a polgármester abban látja, hogy a térségben több roma gyerek születik. Kiszámították – mondta Agócs József ,– hogy ha a szaporulati arány nem változik, akkor Füleken 13 éven belül kiegyenlítődik a roma és nem roma lakosság aránya. A városban már most is működik olyan magyar tannyelvű alapiskola, ahol a roma tanulók aránya eléri a 78 százalékot, míg a szlovák tannyelvű alapiskolákban a romák száma elenyésző. Ott az arányt azon magyar szülők gyermekei javítják, akik szlovák iskolába adták a gyerekeiket a legtöbb esetben azért, mert nem akarják, hogy a roma gyerekek jelenléte miatt a gyermekük alacsonyabb színvonalú oktatásban részesüljön. Az egyik óvodában épp a fentiek miatt már hamisítások is történtek; a kért tanítási nyelvet az igazgatónő utólag írta be, hogy a szlovák tanítónőnek is legyen elegendő gyereke. A számos szülői panasz miatt olyan megoldáshoz kellett folyamodni, hogy a jelentkezési lapokat a városházán gyűjtötték össze. Itt a jelentkezési lapokról fénymásolatot készítettek, hogy megelőzzék és megakadályozzák az igazgatónő esetleges csúsztatásait. A polgármester ezzel kapcsolatban kijelentette: nem akar egyik nemzetiség kárára sem határozatokat hozni, viszont azt sem engedi meg, hogy tudatos csalások vezessenek a nemzet elsorvasztásához.

A beszélgetésen jelen lévő Mázik István, az MKP losonci járási elnöke úgy vélekedett, hogy az oktatásügy területén felmerülő gondokat a város vezetése egy kis jó szándékkal még egy ideig kezelni tudja. A szociális segélyek radikális csökkentése és a magas munkanélküliség viszont veszélybe sodorhatja a térség önkormányzatainak a költségvetését is, mert egyrészt az önkormányzati lakások bérlői nem lesznek képesek fizetni a lakbért, másrészt pedig azoktól, akik szinte jövedelem nélkül élnek, lehetetlenné válik a helyi adók és illetékek behajtása. Ha viszont az önkormányzatok kényszerítő intézkedéseket alkalmaznak, maguk ellen fordítják a választópolgárok jelentős részét. Természetesen az sem várható el, hogy a tisztességesen fizetők kárt szenvedjenek például azáltal, hogy elzárják lakásukban a vizet, vagy leállítják a hőszolgáltatást. ĺgy egyik diszkrimináció követné a másikat.

Mindenképpen növekszik a bizonytalansági tényező, ami akár azt is eredményezheti, hogy a már most is elmaradott térségek falvaiban nem marad pénz a fejlesztési programokra, de veszélybe kerülhet működésük is. Mivel ez a valós veszély már érzékelhető Füleken is, németországi példa alapján javaslatot tettek egy állami szolidaritási alap létrehozására. A javasolt szolidaritási alap segíthetné az elmaradott térségek önkormányzatait fejlesztési programjaik megvalósításában, és segíthetne katasztrófák és vészhelyzetek idején.

A város és a térség szociális helyzetét mérlegelve, Agócs József annak a véleményének adott hangot, hogy nem lett volna szabad ennyire előkészítetlenül, enynyire rajtaütésszerűen hátrányos helyzetbe hozni az embereket. A lakosságon keresztül ugyanis hátrányos helyzetbe került a város is azáltal, hogy az energiaárak megemelését és a szociális reform bevezetését rosszul időzítette mind a kormány, mind pedig a törvényalkotó testület. Akinek megélhetési gondjai vannak, előbb kenyeret vesz, s csak ezután gondol a lakbér, vagy a fűtési díj kifizetésére. Sokan gördítenek maguk elé egy adóssághalmazt, ami az idők folyamán egyre növekszik. A fél várost nem lehet kilakoltatni, és az is előfordulhat, hogy a lakosság fizető fele is megunja azt, hogy mindig nekik kell viselniük a terheket. A reformok nyilván szükségesek és elkerülhetetlenek, de erre a lakosságot fel kellett volna készíteni. – Én soha nem sajnáltam a romákat, mert úgy vélekedtem, hogy a munkanélküliségük túlságosan is jól meg van fizetve – mondta a polgármester. – Most viszont már a létfenntartásuk sem biztosított, és ez minden jóérzésű embert elszomorít. Arra már nem is merek gondolni, hogy mi lesz a hulladék elszállítására a költségvetésben megállapított több mint négymillió koronával, hiszen a hulladék tárolásáért még az elmúlt évből is mintegy 900 ezer koronával tartozunk a szeméttelepnek.

A családokat sújtó anyagi csőd könnyen csődbe viheti magát a várost is. A hulladék elszállítási díját a testület most személyenként 350-ről 380 koronára emelte fel, amit a lakosság jelentős része soknak talál, s ezt az összeget nem akarják kifizetni. Ha az álláspontjukon nem változtatnak, előfordulhat, hogy szeptembertől a város nem lesz képes a hulladékot elszállítani.

A városnak külterületen csak nagyon kevés ingatlanja van, az a 35 hektárnyi termőföld, amelyet eddig a Filagro nevű cég bérelt, mintha nem is lenne, mert évek óta nem fizeti a szerződésbe foglalt bérleti díjat, a hátralékot pedig lehetetlenség rajtuk behajtani.

A felvázolt sanyarú helyzet ellenére Agócs József nem tekinti kilátástalannak Fülek jövőjét, s nem is bízza azt a véletlenre. Amellett, hogy állandó kapcsolatot tart fenn a helyi vállalkozókkal és polgári társulásokkal, az önkormányzat felállított egy öttagú csapatot, amelynek alapvető feladata a legkülönfélébb pályázatok kiírása és menedzselése. Ahogy már előbb is említette, jelenleg is tizenöt pályázatuk van, egyebek között a befejezés előtt álló alapiskolára, a szelektív hulladék gyűjtésére, a városháza tetőterének beépítésére, a várhoz felvezető út korszerűsítésére, kistérségi csatornahálózat kivitelezési terveire, a füleki vár falai állagának megóvására, s még számos olyan dologra, amire a költségvetésből nem tudnának pénzt elkülöníteni. Sajnálkozással állapította meg a polgármester, hogy a határon átnyúló vállalkozások támogatására benyújtott pályázatukat itt, Szlovákiában elutasították, míg Magyarországon ugyanerre pénzt különítettek el.

A városnak szüksége lenne egy régiófejlesztési szakemberre, de az erre vonatkozó javaslatot a képviselő-testület elutasította. Az emberek nehezen értik meg – mondta a polgármester –, hogy az állam sem tanácsot, sem pénzt nem ad az önkormányzatoknak, s csak azok a települések lesznek képesek a megújulásra, amelyek kreatív emberekkel veszik körül magukat.

Bár Fülek önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került, szerencsésnek is mondhatja magát, mert nagyon gazdag a közösségi élete. A városban huszonhat polgári társulás működik, a legtöbbjük főiskolát vagy egyetemet végzett emberek irányításával, s ezek a csoportosulások sok fiatalt vonzanak. Ezekből a csapatokból rendszerint valamiféle vállalkozás is kialakul, a város lakossága pedig mind anyagi, mind pedig szellemi téren rétegeződik.