Csemadok-nap Bősön

Az ünnepség a község központjában található millecentenáriumi emlékoszlopnál kezdődött – természetesen a himnusszal. Ezt követően Molnár Tibor, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának elnöke, majd Fenes Iván polgármester mondott köszöntő beszédet. Az Európai Unióhoz való csatlakozás fontosságára kitérve hangsúlyozta: „a magyarság nyolcvannégy éve először érezheti, hogy az elszakított országrészek közötti vérkeringés újra elindult.” Bár – tette hozzá – a térség mindig is Európa szerves része volt. Ezt követően a 16. számú bősi Széchenyi István Cserkészcsapat közreműködésével a jelenlévők elhelyezték koszorúikat az emlékmű előtt.

A műsor a ligetben folytatódott, amelyet már korábban megszállt a „gagyizók” hada. Az előrenyomuló globalizáció jegyében kínai áru minden minőségben és mennyiségben kapható volt, de lassan talán megszokjuk, hogy ez minden hasonló jellegű rendezvény természetes kísérőjelensége. A Kárpát-medencei kínaiakon átvergődve valódi felüdülésként hatott a honfoglalás kori viseletbe öltözött lovasíjászok megjelenése. A Komáromból érkezett Turul hagyományőrző csoport tizedik századi lovas harci játékot mutatott be. Főképp az „aprónép” nézte tágra nyílt szemmel, miképp röpítik célba vágtató lovaikról a harcosok a fokost, a kelevézt (nem dárda volt!) és nyilaikat. A legnagyobb közönségsiker mégis a feldobott korongok „lenyilazása”, valamint a ló lefektetése volt – lovasával a hátán.

A színpadot ezt követően a népdalcsoportok vették át. A bősi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola másodikosainak a fellépését jó hangulat kísérte, ami talán annak is betudható, hogy a gyerekek nagy mesterei a rögtönzésnek – főképp ha „elkalandoznak” a szövegben. Mivel a bősi sportéletre az állandó zsongás jellemző, a helyi karate klub tagjai is színpadra léptek egy negyed órára, majd ismét a folklóré lett a terep. A békei és padányi népdalkörök műsorát követően a hodosi női éneklőcsopot és citerazenekar lépett színpadra, majd a határon túlról érkezett Muravidék néptáncegyüttes. Ezt követően a Pátria Rádió kabaréműsora derítette jókedvre a nagyérdeműt, de ebbe már az időjárás is beleszólt, fedezékbe kergetve művészt és nézőt egyaránt.

A felülről érkező fenyegetés ellenére sem maradt el azonban a Republic együttes koncertje, melyet több százan tomboltak – vagy inkább dagonyáztak – végig. Úgy látszik, a „vapsuap” és a patakis-eddás sírva vigadós tartósan beette magát a felvidéki nagyközönség bőre alá, hiszen nem múlhat el falunap, kulturális rendezvény nélkülük. Majd kinőjük.

„Bízom benne, hogy a Csemadok tovább fog élni az emberek tudatában – mondta el a rendezvény margójára Molnár Tibor területi választmányi elnök. – Ha belegondolunk, öt és fél évtizeden át ez a szervezet volt az egyetlen, mely fórumot teremtett a felvidéki magyarság számára, ünnepet vitt a hétköznapokba. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a Csemadoknak is szemléletváltásra van szüksége, hiszen a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized alatt egész társadalmunk szerkezete megváltozott, átrendeződött. Arra kell törekednünk, hogy megszólítsuk az ifjabb korosztályok képviselőit is – például a Duna Menti Tavaszhoz vagy a Bíborpiros Szép Rózsához hasonló rendezvényekkel. Ki kell nőnünk abból, hogy a kulturális műsorok, fesztiválok szervezése során – mintegy csodára várva – a központilag osztott támogatásokra támaszkodjunk. A közelmúlt bebizonyította, hogy az a korszak véget ért, és a Csemadok alapszervezeteinek is a piac szabályaihoz kell igazodniuk. Kulturális rendezvény ma már el sem képzelhető mecénások nélkül; a jövő arról szól, hogy milyen mértékben sikerül megszólítanunk a szponzorokat és a közönséget. Itt, Bősön, a fogyasztói szövetkezet bevonásával ez sikerült, és ez példaértékű kell hogy legyen.”

Tizenegy óra is elmúlt, mire a bősi ligetben oszlani kezdett a nézők serege. Bár az időjárás tényleg nem kedvezett, az volt az érzésem, hogy ilyen apróság errefelé nem szegheti kedvét a korábban nagyon találóan (és hibásan) „Csemadok-kedvelőnek” titulált nagyközönségnek. (lőrincz)