Az Új Szó esztergomi kalandjai

Kelendő portékaKis Péter felvételeiUgyanis éppen nyolc hete kezdtük terjeszteni az Új Szó különleges mutációját a párkány-esztergomi régióban. Stílszerűen a lap változatának a neve is Párkány-Esztergomi Szó. Felmérések is igazolták, hogy éppen ez az a régió, amelyről viszonylag kevés szó esik a sajtótermékekben, viszont az is bizonyított, hogy a környék előtt nagy jövő áll gazdasági és kulturális téren is.

Nyolc hete minden pénteken három Új Szó jelenik meg: az első kiadás Kelet- és Közép-Szlovákiában, a második a nyugati régióban, július közepétől a harmadikban összefoglalót adunk a Párkány és Esztergom környéki eseményekről, beszámolunk a kulturális rendezvényekről, rendőrségi híreket, riportokat nyújtunk a régió lakosainak. Szeptembertől a tervek szerint kedden és pénteken is megjelenik majd a Párkány-Esztergomi Szó. A reakció eddig biztató, bár az elején mi sem hittük, hogy működni fog.

ÚJ SZÓ? KÉREK!

Ezer darab Új Szó gazdára talált Esztergomban Kissé bizonytalanul és nagyon álmosan állok a tűző napsütésben Esztergom egyik forgalmas helyén, a Bástya áruház előtt. Jönnek-mennek az emberek körülöttem, sokan autóbuszra várnak a közeli megállóban. Kezeikben táskák, kosarak – közel a piac –, újságot azonban nem nagyon látni. Alkalmi rikkancsként harminc darab Új Szót ölelek magamhoz, két kislánnyal meg egy reklámvadásszal együtt osztogatom a lapot. Lehet, hogy valami baj van a vonzerőmmel, de a többieknek mintha jobban menne. Találomra próbálkozom. „Még friss az Új Szó, tévéműsorral együtt is ingyenes!” – mondogatom mindenkinek. Veszik is. Sokan nem is hallottak róla, de megígérik, hogy átolvassák. Vannak azonban olyanok is, akik odajönnek, és elkérik. „Tetszik benne, hogy Esztergomról szól, sok benne az olvasnivaló, meg érdekes is” – mondja egy nénike. Egy másik is odajön, nagy kosárral a kezében, „Tudja, kedveském, amikor 1948-ban...” – udvariasan végighallgatom, miközben tovább adogatom az Új Szót. Egy piaci árus is szól, hogy hirdetne: „Legyen nektek is bevétel, fiúk” – mondja.

Házaspár jön velem szemben, a nő biciklit tol, a férfi táskát cipel. „Új Szó? Most ez jobboldali vagy baloldali?” – kérdezi a nő gyanakvón. Biztosítom arról, hogy a lehető legpártatlanabbul (van ilyen szó?) írunk benne, ingyen van, lapozza át nyugodtan. Rám néz, aztán a férjére, és elveszi.

„Én is ismerem. ĺrjanak minél többet rólunk” – mondja egy másik hölgy, aki az előbb szállt le a buszról. Egy úriember szalad át az úton, elétoppanok, nyújtom felé a lapot. Rám néz, aztán észreveszi a címoldalon a fotót. „Ez a Horányi Laci?” – mutat rá a kép egyik szereplőjére. Bólintok. A férfi határozottan leszögezi, hogy akkor már érdemes volt elvennie.

Most már vérszemet kapok, különben is, alig van már újság a padon, körülöttem mindenki Új Szót visz, a lap kikandikál a kosarakból, bevásárlószatyrokból. Nagyon sokan utasítanak vissza mosolyogva, hogy már kaptak. Egy nyugdíjasnak kinéző férfit is megszólítok. Rám kiált: „Fideszes?” – kérdezi. „Nem fideszes, hanem objektív” – és magam is elcsodálkozom, hogyan tudtam három másodperc alatt ilyen diplomatikus választ adni. A férfi megrázza a fejét, ha nem fideszes, akkor nem kell. Sebaj. Ezer darab Új Szó akkor is gazdára talált Esztergomban. Reméljük, a következő hetek során is gazdára talál majd.