Derült égből Gömbvillám

Az ANO – Új Polgári Szövetség által jelölt, ám magát következetesen függetlennek valló miniszter feltehetően a kormány legnépszerűtlenebb tagja; e téren talán csak Ľudovít Kaník, a népjóléti tárca vezetője képes őt „alulmúlni“. Mint többször is hangsúlyozta, önként vállalta, hogy a különféle kóroktól szenvedő egészségügy helyzetét a rendszer egészét érintő reformmal rendezi, és előre számolt azzal, hogy népszerűségi mutatói általában a zérus alatt mozognak majd.

Azzal viszont még ez a kétségkívül erős jellem sem számolt, hogy az egészségügyi reform kivitelezése során olyan akadályokba ütközik majd, mint a törvényhozók „kicsinyessége“, akik különféle okokra hivatkozva nem fogadják el törvénytervezeteit. Mindenképp fontos előrelépések történtek 2003-ban, hiszen a „Közelebb a polgárhoz!“ jelszó jegyében sikeresen befejeződött a közegészségügyi intézmények decentralizációja, és megszületett néhány olyan jogszabály, amely az Európai Unió jogrendjével való összehangolódást szolgálta. Elmaradt viszont annak a hat törvénytervezetnek az elfogadása, amelyen a miniszter emberei szinte egész évben dolgoztak, és amelyek a reform alappilléreit képezték volna. Majd idén, tavasszal – érvelnek a honatyák; ha viszont figyelembe vesszük, hogy legkorábban is csak 2005 elején lépnek életbe ezek a törvények, ezt a mozzanatot akár a reform „megfú-rásaként“ is értékelhetjük.

Hogy Rudolf Zajac komolyan veszi a munkáját, bizonyítja az is, hogy a 2002 végén 28 milliárd koronára rúgó, az egészségügyi intézmények által felhalmozott adósságot 2003-ban 8,56 milliárddal csökkentette, és a tervek szerint ez év végére teljesen felszámolja. Az idei költségvetésből erre 18,4 milliárd koronát különítettek el; a többit másutt kell „megtakarítani“. Ezt a célt szolgálja a Gömbvillám, illetve az ehhez hasonló intézkedések.

Kassai kórisme

„A Gömbvillám kifejezés akkor vált ismertté – mondja Kornélia Betáková, a kassai Louis Pasteur Egyetemi Kórház külkapcsolatokért felelős munkatársa -, amikor az egyetemi kórházak összevonása kezdetét vette. A miniszter úr ugyanis a helyzet kapcsán szóvá tette, hogy az egészségügy terén foganatosított intézkedések nem elég hatékonyak, ezért konkrétabb lépésekre van szükség. Pozsonyban nagy vihart kavart, amikor az egyetemi kórház egyes osztályait egy tető alá akarta hozni. Kassa esetében arról van szó, hogy az intézménynek, mely tudományos kutatómunkát, valamint az orvostanhallgatók szakmai képzését is végzi, két helyszínen találhatók az osztályai. Ezek összevonása már kezdetét vette; így hozzánk került az onkológia, az egykori kerületi gyermekkórház pedig szintén egyetemivé avanzsált. Hogy mi ennek a haszna? Többek között az, hogy azt az öszszeget, amelyet eddig az épületek fenntartására fordítottak, ezentúl műszaki felszerelésre költik majd, de szóba jött néhány épület eladása is. További fontos változásként említeném meg, hogy néhány részleg gazdaságilag fokozatosan önállósul – így a biokémiai laboratórium és a dialízisosztály is. A dolog negatív oldalához tartozik, hogy több munkahely megszűnik, ezért néhány egészségügyi dolgozónak másutt kell megélhetés után néznie; a mi esetünkben ez több mint tíz százalékot érint.

