Ahonnan a város építőanyagát fejtették

Felfedezésre váró hely a Rimaszombathoz közeli Alsósziklás település fölé emelkedő dombok alján megbújó természeti érdekesség, a homokkőbánya.

Alsósziklás

(Nižný Skálnik)

Jól kiépített turistaösvény vezet ahhoz a helyhez, ahol egykor Rimaszombat és a környék építkezéseihez fejtették a követ, melynek fő előnye a jó formálhatóság, hátránya viszont a nagy vízfelszívó képesség.

Rokonságban Kő Jankóval

A Rima folyó mentén, annak középső részén sziklák formázzák a tájat. A vidék földtani szempontból is igen érdekes, a földtörténeti harmadidőszak közepe táján – mintegy 15 millió évvel ezelőtt – kialakult kőzetréteg a vulkanikus tevékenység emlékeit őrzi. A vidékről ekkoriban már visszavonult az utolsó tenger is, a Rima medence pedig szubtropikus jellegű dús növénytakarós, erdős, mocsaras táj volt ekkoriban. Majd a közeli Vepor hegy vulkanikus tevékenysége, a Tiszolc környékén kitörő tűzhányók alakították át hirtelen a tájat. A homokkőre igen vastag rétegben vulkanikus hamuréteg került, de jól megfigyelhetők ezeken a dombokon az egykori lahárok, azaz földcsuszamlások emlékei is, ez a tevékenység keményebb és ellenállóbb, úgynevezett breccsás kavicsos rétegével a korábbi homokkő padok fölé nyomult, sok helyen éppen a kőfejtők felső, azaz záró rétegét képezi ez a réteg. A hatalmas erejű földmozgások az egykori buja növényzetet maga alá gyűrték, sok érdekes nyomot hagyva a homokkő és a vulkáni hamu találkozásánál. A tufás, összecementelődött anyagban sok helyen a régen elkorhadt fák törzsének lenyomata, kikorhadt ágak üregei találhatók, aki szerencsés, akár még falevél lenyomatát is megtalálhatja a kőben. Nemrégiben Viliam Sitár pozsonyi paleontológus a fennmaradt levéllenyomatok alapján a vulkanikus tevékenység által betemetett korabeli növényvilág néhány fajtáját is beazonosította. Szakvéleménye szerint a Magin vára és a Kő Jankó környéki homokkőfejtő helyeken fennmaradt levélmaradványok éger, hikória, nyír, bükk, gesztenye, kőris, platán, fű, jegenye, zsurló jelenlétét igazolták. Eszerint bő tizenötmillió évvel ezelőtt a Rima medencének ezen a részén jóval melegebb, sokkal párásabb, vizenyősebb éghajlat uralkodott, a vidéket pedig sűrű és nagy területű lomblevelű erdők borították.

Rimaszombat építőanyaga

Alsósziklás homokkő bányáinak keletkezéséről nincs hiteles adat, bizonyos feltételezések szerint már a 14. századtól folyhatott itt építőanyag kitermelése. A közeli, sok iparosnak otthont adó Rimaszombat, miután 1593-ban a császári hadak Homonnai Drugeth István és Cristoforó Teufenbach vezetésével visszafoglalták a töröktől a szabadkai palánkvárat – melynek bizonyos részei szintén alsósziklási és pokorágyi homokkőből és folyami kőből épültek –, végre fellendülésnek indulhatott. Az 1506-os tűzvész után kialakított városközpont, a régi templom köré kialakított négyszögletes tér minden oldalán előbb kisebb polgárházak, majd egyre díszesebb, többszintes lakóházak épültek, és a város minden irányba terjeszkedni kezdett. A gyors fejlődéshez, a nagy léptékű építkezésekhez olcsó, jól megformálható, a közelben fejthető építőanyag kellett. Hamar felfedezték a Kő Jankó, Alsópokorágy és Alsósziklás környékén a kevés vulkanikus hamut is tartalmazó, jó minőségű homokkövet. Sajnos ennek az igen nagy mennyiségben felhasznált anyagnak azt a kedvezőtlen vízfelszívó tulajdonságát akkor még nem vették tudomásul. Az említett bányákból fejtett kőből épített házak könnyen feláztak. Amikor a hetvenes-nyolcvanas években lebontották a város sok régi épületét, látni lehetett, hogy javarészt ebből a kőből épültek.

Az egykori kőfejtő ma tanösvényen közelíthető meg Alsósziklásról kiindulva, amely a zöld turistajelzéshez, Magin várába viszi tovább a gyaloglót.