Az intézményt nem kitalálni, működtetni nehéz

Azért tegyük hozzá mindjárt az elején, hogy itt többről van szó, mint egy-két kiadvány elkészítéséről. Több mint egy évtizedes alapozó és építő munkáról.

A bibliográfia, pontosabban a Bibliotheca Hungarica könyveinek kétkötetes bibliográfiája még valamikor 2000 májusában jelent meg. Az a háromezer valahányszáz tétel azóta legalább kétezerrel gyarapodott, ennyivel lett időközben gazdagabb a könyvtár. Inkább úgy fogalmaznék tehát, hogy ennek a gyűjteménynek a folyamatos építéséért, gyarapításáért kaptam, jobban mondva, kaptuk a Jedlik-díjat. Ebben a munkában ez a könyv csak egy állomás volt. Azóta megjelent a Bibliothecának a másik fontos gyűjtőköréről, a folyóiratgyűjteményéről is egy katalógus, de az is állandóan bővül, gyarapodik. Úgyhogy ezek a könyvek a folyamatos munkának csak egy-egy állomását jelentették.

A Bibliotheca Hungaricát 1990-ben azzal a szándékkal alapították, hogy a szlovákiai magyarság központi könyvtárává-levéltárává váljék. Sikerült maradéktalanul megvalósítani ezt a szándékot?

Az ötlet annak idején Zalabai Zsigmond fejéből pattant ki. 1990 őszén jelent meg először egy felhívás, amelyet Zalabai és Presinszky Lajos, a somorjai honismereti ház igazgatója írtak alá, hogy hozzunk létre egy szlovákiai magyar könyvtárat, amely összegyűjtené az 1918 óta Csehszlovákiában megjelent magyar nyelvű könyveket, folyóiratokat, kiadványokat. 1997-ig ez alapítványok segítségével működött, amikor a Fórum Kisebbségkutató Intézet átvette a Bibliothecát. Az eredeti cél tehát az volt, hogy legyen egy saját gyűjteményünk, amely a mi szükségletünket, szempontjainkat, értékrendünket szolgálja. Erre azért volt nagy szükség, mert a Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű könyveknek a teljesebb gyűjteményei ugyan megtalálhatók a nagy nemzeti, köteles példányokat gyűjtő könyvtárakban, vagyis Szlovákiában a Matica slovenská turócszentmártoni könyvtárában vagy a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban, Budapesten pedig az Országos Széchényi Könyvtárban – amelyekben értelemszerűen sokkal nagyobb gyűjtemények állnak rendelkezésre –, ám akkor azt gondoltuk, hogy ezek az intézmények messze vannak, körülményesebbek, és ha valaki kutatni szeretne, el kell utaznia Turócszentmártonba, Budapestre, és – ha mondjuk egy konkrét könyvet keres – előfordul, hogy legfeljebb pár nap múlva kapja meg. Másrészt tudjuk, hogy a nagy, köteles példányokat gyűjtő könyvtárakban megvan ugyan az anyag, ám ezzel nem nagyon dolgoznak. Tehát például teljességgel hiányoznak a szlovákiai magyar irodalomról, könyvkiadásról készült dokumentumok, bibliográfiák, repertóriumok. Idegen nyelvűeknek tekintik őket, olyanoknak, amelyekkel kevesen foglalkoznak, tehát nem folyik belsőséges munka ezzel az anyaggal. Másrészt a Szőke-féle bibliográfián kívül nálunk hosszú évekig más nem is jelent meg.

A Bibliotheca könyvtárát közadakozásból sikerült megalapozni.

