Csurbeláj – bodrogközi és Ung-vidéki zenészek együtt

Három éve alakult a zenekar Kondás Sándor, Nagy Zsuzsa és Szilvási Tibor felállásban. Mindhárman a népzene szerelmesei.

Bodrogköz/ Ung-vidék

„A népzene számunkra olyan közösségi élmény, amelyet másféle műfajban nem lehet megélni. Örömet szerez másoknak, segít feldolgozni az érzelmeket, amelyeket szóban nem lehet elmondani, miközben erős közösséget kovácsol, és nem csupán egy rendezvény idejére” – mondta lapunknak Szilvási Tibor, a Csurbeláj zenésze és alapító tagja. Hozzátette, talán az öröm megosztásának az igénye, talán a közösségi élmények vágya és a hagyományok ápolásának fontossága indította útjára a zenekart, és már az első fellépés után biztosak voltak abban, hogy folytatni szeretnék. „Mivel Kondás Sándor évekig a Komócsa néptáncegyüttes táncosa volt, ők voltak az első hallgatóságunk, és főként baráti összejövetelek alkalmával zenélgettünk. Ezek voltak azok az alkalmak, amelyek nagyon sok erőt és kedvet adtak nekünk a zenéléshez. És ez máig így van” – mondta Szilvási. A zenekarnak sokáig nem volt neve. Az első táncház alkalmával nagy zavarban voltak, mivel sem a szervezők, sem ők nem tudták, milyen néven mutassák be az együttest. „A táncházban részt vevők lelkesedése (köszönet a nagytárkányiaknak) sokat segített, hogy belevágjunk a muzsikálásba. Amikor újra hívtak, nagy örömmel mentünk megint muzsikálni” – mesélte Szilvási. A Csurbeláj két legújabb tagjára is egy táncházban találtak rá. Stofko Ferivel, a Csurbeláj hegedűsével hamar összebarátkoztak. „Ezzel felmerült egy újabb lehetőség. Sanyi vásárolt egy brácsát, Tibi egy nagybőgőt, Zsuzsa meg egy hegedűt, hátha sikerül utolérnie sok gyakorlással a csapat többi tagját. Két éve népzenei tábort szerveztünk, ahová citerásokat, vonósokat, néptáncoktatókat és persze tanulni vágyókat hívtunk. Feri is ellátogatott az egyik este testvérével, Stofko Tamással. Zenélgettünk, beszélgettünk, aztán eljöttek a következő próbánkra és végül itt ragadtak. A testvéreknek több tapasztalatuk van a népzenében, mint az alapító tagoknak, de nagyon jó összhang alakult ki közöttünk. Szeretünk együtt zenélni, énekelni, élvezzük a próbákat, és ez nagyon fontos, meg az is, hogy meg tudjuk beszélni egymással, mit szeretnénk, hogyan látjuk a jövőt” – mondta Szilvási Tibor. A csapat számára a legnehezebb talán az időpont-egyeztetés. Előfordult már, hogy le kellett mondaniuk egy-egy meghívást, mert mindannyian játszanak más zenekarokban is.

Legközelebb a sátoraljaújhelyi Kilowatt együttest mutatjuk be.