Az egykori dicsőség már csak emlék

Rozsnyó. A város a Bratstvo Gömöri Bányászati Egyesülettel együttműködve, a gazdasági minisztérium védnöksége alatt konferenciát szervezett 520 éve alakult meg a Felső-magyarországi Bányavárosok Szövetsége címmel. A konferencián Gölnicbánya, Szomolnok, Jászó, Igló és Rozsnyó képviselői vettek részt, Magyarországot Telkibánya és Rudabánya küldöttsége képviselte. 1487 decemberében ezek a települések Kassán kötöttek egyezséget arról, hogy a bányászati kérdésekben a Gölnicbányai Bányászati Jog szerint fognak eljárni. Ezek a középkorban kiemelkedő bányavárosok olyan szövetséget hoztak létre, amely abban az időben nagy jelentőséggel bírt. A szövetség a bányavárosok jogainak védelmezője volt, szabályozta a vállalkozásokat a bányászat terén, s nagy jelentősége volt a történelmi Magyarországon a gazdaság, a jogi szabályozás és közigazgatás fejlődése szempontjából is. A Kassai Statútum szabályozta a bányavárosok rangsorát és a bányamester hatáskörét is. „Első helyen állt Gölnicbánya, Igló a 7. helyet foglalta el. Ennek a legnagyobb jelentősége, hogy a hét bányaváros küldöttei összejöttek, és írásba foglalták azokat az alapszabályokat, amelyek alapján egyeztették a bányajogi előírásaikat és bírósági szervezeteiket. Ez a bírósági fórum szempontjából volt nagyon jelentős. Szabályoztak olyan bányajogi megoldásokat, például azt, hogy a tilosban bányászkodókkal szemben hogyan kell felépni” – mondta Izsó Miklós bányamérnök.

A konferencián részt vett Szlovákia összes jelentős bányavárosának, bányászati egyesületének és céhének képviselője, akik korábban, 2006. február 1-jén Rozsnyón nyilatkozatot írtak alá a szlovákiai bányászati örökség megmentése céljából. Rozsnyó város a bányászati egyesülettel közösen egy ideje azon fáradozik, hogy a megszüntetett Mária-bányát revitalizálja, és bányaskanzen formájában vonzóvá tegye a turisták számára. A szakmai előadások a mai Szlovákia területét érintő késő középkori bányászattal, valamint a Selmecbányai Akadémiával, mint a bányászati és az erdészeti szakemberek képzésének bölcsőjével foglalkoztak. Érdekesnek bizonyult a Gölnicbányai Bányászati Jog kelet-szlovákiai térségben való alkalmazásának elemzése és a szlovákiai bányászat történetéről szóló értekezés is. A tanácskozáson részt vevő szakemberek rámutattak Szlovákia jelentőségére a bányászati iskolai képzés és bányászati berendezések fejlesztése terén, valamint Gömör fontosságára is, mint a történelmi Magyarország legjelentősebb nyersvastermelőjére.

A konferencia alkalmából a résztvevők háromnyelvű, bronzöntvényből készült emléktáblát avattak az egykori Bányászati Kamara épületének falán. A város legrégebbi házára, a „lábas házra” helyezték a táblát, amelyben az akkori bányamester lakott, aki a főbíró után a második legfontosabb ember volt a városban. A tábla azt hirdeti, hogy itt székelt az 1417–1546-os években a Bányakamara, és az 1546–1866-os években a Bányabíróság. (kov)

Mi a Bratstvo?

A Bratstvo Gömöri Bányászati Egyesület 1999. április 30-án alakult. Tagjai a bányászati üzemek egykori és jelenlegi alkalmazottai, valamint a Gömör területén bányászati tevékenységet és geológiai kutatásokat végző vállalkozói szubjektumok.

A Bratstvo küldetése a gömöri bányászhagyományok ápolása és fejlesztése, a bányászattal kapcsolatos ismeretek terjesztése, a bányászat történetének megőrzése. Az elmúlt évszázadok alatt nemes- és színesfémet bányásztak Gömörben, amiről 1170-ből származik a legkorábbi írás. A 17. századtól a vasérclelőhelyek közelében új bányaüzemek alakultak, olvasztókemencék és hámorok, később magaskemencék és vasművek létesültek. Gömörben – Alsósajó kivételével – 1993-ban ért véget a vasércbányászat. Jelenleg a Bratstvo annak a tervnek a megvalósításán dolgozik, amelynek célja a bányászati emlékek turisztikai célú hasznosítása. (kov)