Csütörtököt mondott a vadászati törvény

Pavol Piliši szerint a törvény teret ad a visszaéléseknek A nagy fogadkozásnak lett is egy részeredménye, mégpedig az, hogy 1995-ben módosították az 1962-től érvényes szocialista vadászati törvényt. Ennek lényege az, hogy 500 hektárban határozza meg a legkisebb apróvadas vadászterületeket, 1000 hektárban pedig a nagyvadasakat, valamint az, hogy a tulajdonos is beleszólhat abba, hogy ki bérelje a területeit.

Fából vaskarika

Természetesen nem Szlovákiában élnénk, ha a törvény alkotója nem tenne kísérletet a fából készülő vaskarika megalkotására, ami a törvényben úgy fogalmazódik meg, hogy a tíz hektárnál nagyobb területek gazdái dönthetnek a vadászterület kialakításáról, a tíz hektáron aluliak helyett viszont a község dönt.

Ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy kik a „tíz hektárnál nagyobb” gazdák, azonnal szembetűnik a törvénymódosítás faramucisága, mivel Szlovákiában két nagygazdát találunk, mégpedig az államot, valamint a katolikus egyházat. Ennek fényében nem tekinthető véletlennek az, hogy a legjobb vadászterületeket a korábbi kormányok klientúrája kaparintotta meg, ahol vadgazdálkodás helyett vadirtást folytatott, romba döntve azt az évszázados munkát, amely egyes, a mai Szlovákia területén található revíreket világhírűvé tette.

Maharadzsák álma

Ma már kevesen tudják, hogy Tótmegyer és környéke az elmúlt évszázad első háborúja előtti és a két háború közötti időszakban olyan vadbőséggel rendelkezett, amilyent a mai viszonyok között már elképzelni sem tudunk. Az említett időszakban az a néhány szerencsés, aki puskásként részt vehetett a tótmegyeri nagyvadászaton 15–20000-es terítékkel zárhatta az egyhetes vadászatot. Indiai maharadzsák, dél-afrikai gyémántmilliárdosok esedeztek a Károlyiak kegyeiért, hogy csak egyetlenegyszer részt vehessenek az ilyen vadászaton.

Az apróvad állománya tájainkon főleg a hatvanas évek derekától indult hanyatlásnak, amikor a fogolyállomány szinte teljesen eltűnt, a mezei nyulat a mixomatózis tizedelte, s a fácánállományt csak mesterséges úton lehetett és lehet valamilyen szinten tartani.

Pavol Piliši mérnök, a komáromi járási hivatal erdészeti és vadászati főelőadójának véleménye szerint a ma érvényben lévő vadászati törvény fő hiányossága abban rejlik, hogy nem határozza meg egyértelműen a tulajdonosok és a bérlők viszonyát, teret ad a visszaéléseknek, ami napjainkban válik újra időszerűvé. A területi engedélyeket ugyanis az államigazgatási szervek 10 év időtartamra adják ki a területeket bérlő vadásztársaságoknak, s túlnyomó többségük ez év december 31-én jár le. A járáson belül a területek átalakulása már részben megtörtént, természetesen az itt található vadásztársaságok esetében nem egyidejűleg és nem azonos körülmények között. A járásban jelenleg ötven vadásztársaság működik mintegy 1100 taggal, valamint a két reprezentatív terület, a bátorkeszi vadaskert, valamint a bajcsi fácános, ahol túlnyomórészt külföldiek vadásznak. Egy szezonban a járás területén átlagosan 6000 fácánt (ebből 2000-t Bajcson), 2500 nyulat, 400 őzet, 250 vaddisznót (ennek több mint a felét Bátorkeszin, ahol mintegy 40 dámvadat és 30 muflont is) zsákmányolnak, emellett dúvadként 750 rókát, 1000 kóbor kutyát és 1500 kóbor macskát lőnek ki.

