Ahol a bujdosók pihennek

1906. október 29-én, hétfőn helyezték el nagyszabású ünnepségek keretében II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai földi maradványait a kassai Szent Erzsébet-székesegyház altemplomában. Ahhoz, hogy a hamvak hazai földbe kerüljenek, sokrétű feladatok tömkelegét kellett elvégezni.

Egyrészt forrásokkal kellett igazolni a tetemek helyét. Másrészt a helyszínen szükséges volt antropológiai és egyéb vizsgálatokat végezni, nem beszélve arról, hogy diplomáciai úton biztosítani kellett az exhumálásokat, majd a hazahozatalt, amelyet szintén meg kellett szervezni. Kiválasztották azokat a helyeket, ahol a hamvakat elhelyezik, ott építészeti beavatkozásokat eszközöltek. És nem utolsósorban, jogilag is rendezendő volt a bujdosók státusa, hiszen formális szempontból felségárulónak számítottak.

Thaly Kálmán erőfeszítései

Két papi személy, Munkácsy Mihály és Ruttkay Gyula a 19. században szervezni kezdi Rákóczi fejedelem hamvainak hazahozatalát. Kezdeményezésükhoz 1873. március 8-án Zemplén, kisvártatva a többi vármegye és szabad királyi város is csatlakozik. Thaly Kálmán azzal a javaslattal áll elő, hogy a hamvakat a fejedelem születésének 200. évfordulóján, 1876. március 27-én szállítsák haza. Thaly 1874-ben és 1875-ben, majd 1888-ban járt Törökországban, francia diplomáciai körökben érdeklődött és levéltári kutatásokat végzett a lazaristák konstantinápolyi levéltárában. Erőfeszítéseit 1889. október 7-én siker koronázta.

A sajtó hírt ad róla és vitázik, hová kellene a hamvakat szállítani. Borsit, Budapestet, Kolozsvárt, Munkácsot, Ónodot, Sárospatakot, Sátoraljaújhelyt, Szatmárt emlegetik Kassa mellett. A király úgy dönt, a fejedelem és a kuruc hősök hamvai a kassai dómba temettessenek. 1904 decemberében a magyar kormány különmegbízottja Konstantinápolyban, Rodostóban és Izmidben jár. Célja, hogy a tetemeket agnosztikálja, a magyar kormány részére átvegye, biztosítsa az állami és egyházi hatóságok engedélyét. A nagykövetség útján megkapja a szultáni engedélyt a hamvak, sírkövek és emléktárgyak hazahozatalára. 1906 októberében a Szent Benedek-templomban, Rodostóban és Izmidben emléktáblákat helyeznek el az eredeti sírkövek helyén, melyeket hazaszállítottak. A St. Benoit-templomba, Zrínyi Ilona sírkövének helyére egy fehér márványtábla kerül Rákóczi Ferenc bronzmedailonjával.

Kassa készülni kezd

a nagy napra. Október elején megalakulnak a bizottságok: az intéző-, rendező-, elszállásoló- és fogadóbizottság. A Fő utcán húsz méter áthidalású díszkaput állítanak. Váczy József rendőrfőkapitány október 23-án hirdetményt tesz közzé, mely biztosítja a rendet, a személy- és vagyonbiztonságot. A tribünökhöz, kibérelt erkélyekhez és ablakokhoz reggel nyolc óráig lehet eljutni. Az erkélyeken csak annyian tartózkodhatnak, amennyire a rendőrhatóság engedélyt ad. Rögtönzött emelvényeket, állványokat, létrákat használni szigorúan tilos. Kérik a résztvevőket, hogy ékszereket, órákat, láncokat, gyűrűket, nagyobb pénzösszeget senki se tartson magánál. Az iskolák és tanintézetek reggel nyolc óráig foglalják el kijelölt helyüket. Azokat az utcákat, amelyeken keresztül a menet elhalad, földíszíttetik, a többi házra zászlót tétetnek ki. Mindenkinek „díszes kivilágítást” kell alkalmaznia, az embereknek ünneplőbe kell öltözniük. A menet elvonulásakor a nézők kalaplevéve, néma csendben álljanak. A dómba csak azok mehetnek be a küldöttségek tagjai közül is, akiknek meghívójuk van.

Az 1906. évi XX. törvénycikkelyt II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozataláról az uralkodó 1906. október 24-én hagyja jóvá. A bevezető sorok után az 1. paragrafus kimondja: „II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak hamvai hazaszállíttatván, országos küldöttség által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ágostai hitvallású evangélikus egyház templomában tétessenek örök nyugalomra.” A 2. paragrafussal pedig törlik azt a kitételt, hogy Rákóczi és Bercsényi „törvényes királyuknak és a hazának ellenségei, (...) a szabadságnak felforgatói, (...) törvényesen számkivetetteknek és méltán (...) üldözendőknek és elfogatandóknak (...) jelentetnek ki.” Az általános rendelkezések értelmében az új törvény csak a kihirdetéstől számított 15. napon, november 11-én lépett életbe. Addig tehát a bujdosók hazaárulók maradtak, noha a nemzet és a kormány hazahozatta és el is temettette őket.

A hazaút

Konstantinápolyból október 24-én indítják a koporsókat, és 28-án érkeznek Budapestre, majd másnap reggel öt óra tíz perckor Kassára. A város harangjai megkondulnak, díszlövések dördülnek.

Az állomásról a hamvakat a Klobisiczky utcán keresztül viszik, és azután befordulnak a Fő utcára, hogy a dómnál a hamvakat szállító két díszes kocsi megálljon. Az elsőben szállítják a fejedelmet, édesanyját és József fiát. Gyászkocsijuk mellett halad Kassa polgármestere és kilenc megye alispánja. Kétoldalt, mellettük haladnak az apródok, majd a fáklyavivők, a legszélén pedig a vármegyék hajdúi. A Szent Erzsébet-dómban gyászszertartás következik. Fél ötkor bezárják a dóm kapuit, 24 díszlövés kíséretében a már előzőleg beszentelt kriptában elhelyezik a hamvakat.