Együttműködés a társadalmi befogadásért

GULYÁS ZSUZSANNA

Párkány. Júliusban kezdődött és novemberben ér véget az a Visegrádi Alap által támogatott projekt, amelynek célja a mentálisan sérültek társadalmi elfogadásának és befogadásának segítése. A határon átnyúló együttműködés magyarországi partnere az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) balassagyarmati szervezete és a Mentálisan Sérültekért Egyesület párkányi szervezete.

„Egyre többen vannak, akik nemcsak értik, hanem el is fogadják egyesületünk céljait és feladatait, sőt azonosulni tudnak velük. Munkánk lényege az egyenlő jog és méltóság elveinek betartása mellett a társadalmi integráció következetes segítése” – fogalmaztak a projekt résztvevői. A hat hónapig tartó program nyitórendezvénye Párkányban volt, majd Balassagyarmaton, a Palóc búcsúban találkoztak. Augusztusban Szécsényben és Párkányban tartanak szakmai és kulturális találkozót. „A párkányi szervezet 1997-ben alakult azzal a céllal, hogy egyesítse mindazokat, akiket közvetlenül vagy közvetetten érint a téma. Szeretnénk szakmai és erkölcsi támogatást nyújtani a mentálisan sérült fiataloknak és családjuknak. 2008-tól van saját klubhelyiségünk, ahol rendszeresen találkozunk. A foglalkozások és szakmai előadások mellett rendszeresen szervezünk kirándulásokat is, amelyek az integráció szempontjából is nagyon fontosak” – mondta Szűcs Teréz, a Mentálisan Sérültekért Egyesület párkányi szervezetének elnöke. A vakáció idején is rendszeresen találkoznak. „Kicsi koromtól pánikbetegséggel küzdök. Nehezen barátkozom. Az iskola befejezése után leginkább otthon ültem, nagymamámnak segítettem a kerti munkákban vagy édesanyámnak az újságkihordásban. Két éve járok ide, és azt veszem észre, hogy oldódnak a gátlásaim. Barátaim is lettek, és a legutóbbi közös kirándulásra is el tudtam menni – oldódott bennem a szorongás” – mesélte a 22 éves Péter, aki őszintén beszélt betegségéről és tanulási problémáiról is. Ő a párkányi speciális iskola diákja volt. Hozzá hasonlóan Gábor is a speciális iskolát látogatta. Édesanyja és ő 1997-től tagja a szervezetnek. „Nagyon hasznos és fontos, hogy végre van egy helyiség, ahol rendszeresen találkozhatunk és megoszthatjuk egymással örömünket és gondunkat” – nyilatkozott Gábor édesanyja. A 31 éves Attilát nagymamája kíséri el a foglalkozásokra. Attila a legtöbb időt a pingpongasztalnál tölti.

„Veletek akarunk élni, nem mellettetek. A szánalom és együttérzés helyett szeretnénk másfajta, igazi segítséget kapni. Hiszen öt perc őszinte segítség többet ér, mint egy óra együttérzés” – foglalta össze törekvéseik lényegét a párkányi szervezet elnöke.