Az új esztendő reményteljes újrakezdés is Ipolyszalkán

Karácsony idején csak úgy zuhogtak az üres közhelyek a szeretetről, az összetartásról és az öszszefogásról. Ám hogy ezeknek a régen lejáratott szavaknak valaha aranyfedezetük volt – és a jószándékú emberek közt a mai napig van – az októberben, Ipolyszalkán, egy óriási tűzeset kapcsán derült ki, s azóta is csak jóról számolhatunk be.

Üszkös romokat, pernyét és komor arccal takarító két fiatalembert találtunk a szerencsétlenség másnapján, a tűzeset helyszínén. Ott, ahol a vörös kakas teljes diadalt aratott, elfojtására még a határ túloldaláról, Vámosmikoláról is kihívták a tűzoltókat. Bagala István és Nagy László, a több mint tíz éve együtt dolgozó két fiatal asztalos bizonyára életében nem felejti el azt az ominózus hétfő delet. Mint ahogy az ipolyszalkaiak sem, hiszen ekkora tűz már régen volt a faluban, időnként 4-5 méter magasra is felcsaptak a lángok. Lászlóék felújítás alatt álló házának hátsó részében, az asztalosműhelyben tört ki a katasztrófa, déli tizenkettő után pár perccel. „Mielőtt enni mentünk volna, megraktuk a fakazánt a műhelyben, hogy az éppen lefestett ablakok gyorsabban száradjanak. Rá két percre jött a kolléga, hogy ég a műhely. Azonnal, többen is hívták a tűzoltókat. Mire visszaértem, öt perc alatt a tető már teljesen leégett, s mire a tűzoltók kiértek, már bent is pusztított a tűz” – mondja Pista.

Árnyék a napkorong előtt

A házigazda, Nagy László otthon volt, épp a házban ebédelt. „Furcsa volt, hogy hirtelen mintha óriási árnyék takarta volna el a napot. Az már a hatalmas fekete, fojtogató füst volt. Azonnal áramtalanítottam minden villamos vezetéket a műhelyben és a házban, valamint az oszlopon is, és megpróbáltam a tűzfészket, a kazán környékét locsolni, oltani. Szerencsére a lakóházban nem esett komolyabb kár, egy ablak égett meg, de azt is hűteni kellett, hogy ne terjedjen tovább a tűz. A műhelyen belül minden tönkrement, sajnos a gépekre sem volt biztosításunk. Még az a szerencse, hogy a szomszéd házakban sem esett komolyabb baj, és a háziállatokat is meg tudtuk menteni. Ám a tűz idején a szomszéd ház és a műhely közt csak speciális védőöltözékben lehetett közlekedni” – mondta László. „Nem is a nulláról, hanem a csődből kell újrakezdenünk, mert még az öntvényből készített gépek is eltorzultak az óriási hő hatására. A már legyártott, éppen elszállításra váró euróablakok értékéről nem is beszélve” – tette hozzá István.

Valašek Árpád, Ipolyszalka polgármestere roppantul sajnálja a történteket, annál is inkább, mert két jóravaló, dolgos fiatal évtizedes munkája égett porrá röpke fél óra alatt. „Fél egy tájban már óriási füst gomolygott a Fő utcán is. A párkányiak részéről négy tűzoltóautó érkezett, s egy óra körül a vámosmikolai rohamkocsi is megjött. Külön köszönet jár érte Simon Krisztián parancsnoknak, mert – határ ide vagy oda – rohantak segíteni.

A fél falu ott volt, mindenki mentett, amit tudott, a házból és a szomszédoktól elsősorban a gázpalackokat és a gyúlékony anyagokat hordták ki, kézzel tolták ki az udvarból az autót. A széljárás és a száraz idő sajnos a tűznek kedvezett, ezért a szomszéd házakat, tetőket is egyfolytában locsolni kellett. Szerencsére a központi vízcsapra is rá tudtunk kapcsolódni. Mindenkinek köszönöm, hogy nem történt nagyobb tragédia. A srácokon pedig úgy próbálunk meg segíteni, hogy gyűjtést szervez számukra az önkormányzat” – taglalta lapunknak tavaly októberben a a polgármester.

A fiúk a történtek előtt alig két héttel állították be a fatüzelésű, légbe fúvós új kazánt a műhelybe; István szerint az okozhatta a tüzet, a kátránypapírral burkolt, fa tetőszerkezet nem bírta ki az elvezető cső hőmérsékletét. A műhelyben egyébként kimondottan gyúlékony anyag, festék, lakk nem volt, s ezt Bréda Tivadar párkányi tűzoltóparancsnok is igazolta. Mint lapunknak elmondta, fél egy körül kapták a riasztást, s negyedórán belül a helyszínre értek. Magát a tűzfészket 10–12 perc alatt sikerült lokalizálni, további fél órába került az eloltás. A magyar kollégák a kert felől, a hátsó szomszédok épületét és a gazdasági épületek tetejét hűtötték. Együttes erővel sikerült eloltani a tüzet, és megmentették a szomszédos házakat is. A tűzoltók délután négy óráig tartózkodtak a helyszínen, amíg az utolsó zsarátnokot is el nem oltották.

Segítség a talpra álláshoz

S hogy mi történt a két fiatalemberrel azóta? Néhány nappal ezelőtt már egy bizakodó Bagala István szólt bele a telefonba: „Szerencsénk, hogy egy másik helyen szintén van egy kisebb, szerényebb műhelyünk, ott indítjuk be a munkát. A régi gépek közül három-négy darabot teljesen fel kellett újítani, s visszafizetendő tartozások is vannak, mindezek ellenére nem a nulláról kezdjük, hiszem, hogy talpra állunk – taglalta. Ipolyszalka 10 ezer koronás gyorssegélyben részesítette őket, a lakosság 14 ezer koronát adott össze, az önkormányzat pedig 100 ezer koronás kölcsönt nyújtott a két asztalosnak. Van esélyük az újrakezdésre. Annál is inkább, mert a munkakedvük és a szakma iránti szeretetük töretlen.