Az elhurcolt romákra emlékeztek Csatán

A bükkfából készült, a cigányság jellegzetes jelképeivel – kocsikerék, hegedű – díszített oszlopot Oravecz János helyi mester faragta a Romane Jíle polgári társulás felkérésére. A Babindák István alapította szervezet hetedik alkalommal emlékezett meg a II. világháborúban meggyilkolt romákról. 1972 óta augusztus 2. a hivatalos emléknapja ennek a tragédiának, hiszen csak ezen a napon 3000, az auschwitz-birkenaui haláltáborba deportált cigányt öltek meg. Babindák István hangsúlyozta, nem hívtak meg ismert politikusokat, nem hívtak minisztereket, „nagy vendégeket”, mert azt szeretnék, ha az egyszerű emberek emlékeznének meg a másságuk miatt üldözöttekről. „Nekünk, kisembereknek kell hogy fontos legyen az emlékezés, hogy úgy érezzük, el kell mennünk egy ilyen rendezvényre, hogy ott a helyünk” – fejtegette Babindák. Megjegyezte, meglepődött, hogy a félszáz résztvevő majd’ egyharmada tíz év alatti gyerek volt, főként fiatal családok jöttek el, akik úgy gondolták, az apróságoknak is találkozniuk kell népük múltjával, legyen az bármilyen borzasztó és szomorú.

Nyitra megyében hét magyar cigányszervezet működik, sajnos különböző okoknál fogva nem jöttek el a rendezvényre, bár meghívták őket. Ugyanígy a csataiak többsége is távol maradt. A Csemadok Lévai Területi Választmánya és az MKP csatai alapszervezete viszont elhelyezte koszorúit a kopjafa tövében. Babindák beszédében kitért arra is, hogy a romák is sokfélék, hiszen lehetnek rumungrók, oláh cigányok, teknővájók és még lehetne sorolni, de a II. világháborúban egyformán üldözték őket, sőt a negyed és nyolcad íziglen cigányokat is. A történészek közel félmillió roma áldozatról beszélnek, de ezek között nincsenek a helyben lemészároltak, akiket a Hlinka-gárdisták, vagy a nyilasok a házuk előtt, vagy a falu határában öltek meg. „Nincsenek pontos számok, ez is bizonyítja, hogy a cigányok még ilyen szempontból sem voltak fontosak” – állapította meg Babindák.

Csatáról negyvenkét romát vittek el, egy ember jött csak vissza. Farkas Gyula, a Romane Jíle alelnöke felidézte a gettón belül is gettósított romák útját a nácik cigányrezervátum-alapítási terveitől az elgázosításig. Babindák úgy gondolja, emlékezni kell, hogy minél több cigány tudatosítsa, mi is történt hatvan évvel ezelőtt, és hogy minél több ember érezze úgy, meg kell tisztelnie a romákat jelenlétével egy ilyen alkalomból.

Megemlékezés Dunaszerdahelyen is

Dunaszerdahelyen a Romológiai Kutatóintézet szervezett megemlékezést a tavaly felállított Roma Holokauszt-emlékműnél. A környék polgármesterein kívül a koszorúzáson és az azt követő kiállítás megnyitóján részt vett és beszédet mondott Milan Čič, a köztársasági elnöki iroda vezetője is. Jelen volt még Anna Botošová romaügyi kormánybiztos, képviseltette magát a holland és a magyar nagykövetség. A koszorúzást követő fotókiállítást a következő szavakkal nyitotta meg Ravasz József, a Romológiai Kutatóintézet igazgatója: „Elgondolkodtató és fájdalmas belegondolnom, hogy mi az, ami azóta a romák életében megváltozott.” A koncentrációs táborokban készült képek a holokauszt áldozataira emlékeztették a jelenlévőket. (jom)