Danczi Mónika: „Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom!”

Minden beszélgetés, találkozás olyan Danczi Mónikával, mint amikor az ember egy jéghideg, fürge patak közelébe kerül, úgy válaszol a kérdésekre, mint aki egyenesen a hit forrásából merít és lelket oltó gondolatokkal enyhíti a szomjat. A Cserkészújság és a Remény katolikus újság olvasói jól ismerik az írásait, és az utóbbi években dalszerzőként, költőként is bontogatja szárnyait, például az Életpirulák kötetében. A rangos elismerést közösségteremtő tevékenységéért, a magyarság megmaradását segítő áldozatkész munkájáért kapta. „Amikor megtudtam, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség terjesztett be a díjra, ezt követően beszéltem Kismedvével, azaz Csémi Szilárddal az SZMCSSZ ügyvezető elnökével, aki arra kért, fogadjam el az elismerést, mert nagyon kevesen vagyunk olyanok, akik immár három évtizede munkálkodunk. A kürti, 22-es számú Majer István Cserkészcsapatnak jelenleg Jávorka Orsolya a parancsnoka, ő is örömmel fogadta a hírt. A kilencvenes évek elején elvégeztem az Amerikai Magyar Cserkészszövetség tisztképző táborát Gödöllőn, ahonnan azzal engedtek haza, hogy alapítsunk otthon cserkészcsapatot” – emlékezett vissza a kezdetekre Mónika. Aki ismeri a humorát, hitből fakadó örök derűjét Danczi Mónikának, az pontosan tudja, hogy a történtekből nem maradhatott ki egy kedves anekdota sem. „Minek, kinek köszönhető, hogy oda jutottam? Talán Kis Péter volt az, aki kürtiként eljött az otthonunkba és elmondta, miről is szól a cserkészet. Gondolkodtam, latolgattam. De mit mondott erre az édesanyám? Megfogta a fakanalat, valamit éppen főzött a konyhában, rácsapott az asztal sarkára és azt mondta: Elmész! Két választásom volt, vagy végigcsinálom az igencsak kemény Kárpát-medencei tisztképző tábort, hogy felavassanak cserkésztisztnek, vagy kihátrálok, visszalépek, mert erre is akadt példa. Nálunk akkoriban még nem voltak szakképzett tisztek, ezért érkeztek cserkészek külföldről, hogy átadják nekünk a tudást. Hazaérkezésem után felvettem a cserkésztiszti egyenruhát, bementem a községházára, elmondtam mit szeretnék. Olyasfajta választ kaptam a rendszerváltást követő években 19 évesen, hogy majd akkor ad nekem valamit ehhez a munkához, ha megváltoztatom a falu ifjúságát. Aztán az iskolában is kopogtattam, bejelentettem, hogy szeretnék elmondani egy toborzó beszédet, amit megengedtek” – pillantott vissza Mónika a kezdetekre. Az édesanyját, aki akkoriban keményen buzdította a cserkészetre, fiatalon 24 évesen vesztette el. A megkezdett úton szerencsére mindig akadtak segítői. A cserkész életmód, a táborozás erős, életrevaló, minden helyzetben boldoguló embereket faragnak a gyerekekből. Danczi Mónika nem titkolta, időnként valóban embert próbáló helyzetek elé volt állítva. „De ha oda kell állnom az Úristen elé, az én felelősségem, ha nem adom tovább a tanultakat. Ezt az értéket, ezt a fantasztikus lehetőséget meg kellett kapniuk a kürti gyerekeknek. Nekem ezt muszáj volt megmutatnom és átadnom nekik. És mentem az erdőbe, a sátorba, ha kellett, szakadó esőben. Ami mindig erőt adott, az a gyerekszemek csillogása volt. Amikor a gyerekeim már nélkülem voltak táborban és zuhogott, kimentem utánuk, de minden alkalommal derűsek és vidámak voltak. Ott az erdőben eldől, hogy ki való cserkésznek és ki az, aki nem. Életre szóló barátságok köttetnek a más településeken, más országokban élő cserkészekkel. Máig tartom a kapcsolatot a tisztképző táborbéli ismerősökkel. Ezek olyan erők, olyan Istentől való áldásos kapcsolatok, melyek semmihez sem foghatók! Az egyik fiam segédtisztképző táborban kiképző volt évekig, a másik a mintatábornak a parancsnoka” – tette hozzá Danczi Mónika. Beszélgetőtársam hosszasan fejtegeti, hogy miben rejlik a cserkészet lényege, véleménye szerint a cserkészfogadalomban minden benne van, csak hittel és kellő alázattal kell követni kell az utasításokat. A közelmúltban átvett kitüntetés is arra bátorítja, abban erősíti meg, hogy ismételten felhívja a figyelmet az értékekre, mert nem szabad önző módon, önkényesen letérni a kijelölt ösvényről. A cserkészvezetőknek azt ajánlja, ismételten vegyék elő a cserkésztörvényt, és tartsák be minden szavát. A díjátadóra elkísérték a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetői, és férje, Danczi Péter mellett jelen volt az ünnepségen Gálné Gróh Ilona, a Ringató foglalkozások alapítója. 

Végezetül a díjátadóhoz álljon itt még egy gondolat Mónikától. „Azt tapasztalom, hogy nem hagynak magunkra azok az emberek, akikkel szoros közösséget alkotunk. Az anyukák, a szülők, akik ránk bízzák a cserkészgyerekeket, az anyukák akik eljönnek a Ringató foglalkozásokra, vagy akik olvassák a verseket, hallgatják a zenénket. Csak úgy lehet elbírni egy ilyen kitüntetést, hogy fohászkodom. Istenem, ha már ekkora terhet adtál a vállamra, akkor segítsél szétosztani, hogy hadd vigyék azok is, akik miatt idáig jutottam!”.