Egymást is kisegíthetik a szlovákiai és magyarországi önkéntes tűzoltók

Ahogy sok más, a rendkívüli helyzetekre vonatkozó szakmára, úgy az önkéntes tűzoltókra is igaz, hogy nem szembesülnek minden nap egy-egy ritkább esettípussal. Emellett hasznos, ha egységen belül és az egységek között is olajozottan működik az összhang. Ezek fejlesztésére is lehetőséget kaptak a Komáromi járás önkéntes tűzoltói. Helyben Tatán, az Esély Budapest Alapítvány Ifjúsági Táborában volt a bázisuk.

„Volt lehetőség fák kidöntésére is, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. adott erre lehetőséget. Ezzel nem nagyon találkoznak az önkéntes egységek, amelyek általában már csak a földön fekvő fákat távolítják el. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor egy fa megsérül, s egészében ki kéne dönteni, ehhez azonban mindig vacillálva állnak hozzá, mert ilyen tapasztalatuk nem nagyon van. Ezenkívül kevésszer találkozunk autóbalesettel. Megkeverték a gyakorlatokat is, például riasztották az egységeket egy közúti balesethez, s a háttérben épülettüzet imitáltunk. Ez a helyzetfelismerésre irányult, s arra, hogy ilyenkor hogyan hívjanak további egységeket” – fejtegette lapunknak Alföldy József, a komáromi járási szervezet elnöke a gyakorlat elsődleges hasznát, amelynek keretében egy műveletirányítási központot is létrehoztak, ahol a szervezők által kapott riasztási lapok alapján mozgósították az egységeket.

A 36 órán át tartó, a tűzoltók számá-ra komoly fizikai és pszichikai megterhelést jelentő, élethű szituációkkalteletűzdelt eseményt a Visegrádi Alap-nak köszönhetően szervezték meg. Szlovákiából az izsai, a dunaradványi, a búcsi, a pati, a hetényi, a nagykeszi, a keszegfalvai, a dunamocsi, a nemesócsai, a kisújfalui, a kőhídgyarmati, a nagymegyeri és az alistáli testület, Magyarországról pedig 17 város és falu egysége vett részt. A tűzoltókhoz még a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tagjai is társultak.

Alföldy József elmondta, a szlovákiai és a magyarországi félnek is új kihívás volt a gyakorlat részletes kigondolása és levezénylése. A beavatkozó egységek parancsnokaival még összegezni fogják a tapasztalatokat, s az esetleges további gyakorlatokon tovább mélyítik majd a tudásukat. Kérdésünkre hozzátette, korábban már éles helyzetben is kisegítették egymást: „Például minket, az izsai szervezetet a 2013-as árvízkor homokzsákok megtöltésére kértek fel a magyar oldalról. Valamint a magyarországi Tisza mentén egyszer volt egy nagy viharkár, ahová a Komáromi járásból vonultak egységek.”

A hasonló események arra is jók, hogy összemérjék az egymás között fennálló tudásbeli és műszaki különbségeket, amelyek azonban valahol kiegyenlítik egymást. „Alapjában véve nincs nagy különbség. Szlovákiában állami támogatásban részesülünk, ami attól függ, hogy milyen kategóriába esünk, s a kapott összeget bevetési felszerelésre is költhetjük. Magyarországon ez teljesen máshogy működik, az ottani kollégák nem kapnak ekkora támogatást. Azonban náluk például digitális adóvevőkkel rendelkeznek az önkéntes tűzoltók, amellyel közvetlen kapcsolatot tudnak fenntartani az irányítóközponttal, míg Szlovákiában nem engednek be minket ebbe a rendszerbe, csak telefonon tudunk segítséget kérni. Láttam ott a gyakorlaton, hogy vonulás közben folyamatosan információkat kértek a magyar kollégák, míg mi csak a helyszínen tudjuk meg, hogy mi vár ránk” – zárta Alföldy József.