Hagyományos kürti borverseny, szűkmarkúan mérték az aranyérmeket

A hegyközséghez 65 minta érkezett, melyek mindegyike kürti szőlőből készült. A nulladik kóstolás előtt az alapiskolás Ešek Enikő éneklős-zenélős produkcióval lépett az egybegyűltek elé. 

Első körben a fehér borokat kóstolták és értékelték. A zöld veltelinik, az olasz- és a rajnai rizlingek egyike-másika élénk savakkal, szép szerkezettel rendelkezett. Magasabb kéntartalommal, őszibarackos jelleggel egy Noria is érkezett a kóstolásra, mindemelett édeskés-keserű utóízzel búcsúzott egy karakteresebb Aurelius.

A Berta Borászat morvamuskotálya – melyet később arany (s mint utólag kiderült, a legmagasabb pontszámmal) minősístésben részesítettek – bizonyult az egyik legaromatikusabbnak. Szinte már „táncra perdült a pohárban“. 

A naracsborok sem vallottak szégyent, noha „a falu zászlóshajói“ is megsínylették a hálátlan, száraz évet. 

Az elmúlt esztendő nem kedvezett a gazdáknak, a kínálatban is akadt már-már barna színezetű „borostyánbor“, Ján Štefanec azonban maradandót alkotott a maga olajos, sűrűszövésű traminijával. 

Az édes borok kedvelőinél Szabó Sándor Solarisa ért fel a csúcsra, míg a rozék kategóriájában Jávorka Tamás Cabernet Sauvignonja diadalmaskodott. Az édes borok kategóriájában, rendhagyó módon, egy Dunajjal is próbálkoztak, míg a rozékhoz mindössze négyen neveztek be. 

A vörösborok tárházában egy bor nyert arany minősítést, a Török László által készített 2022-es Cabernet franc . A kékfrankosok, a szentlőrincik, de még a Dunajok tulajdonosainak is fejtörést okozhattak a kevésbé várt animális jegyek, a kellemetlen almasavbontások és a közepesen intenzív illatok. Szervezési problémák merültek fel a szüreteknél, a kánikulában meglódultak a mikrobiológiai folyamatok, az elakadt és/vagy vontatott erjedés sem segített. 

Félő, a technikailag szépen végigvitt, magas alkohollal bíró borokon csak az segíthet, ha időben megisszuk. Félreértés ne essék, rosszak, ihatatlanok – ne adj, Isten –, vállalhatatlanok, most sem kerültek terítékre, a nehézségek ellenére látni véltük azt a sok munkát és törődést, melyet a borászok belefektetett egy-egy palacknyi csodába. S noha a fentiek egyre nagyobb fejtörést okoznak, a szakma, mi több, a hivatás, ettől szép. Minden évjárat tartogat valami extra, külön kihívást

 – hangzott el az értékelőktől. 

A döntéshozók szűkmarkúan mérték az aranyérmeket – a legmagasabb minősítésből mindössze féltucatnyi született –, a „nézőtéren“ viszont remek hangulat uralkodott. A finom falatok mellett vidáman vitatták a felhozatalt, az ünnepi teríték mellett kisebb-nagyobb barátságok szövődtek. 

A pozsonyi, szlovák anyanyelvű borbarátok például Hamvas Béla életművét idézték meg, míg a nagyszombati házaspár (Lenka és Peter) a helyiek vendégszeretét dicsérte. Velük biztosan találkozunk jövőre is. 

Szerző: Kaszás Dávid