Egyház a diktatúra árnyékában

Egyre többet tudunk, de számos téren még nem látjuk tisztán, milyen volt az egyházak (kényszer)szerepe az államszocializmus alatt – ám óriási mennyiségű forrás vár még feltárásra. Talán ez lehetne az egyik konklúziója a SJE Református Teológiai Kara által másodszor tető alá hozott konferenciának.

A kilenc előadást egy panókiállítás megnyitása előzte meg a SJE Konferenciaközpontjában. A „100 éves felvidéki magyar református egyház” című tárlatot Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója nyitotta meg. A képekben és információkban gazdag panókon az államszocialista éra üldöztetésén kívül a református eklézsia számos érdekes momentumáról olvashatunk az árvagondozástól kezdve a belmissziós tevékenységen át egészen a jelenben tapasztalható eseményekig.

A konferencia két plenáris előadással kezdődött. Bukovszky László történész-levéltáros, ill. kisebbségi kormánybiztos átfogó történeti áttekintést adott a egyházak és a csehszlovák államszocializmus viszonyáról, nem feledve a periódus történeti előzményeit sem. A kommunista éra kapcsán többek között hangsúlyozta, hogy az államhatalom egyház és társadalom szétválasztásán, valamint azon dolgozott, hogy a klérusokat a közélet perifériájára szorítsák. Ennek az egyik sajátos aspektusát a rendszerrel kollaboráló papok, amely azt mutatja, hogy „a pártállam a klérust más társadalmi csoportok elitjéhez hasonlóan a rendszer működtetésének eszközévé” tette, hogy így nyerjen annak számára legitimitást. A szakember úgy látja, ahhoz, hogy kerek legyen az egyháztörténet, mindenképp meg kell vizsgálnunk az egyháztagok személyes történeteit is. „Csak így tudunk teljes képet kapni arról, hogy mit jelentett a felvidéki magyar lelkészek és papok számára a diktatúrák árnyéka, hiszen a pártállam egyházellenes fellépése a magyar kisebbség viszonylatában mindenképpen párosult etnikai, nemzeti dimenzióval is” – zárta Bukovszky.

Hasonlóképp érdekfeszítő előadást tartott Tóth Krisztina, aki levéltári delegátusként dolgozik Magyarország szentszéki nagykövetségén. Adatgazdag értekezésben tárta fel, hogy milyen forrásokra lelhetünk a vatikáni levéltárakban, ami a 20. századi magyar forrásokat illeti. Minimálisan nyolc olyan archívumról lehet beszélni, amelyben még óriási mennyiségű levéltári anyag vár feltárásra, beleértve a mostani szlovákiai és kárpátaljai területeket is.