Jókai-emlékév: Jókai és a nőírók

Jókai Mór nagy kedvenceim közé tartozik, tizen-huszonéves koromban sok regényét elolvastam, és a mai napig is időnként visszatérek hozzá. Amikor az 1990-es években felszabadult a könyv-piac, végre nálunk is elérhetővé váltak a feminizmus alapművei és elindult a feminista irodalomkutatás is, két új szempontból nézhettem rá Jókaira és műveire. Az egyik annak felismerése, mennyi sztereotípiát tartalmaznak a művei, ami a női és férfi szerepeket illeti, a másik pedig, hogy ő maga határozottan kiállt a női szerzők és műveik fontossága és létjogosultsága mellett.

Feminista olvasatom, amely a női és férfi szerepek sztereotip bemutatását, a női szereplők egyoldalú ábrázolását értelmezi, nagyon eltérő azoktól a magyarázatoktól, amelyeket az iskolában hallhatunk még a mai napig a kötelező olvasmányok kapcsán. Jókai művein keresztül a mai napig szinte kizárólag ugyanazokat az értékeket szeretnék közvetíteni, mint amit keletkezésük idején jelentettek.

A sztereotip nemi szerepek még a legnagyobbnak kikiáltott regényeiben is megjelennek, a hősként ünnepelt Aranyember, Timár Mihály tulajdonképpen egy csaló, aki ellopja a gazdag török kereskedő vagyonát, annak lányát, Tímeát arra kényszeríti, hogy a felesége legyen, miközben tudja, hogy az mást szeret, ő maga pedig titkos szerelmi viszonyt tart fenn egy világtól távol élő, tudatlanságban tartott ártatlan lánnyal, Noémivel, aki semmit sem tud a világ működéséről. A kőszívű ember fiaiban kiemelt, központi szerepet játszik a hős anya, aki a haza szolgálatára szólítja fel három fiát, amikor zsarnok, bántalmazó férje meghal. Tettét viszont úgy is értelmezhetjük, hogy amikor végre megszabadul a zsarnok férj hatalmától, saját akarata szerint dönthet, nem megy férjhez a férje által kijelölt következő zsarnokhoz, hanem végre felszabadul és dönthet saját és gyerekei sorsáról. Akár pozitív példa lehet ilyen szempontból is.

A Jókai-regények feminista olvasata nem vonja kétségbe a szerző és műve értékét, rámutathat viszont olyan összefüggésekre, amelyek a mai olvasó számára fontosak lehetnek, közelebb hozhatják a műveket és a művek keletkezésének korát a fiatal olvasókhoz. Sőt, ez az egyik útja lehetne annak, hogy azok a fiatalok, akik ma elutasítják Jókai regényeinek olvasását, talán kedvet kapnának hozzá, ha szabadon kifejthetnék róla a véleményüket, és nem csak azt várnánk el tőlük, hogy visszamondják az évtizedek óta hangozatott megkövesedett műelemzéseket.

Jókai modern regényíró, politikus és publicista volt, nyitott a változásokra az irodalmon belül is. Ennek egyik fontos része a nők irodalmi szerepvállalásának támogatása volt. Több cikkében és több lapban fejtette ki véleményét a nők irodalmi szerepéről. Bajza Lenke munkái címmel háromrészes cikksorozatot jelentetett meg a Magyar Sajtó hasábjain, amelyben Gyulai Pállal száll vitába, aki a nőktől egyértelműen elvitatta az alkotás jogát: „Azért én szívesen üdvözlök minden új tehetséget, mely irodalmunk jövőjét gazdagítani jön: szeretem, ha új genre-nak támad képviselője, mint ilyent üdvözlök minden nőírót a mi kis Olympunkon. Kicsiny a tér, de azért sok hely van benne még üresen, kevés a jutalom, mit a nem messze hangzó hír adhat, de legalább az a becsülés, mellyel egymást fogadjuk, legyen benső és őszinte” – írja Jókai.

A legszínvonalasabb irodalmi közéleti hetilapban, az Életképekben Hölgysalon címmel rovatot indított, amelyben a női szerzők műveivel, a nőirodalommal foglalkozott. „Elmúltak az idők, midőn a nőket guzsaly-hoz és varrótűhöz utasítá a közvélemény: akkor a férfiak kardot és lándzsát forgattak, e fegyverek nem illettek női kezekbe, de most férfiuraimék letették a kardot, tollat fogtak fegyverül kezökbe, s ez nem oly nehéz, hogy női kezek is el nem bírnák. Azért csak hagyjuk, hogy a szellem emancipálja magát: engedjük, sőt adjunk rá módot, hogy mindenki tanuljon gondolkozni, mert bizony eljön az idő, mikor mindenkinek szüksége leend saját eszére, legyen férfi vagy asszony…” 

– írja a rovat egyik cikkében.

Jókai 200. születésnapjára jelenik meg Szécsi Noémi könyve Jókai és a nők címmel, amelynek a beharangozójában ez áll: Szécsi Noémi az író iránti rajongással, de legendaoszlató tárgyilagossággal, nőtörténeti szempontból írta meg ezt a „Jókai-regényt”. Kíváncsian várom és ajánlom a kedves olvasók figyelmébe e nagy alapossággal megírt, nem mindennapi olvasmányt!

Bolemant Lilla

Nőirodalom-kutató, nőjogi szakértő, irodalomterapeuta gondolatai Jókai Mórról és munkásságáról

(A Magyar Országgyűlés a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította, így tisztelegvén a 200 éve született író előtt. A jublieumhoz kapcsolódva február folyamán (mivel az író ebben a hónapban született) irodalmárok, művészek, művelődésszervezők, kutatók és más szakmák képviselői osztják meg a Jókaival kapcsolatos gondolataikat az Új Szó felületein.)