Egy gyilkosság és hátterének anatómiája

A Klapka téren tartott rövid, de lényegre törő és megható emlékezést követően a Rév színpadán Urbán Péter, a TANDEM szervezet vezetőjének moderálásában Gazdag József (Pátria Rádió), Langschadl Mátyás (Ma7) és Vrabec Mária (Vasárnap) újságírók vitatták meg a Kuciak-gyilkossághoz kötődő megannyi kérdést és dilemmát.

Két évtizednyi árnyék

Urbán Péter a beszélgetés ívét lényegében a második kérdésével indította el, amelyben azt kérdezte, a Kuciak-gyilkosság sokkja tükrében mit nem vettünk észre a mečiari korszak vége óta eltelt 20 évben, amelyet politikai és gazdasági reformok jellemeztek a kilencvenes évekhez képest? Vrabec Mária arra emlékeztetett, hogy a Smer-kormányok 12 éve alatt kiépült egy zárt, tartós és szilárd klientúrarendszer az országban, amely tagjai biztonságban érezték magukat, s ezzel számolnunk kell, ha az elmúlt két évtizedről gondolkodunk. Langschadl Mátyás hozzátette, nem volt fekete-fehér a kép 1998 után sem, hiszen a Dzurinda-kormány is érintett volt a Gorilla-ügyben. Gazdag József pedig mindezt összegezve felsorolást tartott: a 2004-es államfőválasztáson Mečiar és Gašparovič között kellett döntenünk, 2006-ban történt Malina Hedvig megtámadása, 2008-ban pedig ott volt a dunaszerdahelyi szurkolóverés, majd az új évtizedben a Bezák- és a Gorilla-ügyek is mind arra mutattak, hogy komoly problémák vannak az állammal.

„Marián Kočner sem tegnapelőtt lépett elő Robert Fico köpönyege alól”

– emlékeztetett a bírósági eljárás alatt álló vállalkozó és a hatalom régre nyúló összefonódására.

A „tiszta emberek”

A megannyi „ügy” és a történeti háttér felvázolása után Urbán feltette a logikusan adódó kérdést, hogy a Kuciak-gyilkosság következményei mégis miért jártak minden eddigi botránynál nagyobb és konkrétabb hatásokkal? Vrabec Mária úgy látja, Ján Kuciak és Martina Kušnírová történetében van egyfajta „többlet” minden korábbi esethez képest, ez pedig nem más, mint Martina meggyilkolása. Emellett például az, hogy két egymásba szerelmes, eljegyzés előtt álló fiatalról volt szó, rendkívül erős történetté tette az esetet. Langschadl Mátyás ehhez kapcsolódva mondta, hogy az eddigi „ügyek” mintegy felkészítettek minket, a Kuciak-gyilkosságnál pedig „teljes élességében” elvált egymástól a jó és rossz, ami mindenki számára nyilvánvaló volt a kezdetektől fogva. Gazdag a gyilkosság kapcsán szintén „szimbolikus erejű” történetről beszélt, emlékeztetve arra, hogy Ján Kuciak emellett „tiszta ember” volt a közvélemény szemében – a Kočner által megbízott megfigyelők is arról számoltak be, hogy a férfi „úgy élt, mint egy szerzetes”.

Mečiarok és Kočnerek mindenhol

Urbán Péter ezek után a gyilkosság által kiváltott változás mértékét feszegette. Vrabec kissé borúlátó válasza úgy hangzott, hogy itt még több évtizedre is szükség lehet ahhoz, hogy megváltozzon a társadalom és a politika, majd gondok mélységét érzékeltetve hozzátette, „minden szlovákiai régiónak megvan a maga Mečiarja és Kočnerje”. Gazdag József úgy látja, azért vannak „apró jelei” a változásnak, így például az, hogy látványosan csökken a Smer támogatottsága. Langschadl Mátyás ehhez kapcsolódóan azt mondta, február 29-én bizonyos szempontból nem parlamenti választások lesznek, hanem tulajdonképpen egy „referendum”, amely arról fog szólni, hogy fenntartjuk-e az eddigi állapotokat, vagy valamilyen újba szeretnénk belekezdeni.

A Soros-faktor

Szó esett Soros Györgyről, pontosabban a magyarországi származású amerikai üzletember démonizálásáról és ennek politikai kihasználásról. Urbán Péter arra kérdezett rá, hogy miért nem működött a „Soros-kártya” Ficonál, aki a két évvel ezelőtti gyilkosság után megpróbálta azt kijátszani, de végül elszigetelődött azzal a véleményével, hogy őt a nevezett mágnás akarná megbuktatni. Gazdag József elmondta, a magyarországi társadalomban szerinte sokkal mélyebben kódolt jelenség az antiszemitizmus, mint a szlovákiaiban – ezért ott jobban működhetnek a burkolt zsidóellenességbe csomagolt üzenetek. Emellett pedig Ficoéknak nem sikerült létrehozniuk olyan kontrollt a közszolgálati média fölött, mint amit a Fidesz meglépett Magyarországon. Vrabec Mária hozzátette, Ficonak nemcsak a Soros-kártya, hanem szinte semmilyen más húzása nem jött be a gyilkosságot követő időszakban. Langschadl Mátyás némileg vitatta Gazdag József álláspontjait a magyarországi antiszemitizmusról, s azt is megemlítette, hogy Soros György és az általa finanszírozott szervezetek ténylegesen „bevándorláspártiak” – ugyanakkor hozzátette, a Fidesz által generált Soros-képben „munka van”, „politikai termék vált belőle”, ezzel szemben a Smer elnöke csak megpróbálta „előkapni” azt, ezért is nem működött a kísérlete.

Szlovákiai magyar gondok

A beszélgetés záró részénél felmerült a szlovákiai magyar társadalom Kuciak-gyilkossággal kapcsolatban tanúsított magatartása is. Urbán Péter arról számolt be, hogy amikor a Denník N megszólította a komáromi megemlékezés szervezőit, arról is megkérdezték őket, hogy az eltelt két évben miért voltak ritkák a hasonló megmozdulások Dél-Szlovákiában? Vrabec Mária olvasatában a déli vidékek eleve passzívabbak és csalódottabbak, mint az ország többi része. „Annyit csalódtunk már az elmúlt években, hogy nincs kedvünk kimenni, összefogni és tüntetni. Ez nagy kár egyébként” – konstatálta. Langschadl Mátyás arról beszélt, valószínűleg lelki oka is volt mindennek, köszönhetően a szlovákiai magyarság körében meglevő elnyomottság érzetének – azonban szerinte vannak olyan ügyek, amikor ezt el kellene felejteni. Gazdag József első válaszában azt emelte ki, hogy ő szeret ilyenkor visszakérdezni: fordított irányban, tehát szlovák részről szokott-e működni ez a figyelem? Ő és mások is úgy látták volna jónak, ha a pénteki pozsonyi demonstráción valaki magyarul is szólt volna a fővárosban a tömeghez (Grendel Lajos 89-es beszédéhez hasonlóan), de a szervezőkben erre nem volt fogadókészség – ezzel szemben Kassán ez megtörtént, volt magyar nyelven felszólaló szónok. Később másfelől hozzátette, magyarként is szolidárisnak és együttérzőnek kéne lennünk másokkal, azonban gyakran megesik, hogy amikor mi kerülünk többségbe, ugyanolyan kirekesztéssel reagálunk, mint amelyet máskor mi szenvedünk el, ráadásul meglátása szerint másfelől inkább megúszásra, kivárásra játszunk, ha „nem mi vagyunk a célkeresztben”.