A karácsonyi ünnepek nekem a családot jelentik. Én egyedül élek, de a család – testvéreim a gyerekeikkel, és most már az unokákkal – sosem hiányoznak az ünnepi asztaltól. Testvéreim elköltöztek szülőfalunkból, így már hozzám jönnek haza az ünnepek alkalmából, és akkor úgy érezzük, anyukánk (és a mama) is ott van köztünk.
Adventi kalendárium: A karácsonyfa díszei is tükrözik a gyermekkoromat
A karácsony nálam valóban a szeretet ünnepét jelenti. Már az őszi hónapokban azon töröm a fejem, hogy milyen szerény meglepetéssel kedveskedhetek a család minden tagjának.
A legnagyobb öröm karácsony ünnepnapjaiban, amikor érkezik a család. A finom ebéd, majd a karácsonyi ének eléneklése után megrázom a gyerekkori csengőnket a karácsonyfán, boldog ünnepeket kívánunk egymásnak és csak ekkor jöhetnek a fához kicsik s nagyok, kezdődhet az ajándékok nyitogatása. Alig férünk el a nappaliban, de azért mindenki talál helyet, és ha ekkor ránézek a nagy családra, a szívem megtelik hálával, hogy ezt megélhetem, hogy jó testvérként nem hagyjuk egymást magunkra. Mi ezt tanultuk a szüleinktől, és az unokahúgom, unokaöcséim is ugyanilyen szellemben nevelődtek, most már ők is így nevelik gyermekeiket a szeretetre, tiszteletre, egymás megbecsülésére és az összetartásra.
Az ünnepi asztal része természetesen az elmaradhatatlan diós és mákos bejgli, amit anyukámtól és nagymamámtól örökölt recept alapján én sütök a szenteste előtti napon. A bejglisütést semmi sem akadályozhatja meg, annak el kell készülnie. Így volt ez gyermekkoromban is, amikor még szenteste – Ádám Éva – napja nem volt munkaszüneti nap és anyukánk dolgozott, mivel apukánk fiatalon elhunyt, de a bejgli szentestére mindig elkészült, ahogy a kuglóf is, ami ünnepi konyharuhába csomagolva várt bennünket a fa alatt. Karácsonykor mindig kaptunk valami szerény ajándékot, de a könyv az sosem hiányzott a fa alól. Így van ez nálam most is.
Gyermekkorom óta mindig élő karácsonyfát állítottunk. A fenyőfa illata az pótolhatatlan és a karácsonyaim része kell, hogy legyen. A karácsonyfa díszei is tükrözik a gyermekkoromat. Nagyon sok régi díszt őrzök, például nagymamám kéményseprőjét, bátyám űrhajóját és sorolhatnám. Persze minden évben pár új díszt is vásárolok, ez is családi hagyomány. Nálam mind felkerül a fára, nem számít, milyen színű, nem a divatot követem, hanem az emlékeket. Mondván, minden díszemnek lelke van. Már most is alig várom a karácsonyi ünnepeket családi körben.
Nagy Anikó, a Csemadok Bősi Alapszervezetének elnöke
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.