Egy szép hagyomány végnapjai

A monda szerint az Egyházasbásttól nyugatra fekvő völgyben két testvér telepedett le: Kacsics Miklós és Kacsics Vecslov. A Medves-hegység lankáin legeltették juhaikat, miközben azon vitatkoztak, kiről nevezzék el a területet. Kóbor medve ritkította állományukat: megállapodtak, hogy a majdani település annak a nevét fogja viselni, aki elejti a medvét, és ez Vecslovnak sikerült. Mivel Vecseklő eredeti jelképei nem kerültek elő, a kóbor medve szimbólumként bekerült a falu újonnan megtervezett címerébe is.

Vecseklő 1990-ig közigazgatásilag Egyházasbásthoz tartozott, az első demokratikus választások idején választott a falu önálló önkormányzatot. Hulitka Sándor polgármester 2002-től irányítja a helyi testület munkáját.Víz nincs, gáz van

A Medvesalja azon régiók közé tartozik, ahová késve jutott el a földgáz, Vecseklőn 2004-ben rakták le a vezetékeket, amikor a gáz ára már nem igazán volt vonzó a lakosság számára. Valószínűleg hasonlóképpen járnak az ivóvízzel is. A klenóci víz Feledig már eljutott, de a vezeték építését évekkel ezelőtt leállították. Pedig a Rimaszombati járás számos déli településén, a többi között Vecseklőn is hiányzik a vezetékes ivóvíz. – A megyei önkormányzattól ígéretet kaptunk, hogy belátható időn belül folytatódik a vízvezeték építése, és a kivitelezési munkálatokat a megye finanszírozni fogja – tájékoztat Hulitka Sándor. – A másik nagy problémát a kanalizáció hiánya okozza.

Sok a nyugdíjas, kevés a munka

A 265 lelket számláló település lakosságának több mint a fele nyugdíjas, a kereső polgárok nagy része távol lakóhelyétől, Rimaszombatban, Füleken vagy Losoncon talált munkát. A település lakossága megfogyatkozott, 1961-ben még 556-an laktak a községben. Akit csupán a kíváncsiság visz be az utcákba, a palotának is beillő házak láttán azt gondolhatná, jó módban élnek az emberek. Pedig a látszat csal. Az emeletes épületek között sok a lakatlan, vevőre váró ház. Valamikor a Medvesalján alig akadt porta, ahol nem lakott kőműves vagy ács, akik impozáns épületeket emeltek. A hetvenes években a jó eszű fiúk többsége szakmunkásnak tanult, kőműves akart lenni és nem főiskolás vagy egyetemista. Máig emlegetik, hogy egyik útja során Mács József író betért a vecseklői kocsmába, ahol állítólag arra próbálta rábeszélni a fiatalokat, menjenek főiskolára. „Az nem lenne jó szerkesztő úr! – fakadt ki az egyik fiú. – Ha mindenki főiskolás lesz, ki épít majd házakat?”

Nincs legénybíró a faluban

Vecseklőn régi hagyománya van (volt?) a legénybíró-választásnak. Az év utolsó napján legénygyűlést hívtak össze, amelyen egy évre megválasztották a legénybírót és a vezetőséget. – Választottunk pénztárnokot, nála fizettük be az éves tagsági illetéket, volt legénybíró-helyettes, belügyminiszter, pénztárca nélküli miniszter, tojásos és seprős. Mindenkinek meg volt a maga feladata, a legénybíró döntött mindenben, például hogy hová megyünk mulatságba. Együtt indultunk el, és együtt érkeztünk vissza, pedig voltunk harmincan, negyvenen. A seprős vigyázott arra, hogy a hazafelé induláskor mindenki ott legyen, ne maradjon el senki a csoporttól – emlékezik a polgármester.

Állítólag tavaly decemberben megszakadt az évtizedes vagy évszázados hagyomány, a legények nem választottak bírót maguk közül. Most a nyugdíjasok, a hatvanas, hetvenes években „bandához” szokott idős emberek próbálnak újra szervezkedni, helyiséget kértek az önkormányzattól, klubot szeretnének alakítani. A polgármester megjegyezte: örül a kezdeményezésnek, a lehetőségek adottak, a felújított helyiség kulcsát akár már holnap is átnyújthatná a nyugdíjasok megbízottjának.