Egy régi technológia jól megmaradt nyomai Felfalunál

Itt maradt meg máig egy félig földbe süllyesztett mészégető kemence. 

A mészégetésről

Ez a mesterség valószínűleg a tatárjárás után, a kővárak, városerődítések, kőházak építésének elindulásával lendült fel ezen a vidéken. Az építkezéshez a hagyományos várfalépítési technológia szerint igen nagy mennyiségű égetett mészre volt szükség. A várfalépítéskor a zsaluzással formában tartott hasított vagy faragott kövek közé került kötőanyagot, az égetett meszet a falban oltották be, azaz a kalcium-oxidhoz vizet adtak. A víz elpárolgása után a kötőanyag szinte az eredeti mészkő keménységét vette fel, így a hasított vagy faragott kövek a mész vegyi reakciójával nehezen bontható, ellenálló, egységes masszívummá váltak. Mivel a mészkő nem mindenhol fordul elő, de a belőle készített égetett vagy oltott mész gyártása fontos volt az építkezéseknél, így a mészégetés iparággá fejlődött. A mészkövet hevítéssel lehet átalakítani kalcium-oxiddá, a hasított mészkő, vagyis a kalcium-karbonát nagyjából 900 és 1100 Celsius-fokon alakul át kalcium-oxiddá. Ezt a folyamatot úgy gazdaságos elvégezni, ha a lehető legkevesebb hőveszteség mellett nagy tömeg mészkő kerül feldolgozásra. Emiatt kezdtek el valamikor a 14. században a mészégetők ilyen félig a földbe mélyesztett mészégető kemencékben égetett meszet készíteni. A technológia sokáig nem is változott, csak jóval később, a 20. század elején jelentek meg az érckohókhoz hasonló, kürtős mészégető kemencék. Felfalunál egy ilyen régi technológiájú, valamikor a 19. században kialakított és egészen a 20. század első negyedének végéig használt, félig a földbe ásott, de már hőálló belső borítású fallal kialakított kemence maradványai találhatók. A henger alakú rész alján volt egy csapolónyílás-szerű rés, a kemence belső terét hasított mészkővel teljesen kitöltötték, felső részén félgömb alakúra formálták és légmentesen lezárták, letapasztották. A felfalusi kemence mélysége ma körülbelül két és fél méter, átmérője négy méter, de láthatóan feltöltődött. Hozzávetőleges számítások szerint legkevesebb 50 köbméter égetett mész előállítására lehetett alkalmas. 

Felfalu bányászata 

A falu északi végében, a temető alatt fut egy földút, ez vezet az úgynevezett Kastély-völgy felé, innen nyílik a Bányavölgy, innen halad tovább Gömörispánmező felé, ahonnan nincsenek messze Derenek várának, a Balog nemzetségből származó Derencsényiek által épített középkori erődnek a romjai sem. A Kastély-völgy nyugati felén fedezhető fel ez az igen érdekes természeti jelenség, a mészkőfejtésre is használt mészkősziget, ahol a híres felfalusi barlang is van. Ennek az itteni mészkőszigetnek az anyaga szinte azonos a Szilicei takaró anyagával. Ez tulajdonképpen nem más, mint a földtörténeti triász korban kialakult guttensteini vagy wettersteini mészkő. A vidék érdekessége, hogy ezeket a mészkőrétegeket helyenként harmadidőszaki vulkanikus tevékenységből származó andezit fedi, így a két kőzet más-más keménysége miatt a kopás is eltérő, emiatt keletkezhettek nagyméretű barlangjáratok. A Balog folyó tágabb értelemben vett vízgyűjtője tulajdonképpen andezitsapkás mészkőszigetek vidéke, a lesüllyedt teknőkből a víz lemosva a werfeni agyagpala anyagát megtisztította a mészkő-kitüremkedéseket, így alakította ki a barlangokat, a felfalusit is. Az is figyelemreméltó, hogy a karsztjelenségek itt a Szepes-Gömöri Érchegységgel találkoznak. Az érchegységből sok évszázadon át többféle fém ércét fejtették, Felfalunál például szideritet, azaz vaspátot. A régi mészégető és a barlang környéke ipar- és bányászattörténeti, régészeti, történelmi, geológiai, felszínalaktani, biológia és természetvédelmi szempontból is igen figyelemreméltó, és a vidék kiemelten értékes és érdekes területe.

Tájoló

A 2832-es harmadrendű úton Felfaluba érkezve északi irányba, a temető felé kell haladni, ott egy nehezen járható földúton a 48.5194/20.1572 GPS-koordinátáknál, a barlanghoz közel, a patakparton található a mészégető.