„El akar lopódni” a közvagyon?

Vrezgó Erzsébet gyermekorvos, a testület tagja szombaton azért tartotta szükségesnek összehívni a képviselőket, hogy tájékoztassa őket: információi szerint a rendelőintézet tulajdonosa, Nagyszombat megye felbecsültette az ingatlan értékét, ezért Nagymegyernek ismételten jeleznie kell az illetékesek felé, hogy továbbra is igényt tart a létesítményre.

A képviselők egy része úgy véli, aggasztó, hogy az elmúlt években a megyének címzett többszöri kérelem ellenére a regionális képviselet érdemben nem volt hajlandó foglalkozni a kérdéssel, sőt, még az információszolgáltatás tekintetében sem tartja partnernek a helyi önkormányzatot. Felmerült az a gyanú is, hogy a megye el kívánja adni az értékes ingatlant. A rendelőintézet épületéhez bő egyhektáros terület tartozik a termálfürdő közvetlen közelében, így elképzelhető, hogy komoly befektető érdeklődik iránta. Ahogy azt az egyik képviselő megfogalmazta: nem véletlen, hogy az intézményt nem tudta akkor megszerezni a város, amikor a helyi önkormányzatok szimbolikus összegekért jutottak hozzá a végső soron saját rendelőintézeteikhez – itt az a helyzet áll fenn, amikor a közvagyon el akar lopódni.

Néveri Sándor, a város megbízott statutáris képviselője (aki addig tölti be hivatalát, amíg Nagymegyer nem választ új polgármestert) úgy vélte, felesleges riogatás az üggyel az adott pillanatban foglalkozni. Elmondta, tárgyalt Domsitz Károllyal, a megye vagyonkezelő bizottságának az elnökével, valamint Kvarda József megyei alelnökkel is. Biztosították, hogy a megye mérlegeli a létesítmény működésének módosítását, illetve arra nézve is garanciát kapott, hogy a város tudomása nélkül nem születik érdemi döntés a kérdésben. Néveri szerint a rendelőintézet átvételét eddig is elsősorban az gátolta, hogy az üzemeltetés terén a város egyedül nem lehet partner; előbb a nagymegyeri önkormányzatnak és az érdekelt orvosoknak kell megállapodniuk, milyen formában tudnának együttműködni. A statutáris képviselő azt is leszögezte, a megyei és a helyi önkormányzatnak is törvény által megszabott kötelessége biztosítani a lakosok egészségügyi ellátását, így nem kell attól tartani, hogy Nagymegyer rendelőintézet nélkül marad. Azt a lehetőséget azonban nem kellene kizárni, hogy a biztosító által térített ellátáson kívül az adott létesítményen belül olyan egészségügyi szolgáltatások is elérhetőek lennének, amelyek képesek profitot termelni.

A képviselő-testület végül a következő határozatot hozta: kérvényezik a megyénél, hogy tájékoztassák a nagymegyeri önkormányzatot a rendelőintézettel kapcsolatos elképzeléseikről. Egyúttal leszögezik, a város továbbra is igényt tart a létesítményre; ha a megye a törvényileg megszabott határidőn belül nem nyújt információt, a médiában hozzák nyilvánosságra az ügyet; megbízzák Vrezgó Erzsébetet egy bizottság létrehozásával, amely megvizsgálja a rendelőintézet üzemeltetésének szakmai és jogi feltételeit.

Bármilyen eredményt ér is el Nagymegyer, annyi bizonyos: az érvényes szabályozás értelmében ma már nem lehetséges a megye vagyonának átruházása vagy szimbolikus áron történő eladása, így a város a rendelőintézethez jó esetben is csak becsült áron juthat hozzá. Ez pedig tízmilliós nagyságrendű tételt jelent.