Közel a tűzhöz

#Dömötör Ede illusztrációs felvétele A vadásztársaságok túlnyomó többsége tagja a Szlovák Vadászszövetségnek, de a törvénymódosítás lehetőséget nyújtott arra is, hogy a szövetségen kívüli klubok vagy társulások jöjjenek létre, amelyek környezet- vagy vadvédő egyesületeknek nevezik magukat. Valódi konfliktushelyzetek azokon a területeken alakultak ki, ahol az eredeti tulajdonos – tételesen a katolikus egyház – még lejárta előtt mondta fel a bérleti szerződést, s ahol az államigazgatás és a benne partnerre találó ügyeskedők ezt a jogi helyzetet megpróbálták kihasználni, amihez a mezőgazdasági minisztériumtól a tűzhöz közel állók sok esetben bizony törvénysértőn is segítséget és hatalmi támogatást kaptak. A vadászati felügyelő véleménye szerint a módosított vadászati törvény helyébe már rég újat kellett volna alkotni, elsősorban amiatt, hogy az új bérleti szerződéseket most is tíz évre kötik meg, és egy esetleges későbbi törvénymódosítás súlyos bonyodalmakhoz vezetne. Piliši mérnök mindenképpen módosítaná a törvény által előírt minimális területek nagyságát, mivel a sokéves tapasztalat már megmutatta, hogy 500 hektáron nem lehet vadgazdálkodást folytatni, mert a vadak mozgástere ennél jóval nagyobb, akár élelem, akár élettér után vándorolnak.

Pártos vadászmezők

Az apróvad állománya a hatvanas évek derekától indult hanyatlásnakSomogyi Tibor felvételeA vadászati felügyelő állami alkalmazott, s mint olyan, kötelessége megvédeni a mundér becsületét. Egyetlen szóval sem tesz említést arról, milyen módszerekkel és hatalmi szóval kényszerítették őt, s nyilván más járásbeli kollégáit is törvényellenes határozatok kiadására, amelyek az emberi kapcsolatok megromlásához, vadásztársaságok széthullásához vezettek csak azért, mert valaki egyenes úton tudott bejutni Baco vagy Koncoš urak szentélyébe. Ezekkel a módszerekkel meghatározó vadászbirtokok alakultak ki főként a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) bűvkörébe tartozó nagyvállalkozók holdudvarában, akik olyan vadászterületeket tettek a földdel egyenlővé, ahol a szlovákiai vadállomány genetikai fejlesztésével foglalkoztak már évtizedek óta. Mivel a nimródok többsége nem a területe közelében lakik, az ország területén az orvvadászkodás a háborús időkre emlékeztető méreteket öltött, szakértők véleménye szerint a legálisan elejtett vadak többszöröse kerül az orvvadászok kezére, sőt erre szakosodott csapatok országos szervezettséggel űzik ezt a nem veszélytelen, de az orvgazdák közvetítésével kifizetődő sportot.

Az, hogy ilyen kaotikus helyzet alakulhatott ki Szlovákiában a vadászat terén, kizárólag annak köszönhető, hogy a törvényalkotók nem a szakmai szempontok alapján alkottak törvényt, hanem egy szűk, nem szakmai kör igényei alapján. El kellene végre dönteni azt, hogy a vadászat az állam, a Szlovák Vadászszövetség vagy esetleg egy új, tulajdonosi–szakai bázisra alapozó társulás felelősei kezébe kerüljön, mint ahogy azt is, hogy ki állapítja meg a kialakítandó vadászterületek határát. Mindenki tudja, hogy erre legalkalmasabbak a községek lennének, de az állam fél tőle, hogy ez a nem elhanyagolható gazdasági és reprezentációs tevékenység kicsúszik a keze közül, amit azért nem tenne szívesen, mert több tehetős embert éppen ezen úri huncutságon keresztül tud a maga oldalára állítani. Nyilván azt is felmérték, hogy a vadásztatás terén okos gazdálkodással Szlovákiának még ma is jelentős tartalékai vannak, különösen annak ismeretében, hogy a vendégvadásztatás jelenlegi bevételei nem érik el a magyarországinak az egytizedét sem, a genetikai állomány pedig különösen a muflon, szarvas és dámvad esetében hasonló szinten található, mint a magyarországi.

Kivágni a gennyes gócot

Az új mezőgazdasági miniszter és munkatársai nyilván most ismerkedik a feladataival, s valószínűsíthető, hogy nem a vadászat az a rész, ahol a legelső módosító intézkedéseket meg kívánja ejteni. Nagyon sok szlovákiai vadász reménykedik abban, hogy a Koncoš és Baco urakról ott maradt vadászati osztályt a most hatalomra került garnitúra végre rendbe rakja. Azt mindenki tudja, hogy a mezőgazdasági tárca nagyon súlyos helyzetbe került, de a reszorton belül létrehozott törvénytelenséget, amit a vadászati főosztályon sikerült az évek folyamán felhalmozni, csak a gennyes góc kivágásával orvosolhatják, mert a kór már átterjedt szinte az egész szlovákiai vadásztársadalomra.

Vészhelyzetbe került mind a vadállomány, mind a genetikai érték, mind pedig az erkölcs.