Csak szívvel-lélekkel lehet óvónőnek lenni

A Pedagógus Szolgálati Emlékérem díjra a fenntartó, Komárom város jelölte Trencsík Katalint. „Örültem a díjnak, hogy valamiképpen elismerik a munkámat ezen a nem éppen könnyű pályán. Nagyon hálás vagyok érte, hogy úgy gondolták, megérdemeltem ezt az elismerést. Először szülőfalumban, Karván lettem óvónő, ahol helyettesnek vettek fel a nyári szünetre. Mindig is egészségügyi nővér szerettem volna lenni, de az alatt a két hónap alatt eldőlt bennem, hogy mindörökre ezt szeretném csinálni, semmi más nem akarok lenni, csak óvónő. Így is lett” – mondta a díjazott. Trencsík Katalin munka mellett végezte el az óvóképzőt, majd sorban végigment a tudományos fokozatokon is, diplomás óvónő lett.

„Őszintén szólva, keserű napjaimban mindig azt mondom, hogy senki ne legyen pedagógus, de ha átértékelem, arra jutok, hogy ez egy csodálatos pálya. Egyet biztosan tudok mondani, aki nem szívvel-lélekkel csinálja, az nem fogja tudni végigcsinálni. Nincs karrier, nincs társadalmi, erkölcsi, sem olyan anyagi elismerés, ami a pedagógiát megilletné. Ha azt szeretnénk, hogy újra lámpásként világítson a pedagógus, akkor a társadalomtól és mindenkitől nagyobb elismerés kellene. Másrészt úgy vélem, ezt az elismerést nekünk nem várni kell, hanem újra ki kell vívni, hogy a pedagógus újra példakép legyen, hogy újra szent legyen, amit a tanító néni vagy bácsi mond és a szülő is elfogadja és támogassa. Ha visszatekintek a kezdetekre, úgy látom, hogy annyit változott a pedagógia, mint maga a társadalom. Ahogy a falvakban és városokban a közösségek változtak, úgy változott az oktatás is, de bízom benne, hogy mindig akad majd elhivatott, eltökélt, szívvel-lélekkel dolgozó pedagógus, aki mindig azzal indul útra, hogy majd ő megváltja a világot. Másképp talán nemis érdemes” – tette hozzá.