oz könyvet. A gyűjtemény kialakítása ugyanakkor nemcsak amolyan öncélú könyvgyűjtés volt, hiszen tudnivaló, hogy például az első köztársaság idejében, 1918-tól 1938-ig – de akár 45-ig, hiszen a szlovák állam alatt is jelentek meg magyar könyvek – napvilágot látott kiadványokat teljes egészében nehéz, szinte lehetetlen összegyűjteni. Mert gyűjteni sok mindent lehet, még ma is, de akadnak könyvek, folyóiratok, periodikumok, amiket nehéz beszerezni. A kezdeti nekibuzdulást tehát tervezett, átfogó gyűjtés követte. De nem is mindig az az elsődleges célunk, hogy beszerezzük magát a könyvet, hanem hogy a legösszefogóbb anyag kerüljön feldolgozásra, és tudjuk, mi, hol található meg. A másik gyűjtési módszerünk, hogy a már teljességgel hozzáférhetetlen kiadványokat kikölcsönözzük az egyetemiből vagy a Széchényiből, majd fénymásoljuk, hogy legalább egy példányunk legyen belőle. Egyébként nem olyan rengeteg könyvről van szó, körülbelül 5-6000 kötetről, ennyit egy jobb tanári könyvtárban is megtalálunk. A másik dolog, hogy a szlovákiai magyarok életét nagyon kevés dokumentumgyűjtemény tartalmazza, vagyis nem dokumentáltuk a saját életünket. Ezt a hiányt is megpróbáljuk pótolni. A gyűjtésben mindenre kiterjed a figyelmünk: kisnyomtatványokra, meghívókra, plakátokra stb.

Behozzák a kiadók a frissen megjelenő köteteiket?

Mi nem vagyunk köteles példányt gyűjtő könyvtár, mert azt a törvény mondja ki, mely könyvtárak ilyenek. Azt azonban sikerült elérnünk – egyrészt a személyes kapcsolatok révén –, hogy az öt-hat nagyobb kiadó, amely a rendszerváltozás óta jelen van nálunk, természetesnek veszi, hogy elküldi a legújabb kiadványait nekünk. Nehezebb a dolog a periferikus kiadványokkal, hiszen manapság hála istennek, bárki – intézmény, önkormányzat, alapítvány, egyesület – kiadhat könyvet. Ezeket a helyi jellegű történeti műveket, monográfiákat nehezebb beszerezni, de igyekszünk hozzájutni ezekhez. Ezenkívül természetesen az antikváriumokat is figyeljük, de a hagyatékokra is kiterjed a figyelmünk.

Mennyiben változott meg a helyzet azóta, hogy a Bibliothecát átvette a Fórum Intézet?

Azelőtt alapítványi formában dolgoztunk. Szlovákiai magyar vállalkozók, szponzorok segítettek bennünket, és szinte kizárólag az Illyés Közalapítvány támogatásával voltunk képesek működni. A Fórum által intézményi működési lehetőséget kaptunk. Mert ugyan végtelenül fontos egy intézményt kitalálni, megalapítani, de sokkal nagyobb feladat azt fenntartani, működtetni, gyarapítani. Az anyagi hátteret a legnehezebb biztosítani. A Fórum Intézet pedig sokkal több lehetőséget biztosít számunkra. Kapcsolatunk, mint említettem, 1997-ben jött létre, amikor a Fórum Intézet vezetői kitalálták, hogy a különböző helyeken – Galántán, Dunaszerdahelyen stb. – működő intézeteit egy helyre összpontosítják, magyarán építenek egy székházat. Itt, Somorján pedig adott volt a lehetőség. (Ugyanakkor szerződésben rögzítettük, hogy ezt az anyagot Somorjáról nem lehet elvinni máshová.) A Fórum tehát a szó szoros értelmében ránk építkezett, magánadományból felépítette a székházát. Kiépült egy modern intézmény, az emeleten irodákkal, vendégszobával.

Mit terveznek a jövőben?

Mivel a Fórum Intézet fogja működtetni a somorjai városi közkönyvtárat is, ez azt jelenti, hogy még tovább bővülünk. Most pályázgatunk különféle helyeken, hogy tovább folytathassuk az emelet beépítését, ahol a levéltár anyaga is helyet kap, amely szerteszét, a város különböző pontjain bérelt raktárakban van. Egyúttal a városi könyvtárat is szeretnénk felújítani, új polcrendszerrel, internetes sarokkal ellátni. Tehát egy nagy építési program elején állunk. Ha minden a terveink szerint alakul, már idén augusztusban elkezdhetjük az építkezést. Ez sok gonddal jár, hiszen az egész állományt ki kell telepíteni és visszahordani, de megéri a fáradságot, mert utána egy szép, modern könyvtárunk lesz. A közkönyvtár mellett a Bibliotheca megmarad speciális kutatókönyvtárnak is.