Abszurd megemlékezés Kassán

A Művészetek Házában összegyűlt mintegy ezer fős közönség március 14-én ünnepelte, illetve szerette volna ünnepelni az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. A megemlékezés magyarországi vendégszónokát, Gémesi Ferenc szakállamtitkárt azonban majdhogynem elnémította egy hangos kis csoport, akiknek ezen szándékáról információink szerint a fő szervező, a Csemadok Kassai Városi Választmánya is tudott, az incidenst megakadályozni azonban nem állt módjukban.

Gémesi előbb papír nélkül, saját szavaival szólt a forradalom jelentőségéről, a nemzeti összefogás fontosságáról és a magyarság közös céljairól, majd papírt vett elő, és felolvasásba kezdett. Az üzenet vége felé említette meg a „feladót”, Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnököt. A név hallatára a terem bal oldali széksoraiban helyet foglaló, mintegy tíz fős csoport nemtetszésének adott hangot, percekig elnyomva a szónok hangját. A bekiabálásokat fütyülés tarkította, amihez a teremben mások is csatlakoztak, beleértve a karzaton ülő diákokat is, akik lapunknak utólag beismerték, hogy nem pontosan tudták, miről van szó, egyszerűen „balhénak” tekintették a dolgot.

Gémesi Ferenc a közönség sürgető közbetapsolása ellenére végül mégiscsak felolvasta a magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett üzenetét, majd megjegyezte: „Köszönöm, azoknak is, akik meghallgattak, és azoknak is, aki úgy vélik, a gyűlölet ereje hatalmasabb a szavak erejénél.”

Az incidens azért is sajnálatos, mert az ünnepi műsorban hét-nyolc éves gyerekek is részt vettek, akiket megijesztett a vulgarizmusokat sem nélkülöző kiabálás. A közvetlenül a szakállamtitkár után színpadra lépő középiskolás néptáncosok információink szerint alig merték elkezdeni műsorukat, olyannyira tartottak a közönség negatív reakciójától. „Nem tudjuk, miért kiabáltak a bácsik, de nagyon meglepődtünk” – mondta lapunknak a megemlékezés után két tíz év körüli kislány, akik este nyilván feltettek néhány kellemetlen kérdést szüleiknek.

A kassai ünnepség másik szónoka egyébként Mihályi Molnár László történész, középiskolai tanár volt, aki szerint a szlovákiai magyaroknak 1848 szellemében kell kérniük, követelniük jogunkat az önrendelkezésre és önigazgatásra, mert „a jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti, Isten kezét el nem kerülheti”. Mihályi Molnár Arany János karakán kiállását hozta fel példaként, aki „jó pénzért sem írt köszöntőt annak a Magyarországra látogató Ferenc József császárnak, aki 1849-ben ugyan még nem volt húszéves, de tanácsadói javaslatára jóváhagyta a véres megtorlásokat. A költő viszont a Walesi bárdokban mégis kimondja véleményét. Vajon Arany János is felforgató csőcselék lett volna, csak azért, mert bírálni merte az önkényuralmat?! Csak azért, mert a keresztény Magyarországért, a nemzeti örökség megőrzéséért, s az ország függetlenségéért emelt szót?! Vajon ünneprontó lett volna Arany János, mert nem tudott, nem akart együtt ünnepelni azokkal, akik elárulták 1848 szabadságeszményeit? Azt hiszem, itt Kassán minden nyitott szemű, szívű és lelkű magyar ember tudja a választ” – jelentette ki az est két szónokának egyike, megteremtve az est alaphangulatát. Egy biztos: kassai magyar körökben még hosszú heteken át téma lesz ez a meglehetősen abszurd megemlékezés.