Egy kiutasítás története és háttere

Ám még mielőtt belefognánk az egyik világcég magyarországi gyártelepén, 2002. október 10-től zajló események taglalásába, le kell szögeznünk néhány tényt: 1. Munkavállalási engedély nélkül senki sem dolgozhat Magyarországon, még akkor sem, ha munkaközvetítő cég által jutott munkához. 2. A szerkesztőség birtokában van egy budapesti székhelyű munkaközvetítő cég névre szóló augusztusi és szeptemberi bérjegyzéke, amelyen a közvetítő cég szerepel munkaadóként, és amelyen három tétel első ránézésre is gyanús: a munkásnak nincs TAJ-száma, fel van tüntetve a munkavállalói járulék, továbbá a munkáltató által fizetett járulékok rovatban egészségügyi hozzájárulás címén tételesen 4500 forint szerepel, holott egyik riportalanyunk, aki egyébként tudta, hogy feketén dolgozott ott, állítja, ha őt valami baleset érte volna, akkor bizony lebukik. Pedig régen töröltette nevét a szlovákiai munkahivatalban, havi 420 koronát fizetett egészségbiztosítás címén az itteni egészségbiztosítónak, ahol szintén bejelentette, hogy külföldön dolgozik, továbbá havi kilencven koronát fizetett a foglalkoztatási alapba. Mindezt csekkekkel is bizonyítani tudja. Ám a BM idegenrendészete 26 társával együtt október 10-én feketemunka címén letartóztatta, és egy évre kitiltotta őt Magyarországról. De térjünk a tárgyra.

Gond van a szlovákokkal

Ipolyszakállosra látogatunk el, Varga Klaudiához, aki a történet egyik szemtanúja és – részben saját hibájából – szenvedő alanya. Barátnője társaságában nyilatkozott, aki azonban nem adta nevét a riporthoz, de őt is kitiltották Magyarországról. A lányok elmondták, aznap reggel beálltak dolgozni, mint mindig, rendes műszakba. Fél kilenc tájban szóltak nekik, hogy hagyják abba a munkát, mert ki kell menniük a pihenőbe, ugyanis a Határőrség és a Munkafelügyelet emberei körbevették a gyárat, ellenőrzés lesz. Ekkor a műszakvezető beszólt: nem kell félniük, nem miattuk vannak itt, más okból tartanak ellenőrzést a gyárban. Úgy fél tizenegyig ücsöröghettek ott, amikor ismét szóltak nekik: menjenek fel az irodába, a munkaközvetítő cég főnöknője meghozta a fizetést. A csoport fel is ment, akkor a többiek a másik részlegről már ott voltak, s miután átvették a fizetésüket, átkísérték őket egy másik irodába, ahol már a határőrök vártak rájuk. Sem a lányok, sem a másik csoport tagjai nem tudták, hogy egyenesen a határőrség karjaiba viszik őket. A főnöknő csak annyit közölt, hogy később nekik is be kell menniük a másik helyiségbe, mert úgymond megbeszélés lesz, két hétre leáll a munka, ugyanis nincsenek rendben a papírjaik. Ekkor megjelent a koreai vezetőség két képviselője, és közölték velük, hogy az ügyvédjük segítségével most fogják intézni, hogy belső állományú dolgozók lehessenek (tehát, hogy a világcég lesz a munkáltatójuk és nem a munkaközvetítő kft.). Utána összepakolták a holmijukat, és a munkaközvetítő képviselője bevitte őket a határőrökhöz, ahol azonnal elvették az útlevelüket. Klaudia műszakvezetője nem is sejtette, hogy a lány Szlovákiából van, mert még korábban megkérdezte tőle a raktárban, nem marad-e túlórázni. Ő azt válaszolta, nem, mert most is tizenhatozott. Klaudia megkérdezte tőle, mi van a szlovákokkal? Mire a szaki csodálkozva: – Te szlovák vagy? Akkor azonnal menj fel, a szlovákokkal valami zűr van. Hát volt. A csoportot két részre osztották, és lekísérték őket a határőrség autóbuszához. A vécébe és az öltözőbe is velük mentek ezután, egy pillanatra sem hagyták őket magukra. A lányok sírtak, zokogtak, teljesen ki voltak készülve. A csoportot délután fél négy tájban kivitték a budafoki úti idegenrendészetre, és egyenként kihallgatták őket, ujjlenyomatot vettek tőlük. A lányok szerint ez is jókora procedúra volt, amikor Klaudia vécére ment, kiforgatták a táskáját, mindent elszedtek tőle, és mars a ketrecbe! Később szólt egy fejes, hogy a lányokat ki kell engedni a karcerből, ők törvény szerint nem lehetnek ott. A fiúkat idegenekkel zárták össze. Csak annyit közöltek velük, hogy hajnalig elhúzódhat ez az egész ügy, addig bírják ki. A lányok állítása szerint a munkaközvetítő cég le se bagózta őket, egész idő alatt senki sem érdeklődött irántuk. Klaudiáék abszolút biztosak benne, hogy a világcég semmit sem tudott róluk. Meggyőződésük, hogy az említett kft. munkavállalás és vízum ügyében mind őket, mind pedig a világcéget hitegette; ő például már májusban leadta a papírjait a munkaközvetítőnél, mégis ide jutott. Ugyanakkor mindenki tisztában volt azzal, hogy valójában feketén dolgozik, de bíztak a kft.-ben, legalábbis ahányszor megkérdezték, mindig azt a választ kapták, hogy már intéződik. Klaudia (és a többiek) állítását látszik igazolni az is, hogy október elején hivatalos értesítést kaptak a munkarendészettől, hogy azonnal hagyják el a munkahelyüket, mert nincsenek rendben a papírjaik, de ők ezt csak az idegenrendészeti kihallgatáson tudták meg! Mármint azt, hogy a munkaközvetítő felszólítást kapott, a cég azonban nem közölte ezt a fiatalokkal – állítják riportalanyaink. A kihallgatáskor felvett jegyzőkönyvben egyébként szerepel is vallomásként az a mondat (idézet: B. P.): – Kinek az alkalmazásában állt? – A ... kft.-ében.

