Amikor még házhoz hozták a fagyit

Ezeket a sorokat néhány nappal ezelőtt vetettem papírra, amikor a Bodrogköz településeit járva a tikkasztó hőségben fagylaltozót kerestünk. Kassa felől Királyhelmec irányába először Bodrogszerdahelyen volt lehetőségünk megkóstolni az ottani kínálatot, de legközelebb már csak Királyhelmecen, Tiszacsernyőben vagy a néhány kilométerrel távolabb fekvő, igaz már az Ung-vidékhez tartozó Nagykaposon találhattunk hasonló portékát. Annak ellenére, hogy Kassán többtucatnyi fagyizó működik – ami valószínűleg normális dolog, hiszen az ország második legnagyobb városáról van szó –, a keleti végeken jelentősen kisebb a kínálat. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy nem olyan finom, mint bármelyik másik. Míg egy 70 ml-es gombóc ára Kassán átlag 70 cent és 1,50 euró között mozog, addig az általunk felsorolt bodrogközi településeken szinte egységes áron kínálják a hűsítő édességet. Nagykaposon kóstoltuk meg a legolcsóbb fagylaltot, 40 centbe került egy gombóc. Néhány utcával távolabb, az egyik királyhelmeci vállalkozó helyi fagyizójában 50 centet fizettünk egy adag fagyiért, és ugyanennyibe került a harmadik nagykaposi cukrászdában is. A tiszacsernyői, illetve Királyhelmec mindkét fagyizójában is ugyanilyen összeget, tehát 50 centet kérnek egy-egy gombócért. 

Fagylalt a lakókocsiból 

Volt azonban olyan időszak, amikor a Bodrogközben nemcsak az állomások melletti fabódékban vagy a sarki kisüzletekben árulták a hűsítő édességet, hanem hat keréken, egy Wartburg típusú autó után kötött lakókocsival vitték faluról falura a nyári finomságot. „Édesapám és édesanyám, Csomár Sándor és Emma szakképzett cukrászok voltak. Ők eredetileg két nagykaposi büféjükben árulták a fagylaltot, de volt egy mikrobuszuk is, amiből a környező településeket bejárva árulták a fagylaltot. Ez utóbbit édesapám végezte, de nagyon sokszor én is vele mentem. A fagylaltot még a régi, hagyományos receptúra szerint készítették. Úgy főzték, minta a pudingot. A kifőzött alaplevet lehűtötték, beízesítették és lefagyasztva árulták. A hagyományos ízeket árulták, persze voltak saját »találmányaik« is. Mivel édesapám halála után rengeteg árukészlet maradt Nagykaposon, férjemmel, Vaszily Pállal vettük át az üzlet irányítását. A fagylaltot itt Nagytárkányban árultuk, de megtartottuk azt a szokást is, amelyre apukám korábban nagyon büszke volt. Egy régi Wartburg után kötött, a higiéniai előírásoknak megfelelően átalakított lakókocsiból árultuk a fagyit. Rengeteg helyen ismertek minket, a gyerekek imádták, amikor egy-egy faluba megérkeztünkˮ – mesélte lapunknak Vaszily Éva.  

Az autóba szerelt dudából az egyik világhírű spanyol népdal, a La cucaracha szólt, ezzel hívtuk fel az emberek figyelmét. A kilencvenes évek elejétől egészen 1997-ig űztük az ipart, de a végén már nagyon megterhelő volt a munka, nem bírtuk tovább csinálni, ezért abbahagytukˮ –mondta Vaszily Éva. 

Örömöt és fagyit vittek 

Az egykori fagylaltárus elmondása szerint a falvak napi szintű bejárása felemelő érzés volt, az emberek már a megszokott helyeken és időben várták őket. „Jó volt látni, hogy azt a jót és örömöt, amit akkoriban csak a nagyvárosokban lehetett kapni és kóstolni, mi vittük a falvakba. Nagyon hiányzott, amikor abbahagytuk, de végül megbékéltünk a gondolattal. A fagyizó működtetése rengeteg időnkbe és energiánkba került, a mindennapi teendők mellett a hajnali órákban ébredtünk, hogy befőzzük, lehűtsük, beízesítsük és a lakókocsiban előre behűtött fagyasztóba behelyezzük a fagylaltot. Édesanyám akkoriban még Nagykaposról járt be segíteni, most már itt van velünk, mi gondozzuk. Én máig állítom, hogy akkor még az ízek is másak, finomabbak voltak. Szerintem ma már csak kevesen készítik ilyen lelkesedéssel és odaadással a fagylaltot. Saját keverésű ízeink is voltak, a mákos fagylaltunk miatt még a tőketerebesi rendőrök is meg-megálltak nálunk egy-két gombócra” – tette hozzá Vaszily Éva. 

Régi ízek, új technológia 

Bányácsky Gyuszi, az egyik királyhelmeci cukrászda és fagylaltozó tulajdonosa úgy véli, a mai rohanó világban is lehet tisztességes, ízletes fagylaltot készíteni. „Mi már egy modernebb eljárás alapján készítjük a fagylaltot, de szinte ugyanazokból az alapanyagokból, mint ahogy azt évtizedekkel ezelőtt csinálták. A tejszínes, cukros, tejes alapot először 85 Celsius-fokon kifőzzük, majd azt követően 4 fokra lehűtjük. Ezután saját receptúránk szerint, friss gyümölccsel vagy gyümölcslével ízesítjük, legalább 50 százalékos arányban. A beízesített keveréket egy fagyigép segítségével kifagyasztjuk, ezután pedig átlagosan -8 fokon tároljuk őket a pultokban látható fémtégelyekben. Az ízesítés viszonylag rövid ideig tart, de mivel az alaplevet nem porból, hanem külön összetevőkből készítjük, az jóval tovább tart. Mindezek mellett magunk pirítjuk a mogyorót, mi készítjük a kakaó- és csokimasszát, a joghurtoshoz a joghurtot, a gyümölcsös fagyiba gyümölcsöt keverünk. A fagyi lágysága, finomsága mögött kemény munka rejtőzikˮ – nyilatkozta lapunknak Bányácsky. 

Fagylalt vagy jégkrém? 

Ahogy azt a fiatal szakembertől megtudtuk, sokan fagyi helyett jégkrémet kérnek a pultnál, de azzal sajnos nem tudnak szolgálni. „A fagylalt és a jégkrém közti első, és nagyon markáns különbség, hogy a fagylalt vendéglátóipari termék, amely jellemzően a fogyasztás helyszínén készül. Fagylaltnak csak cukrászati technológiával, speciális fagyasztással előállított terméket nevezhetünk. A fagyi lehet hagyományos, kézműves, de lehet porfagylalt is. A jégkrém csomagolt, szilárd vagy pépes szerkezetű készítmény, amelyet fagyasztott állapotban tárolnak és árusítanak. Előállítása hőkezeléssel, rendszerint érleléssel és hűtött állapotban végzett habosítással, majd fagyasztással történik. A jó minőségű fagylaltban nincsenek jégdarabok, és nagyon fontos a megfelelő hűtésˮ – magyarázta a szakember, aki szakmai tudását többek között Olaszországban, Bolognában sajátította el.