Az eltitkolt roma holokausztra emlékeztek

Bertók István zongoraművész Holokauszt című darabjával kezdődött a megemlékezés, amelyen az 1944-ben az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborban meggyilkolt kétezer-kilencszáz roma és szintó, a roma holokauszt helyi áldozatai előtt rótták le kegyeletüket, valamint Janovics Ödön dunaszerdahelyi esperes plébános helytállásáról is szóltak. Számos országos, járási és helyi szervezet és intézmény képviselői, az egyházközösségek vezetői, nagykövetek, köztisztviselők hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.

A. Szabó László, Dunaszerdahely alpolgármestere az emlékezés fontossága mellett kiemelte, nem szabad megengedni, hogy a történelem megismételje önmagát. Ravasz József, a dunaszerdahelyi Romológiai Kutatóintézet igazgatója, a rendezvény szervezője a romák jövőképéről is beszélt. „Hogyan lehetne elérni, hogy minden roma család megértse a tudás, a művelődés értékét és fontosságát? Felismerve saját gyengéit úgy alkalmazkodni a többségi társadalomhoz, hogy közben ne veszítse el önmagát, önazonosságát” – fejtegette a problémát Ravasz, aki bízik Európa türelmében, de kölcsönös társadalmi közeledésre és minimális szolidaritási elv meghatározására szólított fel, enélkül ugyanis feszültté válhat a helyzet, ami teret adhat a politikai szélsőségeseknek. Mária Kolíková igazságügyi miniszter gyerekkori személyes tapasztalatát elevenítette fel.

A roma barátnőm azt mondta, hogy nem jön kirándulni, sem a síkirándulásra. De nem azért, mert nem szeretett volna eljönni, hanem azért, mert kinevették őt, és senki nem védte meg az osztályban. Akkor nem tudtam reagálni erre, csak annyit mondtam, hogy mindig a barátom lesz

– beszélt élményéről a miniszter, utalva arra, hogy az emberek különbözőségéből fakadó gyűlölet még ma is jelen van. Kolíková elmondta, hogy eltitkolt holokausztként is említik a roma népirtást, amelyet csak a nyolcvanas évek elején ismert el a nyugatnémet kormány. Korábban ugyanis azt állították, hogy azért vitték koncentrációs táborba a romákat, mert nem tudtak beilleszkedni a társadalomba. Kolíková fenyegető párhuzamot lát az akkori történések és a mostani vélemények között, ezért is hívta fel a figyelmet a növekvő szélsőségesség mellett az alapvető emberi jogok betartására és az emberi méltóság tiszteletben tartására.

Andrea Bučková romaügyi kormánybiztos pedig rámutatott, együtt vagyunk felelősek azért, hogy a világon többé ne ismétlődhessenek meg a hetvenhét évvel ezelőtti események. Peter Pollák korábbi kormánybiztos, európai parlamenti képviselő az aktuális problémákkal szembesítette az emlékezőket. „A nácizmusnak és a fasizmusnak nincs köze a véleménynyilvánításhoz, ez ugyanis bűncselekményˮ – jelentette ki Pollák.

Író Tibor, a Munka-, Szociális- és Családügyi Hivatal dunaszerdahelyi fiókjának vezetője azt mondta, hogy a koncentrációs táborokat a múltba és távolra helyezzük. „De ne legyenek illúzióink, hiszen tudjuk, hogy tőlünk nem messze, Szereden és Komáromban is koncentrációs táborok voltakˮ – mondta Író Tibor, hozzátéve, hogy a népirtás egyik alapja a diktatúra, s a demokrácia és a választások erejének elismerésére szólított fel.