Amerikai álom az Ung-vidéken

„A lovak iránti őrület nálam nagyon régen kezdődött, nagyjából másfél évesen. A szüleim elmondása szerint ők soha nem hitték, hogy a lovak fogják meghatározni az életemet, valahol talán abban bíztak, hogy pubertás koromra úgyis kinövöm az egészet. De amint látjuk, nem így történt. Kilencéves lehettem, amikor aktívan elkezdtem lovagolni. A kezdetekben az angol stílusú lovaglást gyakoroltam, a western akkor még meg sem fordult a fejemben, hiszen az angol stílusú lovaglás az, amit általában a lányok csinálnak. Ez olyan nőies, kecses, letisztult. Szűk, fehér nadrágban, csinos kis kabátban kell megülni a lovat. Nagyjából 15-16 éves lehettem, amikor először átnyergeltem a lovamat a western stílusú lovagláshoz. Az egész csak érdeklődésből, hobbi szinten indult, a ló sem volt ideális az ilyesfajta lovagláshoz, de mégis nekivágtam. Amikor elveszítettem ezt a lovat, a párommal Uruguayt járva életünkben először felültünk egy igazi western lóra. Igazából ott kezdődött el a mi cowboy-cowgirl kalandunk. Ezek a lovak testi adottságaikat véve alacsonyabbak, bár masszívabbak és erősebbek, nagyon nyugodtak és igazán kényelmesen lehet rajtuk lovagolni. Ezután meg is vettük az első ilyen lovat, aztán sorra jött még egy, utána pedig még kettő” – mesélte lapunknak iskei otthonában Dillhöfer Gréta.

Úttörő forma 

Bár az angol stílusú lovaglás gyakorlásához már Gréta gyerekkorában is megvoltak a lehetőségek a keleti végeken, a western stílusú lovaglásnak, konkrétan a barrell-racingnek (hordóversenyzés) – melyet a köztudatban legtöbbször csak rodeóként emlegetnek – a környéken nem volt, és valójában még ma is, illetve csak nagyon kevés településen van példája.

„Merem állítani, hogy a versenyszerű lovagláshoz – legyen az angol vagy western – szükséges felkészítést a környékünkön senki sem csinálja, vagy legalábbis nem úgy, hogy abba bárki bejelentkezhet. Pontosan ezért kezdtük el a férjemmel tervezni egy tanoda beindítását, ezek viszont egyelőre csak gyerekcipőben járó gondolatok. Bár hatalamas a ranchunk, saját istállónk és egy hivatalosan bejegyzett barrell-racing versenyzésre is alkalmas pályánk van, egyelőre inkább a versenylovak tenyésztésére és a versenyzésre szeretnénk összpontosítani. Szerencsére nem vagyunk rászorulva arra, hogy mások oktatásából kelljen fenntartani a ranchot, valahol mégis ott motoszkál a fejemben az ötlet, de amint említettem, ehhez még rengeteg időre és komoly beruházásokra van szükség” – magyarázta Dillhöfer Gréta. 

Hazai sikerek

Annak ellenére, hogy a westernlovaglást, beleértve a barrel-racing versenyzést inkább az amerikai kontinenshez kötik az emberek, Dillhöfer elmondása szerint Európában, sőt, idehaza Szlovákiában is egyre nagyobb sikernek örvend. „Tudni kell, hogy az úgynevezett cowgirlök az unatkozó amerikai férjek fejéből pattant ki, akik úgy gondolták, hogy az otthon unatkozó feleségeknek is jót tenne egy kis versenylovaglás. Az ötlet végül odáig fajult, hogy az amerikai kontinensen nagyon jó piacot és abból kifolyólag kiváló üzletet hoztak létre belőle, sokan szinte csak ebből élnek. A trend lassan az egész világot, beleértve Európát is meghódítja, amit az is jól bizonyít, hogy nálunk az olaszok és a franciák a szakma legjobbjai. Ettől függetlenül mi sem panaszkodhatunk, idehaza is egyre jobb pályákról és egyre sikeresebb versenyzőkről lehet hallani” – mondat az Új Szónak Dillhöfer Gréta. Iskei ranchukon múlt éven szervezték meg az első hivatalos barrel-racing versenyt, melynek során hatalmas sikereket értek el. „Nagyon tetszett itt a lovasoknak. A résztvevők a mai napig azt állítják, hogy az elmúlt évek egyik legjobb versenyét mi szerveztük meg. Ahhoz, hogy valaki versenyt szervezhessen, előre meghatározott paraméterek szerint kell megépíteni a pályát, melyet az országban működő szervezetek határoznak meg” – mondta Dillhöfer Gréta, aki eddigi pályafutása során westernlovaglásban országos szintű versenyeken többször is végzett a dobogó legtetején, de az európai versenyeken is számos más versenyzőt legyőzött. 

Megyei támogatás 

A megyei hivatal korábban meghirdetett, a helyi turizmus fejlesztését támogató pályázati kiírások egyik sikeresen elbírált pályázatát éppen Dilhöfferék nyújtották be. „Az igazi amerikai rodeókat mindig naplemente után, sötétben rendezik meg. Erre azért van szükség, mert a versenylovak a hőségben rengeteg energiát veszítenek munka közben, ugyanis a testhőmérsékletük szabályozásához szükséges izzadás, vagyis a tajtékzás nagy erőfeszítésükbe kerül. A pályázatból elnyert pénzösszegből elsősorban a ranchon található pálya megvilágítását szeretnénk elkészíteni, illetve a területen kialakított tavacskát tennék szebbé és csónakázhatóvá. „Ha minden a tervek szerint halad, akkor az idei rodeót talán már az esti órákban, külön megvilágítás mellett sikerülhet megszervezni” – zárta Dillhöfer Gréta. A 33 334 eurós összköltségű beruházás 90 százalékát a KSK vissza nem térítendő támogatásából, a fennmaradó 10 százalékot pedig önrészből fedezik.