A zeherjei templom leomlott tornya

Az azóta eltelt közel másfél évtized alatt hol teljes reménytelenség, hol bizakodás kísérte a kis templom sorsát, amely mostanra végre megnyugtatóan rendeződni látszik.

Falusi gótika

Zeherje első írásos emléke 1320-ból származik, legelső, alapító tulajdonosa a Derencsényi család volt, majd a Bakos és az osgyáni Luzsénszky családnak volt itt birtoka. A Borovszky-féle megyei monográfia szerint egyházáról már az 1233 és 1237 közt készült pápai tizedszedő jegyzékben van említés, de a közlés pontos helyét a forrásban nem adja meg a monográfia, ezért ha egy kutatónak kedve támad erre, az egész tizedjegyzéket át kell tanulmányoznia. A kis falusi templom régészeti feltárása viszont, ha áttételesen is, talán alátámasztja ezt a tizedjegyzékbeli szereplést. A feltárás szerint ugyanis a ma látható, gótikus stílusú templom helyén egy korábbi szakrális épület nyomai vannak, amely akár késő román kori is lehet. A templom feltárásakor kilenc építési fázist tudtak azonosítani, ezek közül a legjelentősebbek a gótika idejére datálhatók, egészen pontosan a 14. század első negyedére és ugyanennek a századnak a derekára. A gótikus falusi kistemplomok a korai gótika idején téglalap alaprajzúak voltak, egyenes záródású szentéllyel, általában ehhez épült hozzá a későbbiekben a sokszögzáródású apszis, a régi szentély falát pedig diadalívvel törték át. A zeherjei templom szentélyéből észak felé, a valószínűleg a törökdúlás idején elpusztított sekrestye felé nyíló egyszerű gótikus portál építőanyaga és a diadalív, valamint a templomhajó sarkait támasztó pillérek anyaga azonos, faragható, a szomszédos pokorágyi kőbányákból származó tufakőzet. Ahogy a kicsivel későbbi, már a gótika vége felé kialakított portálé is, amely díszesen faragott, és a hajó nyugati részén nyílik. Érdekesség, hogy elhelyezésekor faragott boltívek maradványai kerültek a fal anyagába. A templom körül temetkeztek is, a feltáráskor emberi csontokat fordított ki az ásó, de konkrét sírt nem találtak közvetlenül a templom alapja mellett. Egyelőre nem lehetett bizonyítani azt a legendát sem, hogy itt, Zeherje gótikus templomában temették volna el az 1451-es losonci csatában elesett egyik huszita vezért. Az viszont tény, hogy Zeherje az egyik legkorábban református hitre tért közösségek egyike volt, s ez a közösség fogadta be és támogatta 1769-ben a rimaszombati vallási villongás után a városból elűzött református híveket.

Szeptember 11. után

A zeherjei gótikus templom leomlott tornyáról már korábban is tudni lehetett, hogy statikai gondok vannak vele, a falán évtizedekkel ezelőtt repedések mutatkoztak. Az ingatlan tulajdonosa 2011-ig nem az egyház, hanem a korábbi járási hivatal kulturális osztálya volt. Az egyházi vagyon államosításakor elkobozták, de állagának megóvására egy fillért nem fordítottak. Ma már községi tulajdon, az alig 420 fős település pályázati forrásokból és önerőből próbálja megmenteni. Régészeti feltárása, építészettörténeti kutatása folyamatos, a leomlott romokat is sikerült eltakarítani, mostanra új, könnyűszerkezetes tető védi a templombelsőt. De még rengeteg a tennivaló. Az északi fal egy részén freskók maradványait azonosították, nem kizárt, hogy a hajó és a szentély falainak festése és vakolata mögött még máshol is falfestmények rejtőznek. A templom padlózata is figyelemreméltó, égetett agyagból készült lapokkal van kirakva a járószint, s hogy alatta huszita hadvezér vagy a Derencsényiek sírboltja van-e, senki nem tudja. A falu idegenforgalmi látványosságot, ökumenikus istentiszteleti helyet tervez ide, s ha egyszer lesz rá pénz, talán még az omlás után eltávolított harangok is visszakerülnek ide, egy új haranglábba.