Csehországi sörgyárból a Fehér Házig? ##4#

Jiří Stibor itt bukkant rá Fritz Kohn nevére, mellette egy bejegyzés állt, 1902-ből: 1901. december 17-én Bécsben nevet változtatott, mégpedig KerryreSomogyi Tibor felvételeAz Egyesült Államokban javában folyik az előkészület az őszi elnökválasztásra. Most már bizonyosan kijelenthető, George Bush jelenlegi elnök demokrata párti kihívója John Kerry lesz. A választási előkészületeket azonban nemcsak az Atlanti-óceánon túl követi feszült figyelem, hanem egy sziléziai kisvárosban, Horní Benešovban is. A 2500 lelket számláló kistelepülés vélhetően megmaradt volna a posztszocialista iparvárosok apátiájában, létéről sohasem szerzett volna tudomást a nagyvilág, ha nem ide vezetnek a massachusettsi szenátor gyökerei. ĺgy viszont Josef Klech polgármester hivatalában egymásnak adják a kilincset az újságírók.

– Meg kell mondanom, magam is a sajtóból szereztem tudomást az egészről – tessékel a városháza első emeletén található irodájába a csehországi település első embere. – A Právo című napilap szerkesztője hívta fel rá a figyelmemet, ekkor fordultunk Jiří Stiborhoz, az opavai levéltár munkatársához, aki megerősítette, hogy a levéltárban őrzött XIX. századi anyakönyv szerint 1873-ban itt született Fritz Kohn, Kerry szenátor nagyapja.

De vajon egy járási levéltár irdatlan irattömegében hogy lehet egy pár soros, világszenzációt hozó bejegyzés nyomára bukkanni? – kérdezem Jiří Stibortól. Hisz egy levéltáros dolga nem az, hogy a hírességek családfáját kutassa abban a reményben, hátha talál valami olyan információt, melyet régiójára vonatkoztathat. – 2002-ben Kerry szenátor titkára levélben fordult hozzám, információkat szeretett volna kérni Frederick vagy Fritz Kerryről, aki 1873-ban Benischben született. Kérése meglepett, hisz anyakönyvi kutatásaim során soha nem találkoztam ezzel a végképp nem németes hangzású névvel. A titkár kérését besoroltam a többi hasonló közé. Természetesen az 1873-as anyakönyvben egyetlen Kerryt sem találtam. A biztonság kedvéért hátulról is fellapoztam az anyakönyvet, s akkor minden világossá vált.

A korabeli szokások szerint ugyanis a római katolikus plébániákon vezetett anyakönyvek utolsó lapjaira jegyezték be a plébánia területén született zsidó vallású gyerekeket. Stibor itt bukkant rá Fritz Kohn nevére, mellette egy bejegyzés állt, 1902-ből: 1901. december 17-én Bécsben nevet változtatott, mégpedig Kerryre. (De nem ő volt az első Kerry a családban: fivére Otto már 1897-ben nevet változtatott.) Fritz Kohn Benedikt Kohn benischi sörmester és Matilda Fränkelová gyermekeként látta meg a napvilágot. Apjának vélhetően ez volt a második házassága, ugyanis az 1880-as népszámlálási adatok szerint volt egy Bernard nevű fia is, aki 1854-ben született, így eléggé valószínűtlen, hogy ennek az 1840-es születésű Matilda lett volna az anyja. – A polgármester már meg is alkotta a maga magántörténelmét, de ez nem helytálló – folytatja Stibor. – A Kohn család nem élt a XIX. század végéig Horní Benešovban. Az 1880-as népszámlás adatai szerint a 224-es számú házban már nem Benedikt, hanem fia, Bernard Kohn élt családjával. Bernard is a söriparban volt érdekelt, ő volt az egyik sörgyár bérlője. Abban az időben Horní Benešovban három sörgyár is működött.

Benedikt Kohnnak Bernard, Fritz, Ida és Otto mellett volt ötödik gyermeke is, az 1887-ben született Richard. Ő is megváltoztatta a nevét, de ő csak 1911-ben kérte a névváltoztatást, Magyarországon. ĺgy az ő nevét nem Kerryként, hanem „magyarosan” Kériként jegyezték be.

Fritz Kohn 1900-ban Bécsben házasságot kötött egy gazdag lipótvárosi zsidó család lányával, Löwe Idával. 1901-ben megszületett első fiuk, Erik. 1904-ben kivándoroltak az Egyesült Államokba, Bostonban telepedtek le, ahol még két gyermekük született: Miltred, és Kerry szenátor apja, Richard. Fritz Kohn, alias Frederick Kerry nem volt boldog az újhazában. 1921-ben önkezével vetett véget életének. Felesége azonban hosszú életnek örvendett, 1960-ig élt, így John Kerry is ismerhette őt, magyarul azonban nem tanult meg...

A cseh kisváros számára óriási távlatokat nyitna, ha az Egyesült Államok következő elnöke John Kerry lenne. Mert egyelőre Horní Benešov egy média-szappanbuborék kellős közepében található. Ha nem Kerry kerül ki győztesen az elnökválasztási küzdelemből, a település újra a süllyesztőben végzi. A polgármester már a képviselő-testület elé terjesztette a szenátor díszpolgárságának kérdését. De díszpolgárrá választására csak abban az esetben kerül sor, ha ő nyeri az elnökválasztást. Azonban egy emléktáblát mindenképpen kap, biztosít a polgármester, aki nagyon bízik benne, hogy Kerry elnökké választása esetén ellátogat Horní Benešovba, ahogy ezt egy amerikai tévéműsorban megígérte.