– Tudja, hogy magyarországi munkavállaláshoz munkavállalási engedély szükséges? – Igen, tudom. Ők még májusban azt ígérték, hogy elintézik, de semit sem tettek az érdekünkben.

Várva várt engedély

A másik jegyzőkönyvben pedig a munkás azt állítja: egyáltalán nem tud a munkaközvetítő cégnek küldött hivatalos figyelmeztetésről! A logika pedig azt diktálja, hogyha erről az érintettek tudtak volna, akkor nem mennek többet munkába, mert az már túl nagy kockázat lett volna. Ők azonban még két hétig jóhiszeműen, a várva várt munkavállalási engedély reményében dolgoztak tovább! Érdekes a kft. magatartása. Már csak azért is, mert riportalanyaink szerint a munkaadójuk már elsején tudott a dologról, ugyanis annyit elmondtak nekik, hogy amíg ők nem szólnak, addig ne használják a belépő mágneskártyát a világcégnél, de nyugodtan dolgozzanak tovább(!). Sőt Klaudia egyenesen rákérdezett, mire a főnöknő csak annyit mondott: ezzel befejeztem. Klaudia azt is elmondta: még aznap, a rajtaütés napján, fél kilenc körül beszélt a munkaközvetítő cég ügyintézőjével, de az egy szóval se mondta, hogy valami készül. Sőt nyugtatgatta őt, hogy nem lesz semmi gond, erre tízkor lecsapott a határőrség...

Az üzemben már korábban szóbeszéd tárgya volt egy rajtaütés, és állítólag a másik műszak ezért le is állt, magyarán: sztrájkolt, erre bejött a kft. két ügyvezetője, kamu szöveggel nyugtatta őket, mert ekkor már azt is suttogták, hogy a munkaközvetítőt körülbelül 38 millió forintra büntették a húzásai miatt. Riportalanyaink ugyanakkor elismerték, hogy itthon nem fizettek nyugdíjbiztosítást, de amúgy a kft.-től rendes fizetést kaptak, bár szerintük a munkaközvetítő még többet keresett rajtuk. Klaudia már májustól rendszeresen kérte számon rajtuk a munkavállalás legalizálását, a barátnője pedig januártól, de mindannyiszor azt a választ kapták: már intéződik. Pontosabban: ők leadták a papírjaikat, sőt Klaudia barátnője már egy évvel korábban dolgozott egy másik világcégnél, hivatalosan, ráadásul ugyanezen munkaközvetítő révén – és az ő állítása szerint már tavaly december végén leadta az újhoz az iratokat, erkölcsi bizonyítvány stb.

