Befagyott a híd

M. NAGY LÁSZLÓ

Pedig már két évtizede mindennapi téma volt a régióban. A sokszor emlegetett negyvenhét lerombolt híd közül ez lett volna a harmadik. Rárós–Ráróspuszta, Pető–Pöstyén készült el ez idáig.

Érdekes, hogy a visszavonuló németek által felrobbantott átkelők helyén a két, baráti szocialista ország nem kezdeményezett újraépítéseket. Aztán jött a rendszerváltás és felcsillant a remény, főleg miután a határok szabadon átjárhatóvá váltak. A médiák egymást felülmúlva ontották a féligazságokat például a helembai volt hídról. Így kerül a köztudatba, hogy Helembán a közelmúltban volt híd, amit az árvíz elsodort. Valóban, a bős–nagymarosi vízlépcső építéséhez készült egy ideiglenes híd, amely a folyó szabályozásánál és a helembai védőgát építésénél nagyon fontos szerepet kapott, de határforgalom ezen a hídon soha nem volt. Alkalmanként, így a farsangi felvonulás idejére, esetleg mindenszentekre a két szomszédos falu lakosainak szabad átkelést engedélyezett a határőrség.

Régebben se volt itt határforgalom lebonyolítására alkalmas híd. Volt ugyan az Ipolyon Helemba és Ipolydamásd között több helyen is jelentéktelen fahíd. Ezeken a földjüket művelő parasztok jártak át szekereikkel. A ma élők ezekre a hidakra, amelyek a két háború között működtek, már nem emlékezhetnek.

Helemba zsákfalu. Rajta keresztül soha nem volt átmenő forgalom. Érthető, hogy a tervezett híd megosztotta az embereket. Főleg amikor világossá vált, hogy a nemzetközi útvonal a falun keresztül vezet. Ez nagy érvágás lenne. Helemba főutcája erre nem alkalmas. Nem a mai elvárásokhoz tervezték. Ha igaz, hogy a 12 tonnás hídhoz ugyanolyan teherbírású út szükségeltetik, gond lesz a mostani úttal. Ráadásul sok helyen annyira szűk, hogy járda építésére sincs hely. Az utcára nyíló, évszázados, kulturális örökségnek számító pincék veszélybe kerülnének. Az utat szegélyező hagyományos kőalapokra épült, részben felújított házaknak a várható nagy forgalom nem tenne jót. Az óvoda udvarán keresztül vezetne a hídról levezető út. Ezek miatt a községen áthaladó két kilométeres útszakaszon bizonyára sebességkorlátozást kellene bevezetni, aminek az áthaladó járművezetők sem örülnének.

Szomorú, hogy a falut elkerülő út szinte szóba se került a tervezésnél. Vagy azzal vetették el, hogy nincs rá pénz. Pedig laikus számítás szerint se kerülne többe, mint a Helembán keresztül vezető út nemzetközi forgalomra alkalmassá tétele. Az egyre növekvő közúti forgalom már-már élhetetlenné teszi a településeken az életet. Ezen változtatni kell. S most ebbe a faluba is behozzák a forgalmat. Meg kell fojtani az utolsó lakható helyet is…

Attól tartok, az illetékesek a híd helyének a megválasztásán se törték sokáig a fejüket. Automatikusan oda tervezték, ahol az előző – teljesen más célt szolgáló –, a védőtöltés építéséhez szükséges hidat építették. Azt is olyan balgán, hogy a tervet át kellett dolgozni, mert rájöttek, hogy itt a legszűkebb az Ipoly völgye, és az árvizek miatt magasabbra kellett emelni, valamint további, ártéri hidakat kellet tervezni az ipolydamásdi oldalon. Ha az ártéri út alatt nem lesz elegendő áteresztő rész, áradáskor annyira megemelkedhet a víz szintje, hogy átfolyik a gáton.

A helyi lakosságot felháborította a 12,5 tonnás járművekre tervezett híd. Egy ilyen építmény több évtizedre készül, esetleg később igény lesz a nagy teherbírású átkelőre, de a tervezők nem vették figyelembe a fent említetteket, mint ahogy azt sem, hogy a Burda-hegy alja és a Duna között csak annyi hely van, ahol szűken megfér a vasút és egy keskenyke út, amelyet időközönként két helyen elönt a Duna, s ezzel Helemba el van zárva a külvilágtól. Ráadásul a garamkövesdi vasúti híd alatt mindössze három méter magas járművek tudnak átmenni. Magyarán, ide csakis személyforgalom lebonyolítására alkalmas hidat kellene építeni, ami lényegesen kevesebb pénzbe kerülne.

Érdekek ütközése lehet, hogy Brüsszel csak 12 t teherbírású hídra ad támogatást feltétel, kivétel nélkül. Valószínű, csak hosszas tárgyalásokkal – a legmagasabb szinten – lehetne elérni olyan engedményt, amely személyforgalom lebonyolítására alkalmas hidat is támogatna. Mert az Ipolynak ezen a szakaszán elsősorban erre van igény, és egy összekötő kerékpárútra.

Készült Helembán a lakosság kezdeményezésére egy közvélemény-kutatás a hídról, rosszul feltett kérdésekkel, ami megosztotta a falu lakosságát. Komoly viták kerekedtek, mert mindenkinek igaza volt, a maga nemében. A végeredmény – többen szavaztak a híd mellett, mint ellene. De vajon egy nemzetközi jelentőségű építményről egy falu lakosságának kell döntenie? Aligha. Itt egyetlen kérdésnek volt helye. Akarja-e a falun átvezető forgalmat. IGEN vagy NEM.

Felháborító, hogy politikai ügy lett az Ipoly-hídból. Érthetetlen egy magas beosztású politikus magyarázata a hídépítés elodázására, hogy a helembaiak egy része nem is akarta a hidat. A többség viszont akarta, ez a mérvadó.

Tehát a híd kómában van. Mesterséges kómában. Mielőtt újraélesztik, jó lenne elgondolkodni akár a helyiek fejében megfogalmazott, fent említett apróságokon is. Tiszteletben tartva a védett madarak igényeit, mert ez a rész az ő életterük. Lehet, hogy a társadalom egyszer eljut odáig, hogy az embereket is védett fajnak nyilvánítják és értük is történik ez-az. Például elvezetik a forgalmat a faluk mellett.

Addig, kedves helembaiak, ipolydamásdiak – de a többiek is –, akik farsang idején a hídfőn találkoztok és integettek egymásnak, egyelőre érjétek be a reménnyel. Addig is marad a hanghíd. Télen a befagyott Ipoly, nyáron a gázló ingyenes lábmosással.