– Ha eljön, kihívom egy hokimeccsre – mondja a polgármester.

– Hogyan? Ketten fognak játszani?

– Hát, nem egészen. Valamilyen csapatot azért verbuválnánk magunk köré, de a játék főszereplői mi lennénk. Kerry 60 éves, én 57 vagyok, és engedném nyerni, csak hogy építtessen nekünk egy nagyobb fedett stadiont – osztja meg velem terveit a polgármester.

A városkában ambivalensen viszonyulnak a kialakult helyzethez. Ennek oka, hogy már senki sem él azok közül, akik valamilyen formában érintettek lehetnének. Benisch, a német ajkú település ugyanis megsínylette a második világháború utáni kitelepítéseket, etnikai tisztogatásokat. A németek megüresedett házait aztán Morvaország minden részéről érkező telepesek foglalták el, akik számára az ötezer lakosú, három sörgyárral bíró Horní Benešov nem jelent semmit, nincsenek hagyományaik, nincs ilyesfajta identitásuk. Bár ottjártamkor az egyik boltos németül beszélt vevőjével, tehát a németek nem haltak ki teljesen, de számuk elhanyagolható, lehet, hogy csak szerencsém volt, hogy ilyen jelenetet láttam. – A németek egyébként semlegesen viszonyulnak a városhoz, olykor átutaznak rajta, kiszállnak autójukból, és megnézik egykori házukat, ha még áll. Aztán továbbmennek. Ez minden – mondja Josef Klech.

A másik ok, amely miatt Kerry „nem téma”, a sajtóhiénák zaklatása. A polgármesteri hivatal melletti boltban a hölgy egészen addig nagyon kedves velem, amíg fel nem teszem a kérdést: mi a véleménye az amerikai elnökválasztásról?

– Tudja mit? Én már nem is nyilatkozom erről. Hagyjon békén! Menjen a városházára, ott majd eligazítják!

Egyenes beszéd. A szemközti sörözőben több szerencsével járok. Az emberek – talán a hely szellemének köszönhetően – érthető módon közlékenyebbek. Az általános kocsmai vélekedés szerint Kerry akkor téma, ha a sörbarátok a híradót nézik, és abban Kerryt mutatják.

– Nem igaz, az, amit az újságokban írnak, hogy mi itt Kerryről beszélgetünk a kocsmában. Baromság! – mondja egy Krakonošra emlékeztető törzsvendég. A csapos szerint is inkább a jégkorong a témája a túlfűtött, kocsmaasztal melletti szócsatáknak. Kifelé menet a kocsma különtermébe sandítok. Nyugdíjas hölgyek csoportja üli körbe a hosszú asztalt, előttük kávé, meg valami likőr. Meg merjem-e zavarni meghitt együttlétüket kétszer már elutasított oktalankodásommal? Többet úgysem jövök ide, teszem rém határozottan a kilincsre a kezem. Az idős hölgyek kedvesen fogadnak. A remegő hangon feltett kérdés után is kedvesek maradnak.

– Ugyan! Mi hasznunk lesz nekünk abból, ha Kerry lesz az elnök – mondja az egyikük.

– Azt sem tudja, hol van Csehország, minek nekünk egy ilyen díszpolgár! – toldja meg a másik.

– Tudja mit, fiatalember? Tud csehül? Ez az egész egy „šumafuk, šumafuk”, semmi egyéb.

Megtanulom az új kifejezést, talán fordíthatom smafunak... Pedig a városkának, de voltaképpen az egész régiónak is jót tenne, ha valami kimozdítaná ebből a rendszerváltás után állapottá lett bágyadtságból. Horní Benešov valamikor komoly iparváros volt, bányászok éltek itt, a munkásosztály arisztokratái. A környékbeli hegyekben ólmot és cinket bányásztak. A határok megnyitása után azonban a szabadpiaci versenyben tönkrement a bánya, az afrikai bicskabányák ércáraival nem bírta tartani a lépést, ötszáz bányász maradt munka nélkül. Ezek harmincegynéhány éves férfiak ugyan tekintélyes végkielégítéssel távoztak, melyet azonban feléltek, és most különböző egészségügyi járulékokból, nyugdíjból, segélyekből élnek. A hatszáz főt foglalkoztató állami gazdaság ma jó, ha ötven embernek ad munkát. Egy részük ridegpásztor. ĺgy a városban található néhány kisüzemet leszámítva a gépgyár az egyetlen, ahol dolgozni lehet, persze ez sem képes akármennyi munkást alkalmazni.

– Mivel hegyvidéki zóna vagyunk, a kiugrás egyetlen lehetősége a turizmus lenne. A várostól alig hét kilométerre csodálatos tavak találhatók, ahol jachtkikötőt lehetne kialakítani, illetve horgásztavakat. Ez biztos sok látogatót vonzana ide. Mivel a környék védett, a tavak körül nem lehetne szállodákat építeni, így a vendégeket Horní Benešovban szállásolnánk el. Ha John Kerry nyerné a választásokat, ismertté válna a község, és biztosan sokan ellátogatnának ide. Ezért is szurkolunk neki – mondja a polgármester. Megértem...