Kegyes hazugság kegyetlen következményei

Gyanús, hogy a világcég ügyintézőjének fogalma sem volt az iratokról, a munkaközvetítő kft. ügyvezetőit pedig fizetésnapokon kívül egyáltalán nem lehetett látni. Akkor pedig azt mondták: ők nem tudják, meddig ülnek még a hivatalokban azokon a papírokon... További gyanús dolog, hogy a fiatalok, miután az idegenrendészet október 10-én éjjel kiengedte őket, visszatértek a gyárba, hogy a maradék holmijukat összeszedjék. Ott Mr. Kim részlegvezető és a világcég ügyvédje várta őket, akik azonnal bocsánatot kértek a történtekért, kávéval, étellel kínálták lányokat, és kijelentették azt is, hogy az utolsó fizetést már a mamutvállalat szerette volna szétosztani, nehogy a munkaközvetítő kft. lelépjen a pénzzel. Mindezt riportalanyaink közölték, akik dicsérték a világcég hozzáállását. Közbevetésünkre, hogy akkor hogy a fenébe dolgozhattak májustól az üzemben papírok nélkül, a lányok elmondták: – Ott a munkaközvetítő cégen kívül senki nem tudott róla, hogy nincsenek papírjaink! Szerintük a munkaadójuk még az óriásvállalat igazgatóságának is lódíthatott, vagy abban a hiszemben ringathatta őket, hogy az általuk közvetített munkásokkal legálisan minden rendben van, vagy rendben lesz. A világcég egyébként ilyesmiről sohasem kérdezte őket. Klaudia állítása szerint maga a gyár ügyvédje is meglepődött azon a bérelszámoláson, amit a munkaközvetítő kft. produkált. Rendkívül érdekes, hogy riportalanyainknak a vámkommandó megjelenése előtti napon, szerda este fél tizenkettő körül a buszban adta oda a kft. képviselője a fizetést és a munkavállalási szerződésüket szeptember 1-től december 12-ig, mindezt szeptemberi keltezéssel, október 9-én. Az is gyanús, hogy a lányok szerint akadtak, akiket a munkaközvetítő időben értesített, hogy ne menjenek munkába, mert kiszáll a határőrség, így például aznap Ipolyságról visszafordult a busz, mert fülest kaptak az akcióról. Arra a közbevetésre, hogy őket miért kellett volna a munkaközvetítőnek feladni, ha ráadásul pénzbüntetést is kap a cég, riportunk szereplői azt válaszolták: szerintük a kft.-nek már csak ez a lehetőség maradt, valakiket ki kellett szolgáltatni a hatóságoknak, hogy a többiek megússzák. A szerző értesülései szerint a 130-ból mintegy hetven embernek nem voltak rendben a papírjai, közülük a peches 26-ot utasították ki. További értesülések szerint a munkaközvetítő már többször figyelmeztette az alkalmazottakat, adják le időben a papírokat, de ezt sokan nem tették meg. Legutóbb arról értesültünk, hogy a világcég vezérigazgató-helyettese személyesen vette kézbe az ügyet, és mivel a szlovákiai magyar munkásokkal elégedettek, ezért minél előbb a belső állományba veszik őket, és a lehető legrövidebb időn belül a munkavállalási engedélyüket is elintézik. Egyébként úgy tudjuk, mind a világcég, mind a budapesti székhelyű kft. jókora pénzbírságot kapott. (Meg kell jegyeznünk: a világcéget pozsonyi szerkesztőségünkön keresztül többször is próbáltuk elérni az ügyben, de a szám mindannyiszor foglalt volt, vagy üzenetrögzítő kapcsolt be. A munkaközvetítőnél is próbálkoztunk telefonon, rovatvezetőm velük se ment sokra. Egyébként úgy tudjuk, a kft cáfolja, hogy ő lenne felelős a munkások kitoloncolásáért.)

Ennyi a szomorú történet. Nagy jóindulattal elképzelhető, hogy a munkavállalási engedély (amit egyébként személyesen kell elintézni a pozsonyi magyar nagykövetségen) különféle bürokratikus és legiszlatív okok miatt sokszor késve kerül a munkavállaló kezébe, ám az a gyanúm, esetünkben sajnos egészen másról lehetett szó. Valakik piszkosul átvertek egy csomó tapasztalatlan és naiv fiatalt.

A riportban azért nem írtuk le a cégek nevét, mert nem szeretnénk lehetetlen helyzetbe hozni olyan szlovákiai magyarokat, akik potenciálisan még mindig feketén dolgoznak különböző világcégek magyarországi üzemeiben, netán „épp most intéződik a munkavállalási engedélyük”. Csak annyit tanácsolhatunk, ha Magyarországon munkát vállalnak, személyesen és hivatalos úton intézzenek el mindent, mielőtt munkába lépnek.