Mindent egybevetve el kell mondanom, hogy rég megérett már az idő a változásokra, hiszen az egészségügy terén még mindig az előző rendszerbeli állapotok uralkodnak, ami előrevetíti a működésképtelenség árnyékát. Az emberek zöme hajlamos arra, hogy az orvosi kezelést vagy a kórházi ellátást olyan rendszerként fogja fel, amely úgymond önmagától működik, teljesen ingyen, és ezért lehet hazardírozni vele. Pedig az egészségügynek is igazodni kell a piaci feltételekhez és a teljesítményorientáltság követelményeihez. Ebben van ugyanis a jövője.“

Nem mind arany

Hogy a gyakorlatban mit jelent az átszervezés, arról a műszaki részleg egyik, magát megnevezni nem kívánó alkalmazottjától kaptam felvilágosítást a miniszter kassai látogatásának napján.

„Nem mind arany ám, ami fénylik – közölte velem bevezetésképp. – Vegyük csak példának az egyetemi gyermekkórház esetét. Egy egyszerű felújítási munkálatról, illetve költöztetésről van szó. A miniszter úr először november végét tűzte ki terminusnak; ekkor kellett volna az egész kórházat átköltöztetnünk az új épületekbe, ám ezek egy része ekkor még foglalt volt, illetve átépítés alatt állt. Az időpontot tehát február végére módosították. Tudomásom szerint az érintett intézmények igazgatói kéréssel fordultak a minisztériumhoz, hogy – olyan műszaki okokra hivatkozva, mint a szükséges engedélyek kiadásának hosszadalmassága a közegészségügyi szervek vagy a tűzoltóság részéről – egy távolabbi időpontot tűzzenek ki, ám ezt elutasították. Így került még novemberben az elmegyógyintézet egyik emeletére a fertőző osztály, az immunológia helyére az adminisztratív részleg, a rehabilitáció és a gyógyszertár, majd decemberben átköltöztették az ideg- és belgyógyászatot, valamint az újszülöttosztályt is. Már csupán az intenzív gyermekosztályt kell a szülészet helyére költöztetni, ám a felújítási munkálatok késnek. Ennek egyik oka a kivitelezés igényessége, de valahol a háttérben szerepet játszik az is, hogy a tárca által novemberben megígért öszszegek tudomásom szerint a mai napig nem érkeztek meg.

Előnyök és hátrányok? Némelyik osztályon magasabb szintű ellátást tudnak majd nyújtani, mint eddig, ám az egész rendszer meglehetősen szétszórt lesz. A fekvőhelyek számának csökkentése megtakarítást jelent majd, de több munkahely megszüntetését is. Az egész talán csak arra jó, hogy a miniszter úr minél többször jöhessen Kassára szalagot nyirbálni, avatni és eredményt felmutatni.“

Ki látja az út végét?

Remélhetőleg a miniszter úr, illetve azok a munkatársai, akik a „keze alá dolgoznak“ a reform kivitelezése során. Mert lerázni azt az évtizedek alatt felhalmozott adósságot, amely az egykori „ingyenes orvosi ellátás“ egyenes folyománya, valóban nem kis munka lesz.

„Jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy a kórházak és más egészségügyi intézmények élén olyan emberek állnak, akik nem zárkóznak el az új, szokatlan megoldások elől – mondta a miniszter úr, miközben átvágta a vadonatúj röntgenszoba ajtajában feszülő szalagot, majd a készülék tüzetes – és e helyütt jegyzem meg: nagyon is szakszerű – vizsgálatába kezdett. Az ezt követő tájékoztatón kifejtette azt is, hogy a Gömbvillám-akció befejeztével korántsem érnek véget a kassai közegészségügyi intézményeket érintő változások, hiszen hátra van még a Kelet-szlovákiai Kardiológiai Intézet költöztetése, egy gyógyközpont létrehozása, mely a sugárkezelés és diagnosztizálás legújabb vívmányait hasznosítaná, a Geriátriai Központ gazdasági önállósítása, és számos szép dolog megvalósítása.

Ami viszont a legfontosabb: az ígéretek szerint mindezek árát nem a páciensek zsebéből húzzák majd ki.