Ahonnan ellátni a Kékesig

Mint egy ékkő, úgy uralja a vidéket, a Medves alját a két hitéhez hű ifjú keresztény vértanúnak, Szent Abdonnak és Szennennek szentelt kis román kori templom.

Almágy

(Gemerský Jablonec)

Érdemes felkeresni ezt a csodálatos kis épületet, ez az a hely, ahonnan ellátni a Medves-hegyig, a Mátra legmagasabb csúcsáig, a Kékestetőig, kelet felé pedig a Bükk hegység halvány körvonalit is sejteni lehet.

Ritka védőszentek

Az eddigi kutatások eredményei alapján feltételezhető, hogy Almágy román kori temploma valamikor még a tatárjárás előtt, 1220 táján épülhetett mint plébániatemplom, védszentjei pedig, a hitéért vértanúhalált halt két perzsa ifjú, Abdon és Szennen igen ritkán választott védőszentek a magyar nyelvterületen, tiszteletük főleg francia és spanyol vidékeken terjedt el. Érdekesség, hogy az almágyi templom védszentjeit a csúszómászó férgek ellen hívták egykor segítségül a hívek. Mivel Almágy temploma olyan stratégiai ponton épült, ahonnan szinte az egész Medves kistérséget belátni, feltételezhetően megfigyelői és védelmi célokat is szolgált, az 1969-ben elvégzett feltárás szerint a templom körül teraszosan kiképzett domb peremén egykor védőfal állt, Almágy temploma körbekerített refúgium, azaz menedékhely is volt. A szakrális épület stílusa a román, a kisméretű, de masszív, vastag faragott kőből rakott téglalap alakú hajót a diadalívnél induló félköríves oltárrész, az apszis zárja le. A hajó nyugati oldalán egy kicsi harangtorony áll, ezen a román kori szakrális építészetre e vidéken jellemző osztott kettős ablak, és egy ma már befalazott kicsi rózsaablak található. A templombelsőt jelenleg megvilágító barokk ablaknyílások mellett jól láthatók a szinte lőrésszerű, keskeny ablakok, a templom déli oldalán pedig a félköríves ajtókeret, ami szintén a román kori építészet jele. Gömörnek ezen a vidékén két jeles román kori templom állt. A közeli Péterfala bő egy évszázada elbontott temploma téglából készült, patakvölgyben állt, az almágyi viszont dombtetőn és faragott kőből húzták fel. Korabeli belső építészeti elemeiből egy, a templomhajó nyugati részén épített, két oszlopra támaszkodó karzat maradt meg, ez ma csak részleteiben látható, későbbi, fából készített belső építészeti elemek takarják. Freskót eddig nem találtak a román kori templomban, viszont igen értékes és szép lenne a templom barokk kori fakazettás mennyezete, ha végre ott lenne már az eredeti helyén. Erről a kazettás mennyezetről tudni lehet, hogy 1703-ban készült, nagy valószínűséggel bizonyos Friderico Claudini olasz mester munkája. Sajnos a barokk átalakítás óta elmúlt három évszázad alatt igen súlyosan sérült a 88 részből álló mennyezet, amelynek restaurálását bő fél évtized után fejezték be, de egyelőre ismeretlen okok miatt még nem kerültek vissza a kazetták eredeti helyükre.

A Medves és vidéke

Almágy, a Medves vidék egyik központi települése valószínűleg a honfoglalás korában ide érkező magyar törzsek szálláshelye volt, az észak felőli határok védelmét ellátó őrök lakhelye lehetett, a megyerendszer végleges kialakulása után az itt élők bolondóci várjobbágyok lettek, azaz a királynak főleg hadi szolgálatokat tevő szabadok. A tatárjárás és a törökdúlás ezt a falut sem kímélte, 1554-ben a török adófizetője volt, s ebben az időben el is néptelenedett pár évre a falu. Lakói mindig is főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, komoly hagyományai voltak ezen a vidéken a legeltetős állattartásnak. Almágy környékén máig élnek a betyárokról szóló legendák, például Vidróczkyról, aki a Mátra alól gyakran feljárt ide, részben a Heves megyei vagy a nógrádi pandúrok elől menekülve, másrészt meg menyecskék után. Almágyhoz közel, Péterfala határában van is egy Csárdapuszta nevű hely, melyről azt mesélik, a híres betyár a gazdagoktól elszedett pénzből csárdát építettet itt a szeretőjének. Igaz-e, nem-e? Aki nem hiszi, járjon utána.