Egyedi növénytemplom a Szent László-forrásnál

Az egyik autóból egy öreg néni száll ki. Körülnéz – egy alacsony kőfalra erősített fatető-szerkezetet lát. Ezt fogják szentelni? De hiszen ez nincs is kész, hát ennek a templomnak nincs is igazi teteje. Micsoda szégyen! Idehívják a papokat egy félkész épülethez, ahelyett, hogy rendesen megcsinálták volna. Néni, kérem, ez mindig ilyen lesz, mert ilyenre tervezték, mondják többen az idős hölgynek, aki alighanem egy sokkoló élménnyel lett gazdagabb.

És valóban. A középkori falmaradványt az építők kijavították, rendbehozták, és erre álmodott Tamás Gábor tervező egy olyan természetbarát fakonstrukciót, mely ellen még a természetvédőknek sem volt különösebb kifogásuk. A szellős szerkezetre már csak azért is szükség volt, mert az eredeti templom belsejében a századok folyamán két fa nőtt, mely ezentúl is a templom belsejében marad majd. A tetőt idővel borostyán és más növények futják be, a szentély körül futórózsák nőnek majd, a padlót pedig újra fű borítja. Az építők már befejezték munkájukat, az utómunkákat a természet végzi el.

A múlt

Debrőd község neve a 13. században bukkan fel először feljegyzésekben. Ugyanilyen régi volt valószínűleg a László királynak szentelt templom is, mely a Szent László-forrás mellett épült, bár a romok alaposabb megfigyelése után Szántai Lajos történész és Somlói Lajos geobiológus arra a következtetésre jutott, hogy egyes részei ennél is régebbiek, akár 150 évvel korábban is keletkezhettek. A közelben egy kolostor is állhatott, ám ennek nyomaira még nem bukkantak rá.

A korai templomépítés a környéken elterjedt Szent László-kultuszszal magyarázható, melynek nyomai ma is élnek még a nép emlékezetében. A legenda szerint csatából hazatérőben a debrődi réten pihent meg a király serege, éhesen és szomjasan, egyetlen falat étel és egyetlen éltető korty víz nélkül. A király segítségért fohászkodott, és lova patkója nyomán forrás fakadt a sziklából, mely a mai napig is csörgedezik.

A kora középkori templomot a 16.században bővítették a szerzetesek egy főhajó megépítésével. Újabb 300 év múlva azonban a gazdátlan épületnek sok gazdája lett, de a tönkrement zsindely rendbehozatalát egyik sem vállalta: sem a debrődi plébánia, sem a jászói papság, sem a rozsnyói püspökség. A megrongálódott templomnak a debrődi mészégetők adták meg a kegyelemdöfést, elhordták a követ a kemencékhez. A hajdani zarándokhely romossá vált, csupán néhány falmaradvány emlékeztetett a régi kegyhelyre, felverte a gaz, fák nőttek a romok között.

De a régi harang és a László királyt ábrázoló festmény megmaradt. Megmaradt a kultusz is, egészen a múlt század hatvanas éveiig. 1953-ban Mária-jelenéseket jegyeztek fel a forrásnál, ez elindította a kultikus búcsújárást, melyet aztán a szocializmus keményebb évei lehetetlenítettek el.A jelen

A tervek a templom felújítására már régen érlelődtek, ám a dolog nem volt olyan egyszerű. A Debrődtől 3 kilométerre levő tisztás, melyen a forrás található, a Szlovák Karszt egyik nyúlványa, ezért természetvédelmi terület. Ám Papp Anna, a debrődi polgármester és Frankovics László, a helybéli lelkipásztor nem adta fel álmát. Addig keresgéltek, míg társakra nem akadtak a vállalkozáshoz. A növénytemplom ötlete sok embert magával ragadott, nemcsak a tervező Tamás Gábort, hanem a fakereszteket ingyen elkészítő Cselényi Árpádot és Kiss Lászlót, az úr asztalának travertin kőtömböt ajándékozó Szabó Fecsu Károlyt, és számos szponzort, aki pénzzel vagy munkával segítette a megvalósítást. 2006 tavaszán megkezdődtek a munkálatok, melyekhez mindig hiányzott némi pénz, ám sosem hiányzott a bizakodás a polgármester részéről. A templom állni fog, az emberek segíteni fognak. Valóban így lett. A tízméteres szarufák összeácsolását a bódvaszilasi Pozsgay Imre és Társa vállalat végezte el, a szerkezet vörösfenyőből készült. Papp Anna polgármester már nem élhette meg a nagy eseményt, 2007. szeptember 15-ét, mikor a kész templomot Eduard Kojnok rozsnyói püspök felszentelte. A mikrofonnál helyén leánya, Adrianna állt, átvéve fáradhatatlan édesanyától nemcsak a polgármesteri teendőket, hanem az álmok megvalósítását is. Nusi néni mosolyát a váratlan zápor után felragyogó nap jelezte leginkább, és bizonyára örömére szolgált az is, hogy a templomban a szertartás után esküvő zajlott. Egy budapesti pár kelt egybe a debrődi növénytemplom gerendái között.

A jövő

Egyik szemem sír, a másik nevet, mondja egy környezetvédő, miután a püspök engedélyt adott rá, hogy Szent László napján évente búcsú lehessen a növénytemplomnál. Nem az Európában egyedülálló templomot félti a látogatóktól, inkább a tisztást és a forrást a szemetelőktől, a turisták jellegzetes nyomaitól. Mások azon aggódnak, hogy a falutól messze, lakatlan helyen álló templomnak nehogy baja essen.

De a jövőnek vannak világosabb színei is. A templom nemcsak a keresztény hitet és László királyunk emlékét őrzi, hanem az emberi összefogás és önzetlenség szimbóluma is. Néhány év múlva a kúszónövényekből kialakulnak majd a templom falai, és ha a szentély mögötti gótikus faablakon besüt a nap, felejthetetlen látványban lesz része annak, aki elzarándokol ide.