Bizonytalan a református diakónia jövője

Valószínűleg nem mondunk újat azzal, hogy Szlovákiából, egyebek mellett a magyarlakta településekről is rengeteg ápolónő vagy gondozó dolgozik külföldön, elsősorban Németországban vagy Ausztriában. Az ott kínált kereseti lehetőségek miatt rengetegen döntenek úgy, hogy havonta akár fél napig tartó vonatozást vagy autózást bevállalva inkább külföldön vállalnak gondozói munkát. Persze vannak olyanok is, akik különféle okok miatt inkább itthon maradnak, és családjukhoz, szeretteikhez közel próbálnak elhelyezkedni a szakmában. Demeter Ibos Henrietta, a Diakóniai Központ igazgatója szerint pontosan e célból indították be a házi gondozás lehetőségét, hogy az idehaza rászoruló emberek is megfelelő testi és lelki ellátást kapjanak. „Két évvel ezelőtt egy hosszú távú gondozási konferencián vettünk részt Mátraházán. Mi már akkor is foglalkoztunk házi gondozással, de ott jött az ötlet, hogy a mi gondozói szolgálatunkban is jó lenne valami hasonlót létrehozni. Az egyházon keresztül működik egy alapítvány, amely segítségével megpályáztuk és támogatást szereztünk a hétvégén megrendezett konferenciánkra. Mivelhogy három régióban van gondozói szolgálat, két részben bonyolítjuk le a tanfolyamot. A legtöbb, 34 gondozónk Királyhelmec környékén van, éppen ezért itt kerítettünk sort az első képzésre, de mivel a komáromi irodánkat anyagi gondok miatt jelenleg szüneteltetjük, a második képzést Rimaszombatban tartjuk meg, hiszen ott is saját gondozóink vannak - mondta az igazgató.

Lelki és testi gondozás

Mint kiderült, a konferencia azért is olyan fontos számukra, mert az öt évnyi gondozás során nagyjából húsz gondozottjuk halálozott el. Demeter Ibos Henrietta elmondása szerint tisztában vannak azzal, hogy ez egy nehéz téma, főleg hogy ezzel mindannyiuknak személyes tapasztalata van. „Mivel a mi esetünkben elsősorban házi gondozásról van szó, nem mindegy, hogy hogyan tudják feldogozni a gondozók azt, amikor valakivel egy szoros kapcsolatot alakítanak ki, és a gondozott néhány hónap vagy év leforgása alatt távozik az élők sorából. Mi pontosan abban különbözünk az állami vagy az önkormányzati gondozóintézetektől, hogy nemcsak a betegek testi, hanem lelki problémáival is foglalkozunk, és nemcsak a betegek, hanem a gondozóik problémáival is. Éppen ezért igyekszünk rendszeres találkozókat összehozni, ugyanis a mi gondozóink csak nagyon ritkán szembesülnek egymás gondjaival. A Királyhelmecen megtartott konferencián Szarka Miklós református lelkész, klinikai szakpszichológus különféle élettörténetekről, helyzetekről mesélt és beszélgetett a gondozóinkkal. Olyan példákat hozott magával, amelyek valóban mindannyiunkat érintenek]750] -magyarázta Demeter Ibos Henrietta.

Nem megfelelő felkészítés

Szarka Miklós úgy véli, hogy az ápolók általában nincsenek kellőképpen felkészítve a munkára. „Az egyik probléma az, hogy a keleteurópai régióban - beleértve Magyarországot és Szlovákiát is - annál is inkább, mert olyan mértékben medikalizálódott az ápolás, hogy a nővér is inkább orvosi oldalról kénytelen megközelíteni a problémát. A másik gondot az jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon erősen tabuizálták a halált, vagyis a halálról nem beszéltek, nem szólva arról, hogy az orvos és a klinikus számára a halál úgymond egy ellenség. Igazából a nővér számára is egyfajta ellenség a halál, amit jó lenne kikerülni, és éppen ezek a tényezők vezetnek oda, hogy a nővérek nincsenek felkészítve]750] - magyarázta az Új Szónak Szarka Miklós. Hozzátette, a dél-szlovákiai régióban működő gondozók és nővérek életét az is nehezíti, hogy egyre kevesebben vannak, holott egyre több az idős ember. „Ez a helyzet a kórházakban is hasonló. Az egészségügyi dolgozók elsősorban túlterheltek, de az is nagy terhet jelent, hogy kénytelenek a szőnyeg alá söpörni a saját személyes problémáikat. Ez rengeteg energiát köt le bennük, az ember ettől elfárad, de ettől függetlenül kénytelen ápolni és gondozni a beteget. Egy ilyen háromnapos konferencián lehetőségük adódik arra, hogy a saját problémáikkal is merjenek szembenézni, és ezeket próbálják valakivel megosztani, mintsem tabuizálják vagy elfojtsák őket - magyarázta a szakpszichológus.

Hosszú várólista

A diakóniai központnak mintegy 34 gondozója és 40 gondozottja van a Tőketerebesi járásban, viszont hosszú a várólista, sokan várnak a szolgáltatásra. „Mi egy előre megszabott keretből működünk, amelyet európai uniós támogatásból fedezünk, de ha a lista betelik, nem tudunk több beteget és gondozót felvenni. Az állam nem támogatja a házi gondozást, csak az uniós forrásokból tudjuk megoldani a működésünket. Jelenleg komoly pénzügyi gondok vannak az országban, csak ígéreteket kaptunk a támogatásokra, de még nem teljesültek be. Nekünk az a nagy szerencsénk, hogy egyházi szervezet vagyunk. A református egyháztól azt az ígéretet kaptuk, hogy egy visszatérítendő támogatást kapunk tőlünk addig, ameddig nem érkezik meg a működésünk fedezésére az uniós támogatás. Ennek köszönhetően még három hónapig tudjuk fedezni a rimaszombati és a királyhelmeci irodák és a gondozók működését, de ha utána sem kapjuk meg az uniós támogatást, több mint valószínű, hogy le kell húznunk a redőnyöket]750] - mondta az igazgató.

Hiányzó támogatás

A diakónia működését Demeter Ibos Henrietta elmondása szerint az nehezíti, hogy amikor 2019 februárjában megnyerték a gondozáshoz szükséges 810 ezer eurós összköltségű pályázatot, valójában két és fél évre biztosították volna be a működésüket, de nem kapták meg a teljes összeget, hanem csak egy pár hónapra szóló 130 ezer eurós előleget. „Februárban kezdtük az ápolást, márciusban adtuk ki a gondozók első fizetését, tehát áprilisban könyveltük el az első hónapot. Csak ekkor szembesültünk azzal, hogy a pályázatot ellenőrző szerveknek kilencven napja van a folyamat jóváhagyására. Ez azt jelenti, hogy reálisan csak hat hónap múlva folyósítják az újabb részletet. Eddig 185 ezer eurót fizettünk ki a bérekért. Ha minden jól ment volna, már július végén meg kellett volna kapnunk az összeget, de azóta csak ígéretekből élünk. Amióta a sajtóban is beszámoltak a helyzetünkről, napi szinten hívnak a betegek, hogy mi lesz velük, de az alkalmazottak is aggódnak, akik a munkahelyüket féltik és a fizetésüket követelik. Éppen ezért zártuk be ideiglenesen a komáromi irodát, mellyel a havi kiadásainkon nagyjából 7 ezer eurót takarítunk meg. Ha ez így megy tovább, nem tudjuk, mi lesz]750] - zárta az igazgató azzal, hogy a helyzetet egy átfogó törvénymódosítással lehetne orvosolni, mely engedélyezné a házi gondozás állami finanszírozását.