A zacskós tejről sem mond le a libanoni tulaj

Egy műszak alatt 2,5 tonnányi félkilós sajtot csomagolnak vászonkendőbeCsorba Gábor, a Milex Rt. igazgatótanácsának elnöke elmondta, az egyéves tapasztalatok után a libanoni tulajdonos egyáltalán nem tervezi a többi tejtermék gyártásának leállítását. A galántai Milex vállalatot tavaly júniusban vásárolta meg a libanoni Amin Aour Middle East Foods S.A.L. cég. Az arab társaság több mint tíz éven keresztül üzleti partnere volt a Milexnek. A libanoni cég budapesti vállalatán keresztül – amelynek akkor éppen Csorba Gábor volt a kereskedelmi igazgatója – felvásárolta a közel-keleti piacra szánt sajtfajtákat, a Kaskaval és az Akawi típusú sajtot. Amikor a galántai üzemet eladásra kínálták fel, az arab partner úgy gondolta, a piac stabilizálása és az árumennyiség biztosítása érdekében megvásárolja a galántai vállalatot. „Az átvétel után minden részleget átvilágítottunk, hogy melyiknek a működése rentábilis, és hogyan kellene tovább lépni – ismertette az új tulajdonos álláspontját Csorba Gábor. – Valóban felmerült, hogy kizárólag exportra gyártanánk, de kiderült, ez több okból kifolyólag sem lenne helyes lépés. Egyrészt jó, ha egy vállalat több lábon áll, másrészt vannak olyan produktumok, amelyek a sajtgyártás mellett termelődnek, például a tejszín, és nem is mindig tudjuk az egész tejmennyiséget exportra feldolgozni. A rentabilitás megvizsgálása után az igazgatótanács úgy döntött, nemhogy leállna a hazai piacra történő termelés, hanem az export mellett inkább továbbfejlesztjük ezt a gyártást.” Jelenleg a megvásárolt tejmennyiség 75 százalékát fordítják exporttermékek gyártására, de ami a termékek értékét illeti, a hazai és a külföldi piacra fele-fele arányban oszlik meg a termelés. Az utóbbi egy évben jelentősen sikerült kibővíteni a közel-keleti piacot. Míg korábban a galántai Milex csak Libanonba és Jordániába szállított, addig ma Szaúd-Arábia, Kuvait, Omán és az Egyesült Arab Emirátusok is a felvevők közé tartozik. Exportra akár háromszor ennyit is tudnának gyártani, Szlovákia azonban – a környező államokkal ellentétben – mennyiségi kvótákhoz köti az élelmiszeripari termékek exporttámogatását. Ez az egyik oka annak is, hogy le kellett állítani a Chedar típusú sajt gyártását, amelyet Szlovákiában egyedül a Milex gyártott és az USA piacára szállított, ám exporttámogatás hiányában nem tudta tartani a versenyt a ausztráliai és az új-zélandi termékekkel. Habár a Chedart már nem exportálják Amerikába, bizonyos mennyiségű Kaskavalt ma is szállítanak oda, és a jövőben a nagyszámú észak-amerikai arab kolóniákban próbálnak majd piacot szerezni a termékeiknek.

„Ha valaki azt állítja, hogy nem kapja a Milex tejszínét, az csak azért lehet, mert nem rendelte meg. Mi jelenleg is húsz százalékkal tudnánk növelni a termelésünket, ha lenne ennyi megrendelésünk” – világosít fel az igazgató. Ami a termékstruktúrát illeti, a már említetett exportcikkek, a Kaskaval és az Akawi sajtokon kívül a hazai boltokba szállítanak friss tejet, túrót, kefirt, tejfölt és tejszínt. Az utóbbi évben tett óriási előrelépésként említette az igazgató, hogy megoldották az üzemben naponta keletkező 40-45 ezer liternyi savó elhelyezését. Ezt csak hűtés és szűrés után lehet értékesíteni (egy vágújhelyi cégnek adják el), ami ugyan minimális bevételt jelent, de nem kell a savót a csatornába önteni, és elkerülik a büntetés fizetését. Az új tulajdonos egyelőre nem számol létszámcsökkentéssel, hanem azzal a 130 alkalmazottal kíván tovább működni, akiket egy éve a gyárral együtt átvett.

A formában érlelik a sajtot, közben néha-néha megforgatjákSzőcs Hajnalka felvételei Az üzem rekonstrukciójának egyik fő oka, hogy meg kell felelnie a szigorú higiéniai előírásoknak. A gyár tulajdonoscseréje előtt járt itt egy európai uniós bizottság, amely ismertette, milyen feltételeknek kell megfelelnie az üzemnek ahhoz, hogy megkapja az uniós engedélyeket. A Milex ez év végéig kapott haladékot, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen, ellenkező esetben bezárhatják az üzemet. Ez egyrészt a 130 alkalmazott elbocsátását jelentené, másrészt azoknak a beszállítóknak okozna problémát, akik jelenleg napi 65 ezer liter tejet hoznak a tejüzembe. A higiénia feltételek javítására azért is szükség van, mert a közel félszáz éves üzemben a létrehozása óta nem történt lényeges rekonstrukció. Az uniós előírások szigorúan szabályozzák az alkalmazottaknak az üzembe való belépését, az üzem területén való mozgását és az üzemből való kilépését. A galántai üzem két épületből, a központi irodaépületből és magából a termelőrészlegből áll. A dolgozók az irodaépületben lévő öltözőkben öltöztek át, azután az udvaron keresztül mentek át a termelőrészlegbe. Ebédre vagy illemhelyre ismét csak az udvaron keresztül mehetnek, ami a higiéniai követelmények szerint elfogadhatatlan. Ezért egy új épületet kellett felépíteni, úgynevezett piszkos és tiszta öltözővel. A dolgozók az előbbiben levetik az utcai ruháikat, átmennek a zuhanyozóba, és zuhanyozás után mennek be a tiszta öltözőbe, ahol a munkaruhájukat felveszik. Amíg a munkaidő tart, az üzem területén tartózkodnak, onnét csak az öltözőkön és a zuhanyozón keresztül mehetnek ki. A korszerűsítés második fázisa a termelőrészleg épületének felújítása lesz. Itt elsősorban a szennyvízhálózat cseréjét kell megoldani, hiszen az öntöttvasból készült lefolyócsövek az épülettel egyidősek, azokban a rozsda már megtette (ha úgy tetszik, megette) a magáét. Az összes talajcsempét összefüggő, vízhatlan padlózatra kell kicserélni. A rekonstrukció harmadik része az elavult berendezések, elsősorban a pasztörizáló és a központi mosóberendezés cseréje. A teljes korszerűsítés 40 millió koronás beruházást igényel, és október végéig szeretnék befejezni. Csak ezután gondolkodhat a tulajdonos a termékstruktúra változtatásán és a csomagolástechnika modernizálásán. Ami ez utóbbit illeti, a Milex jelenleg csak zacskós tejet szállít a piacra, a jövőben tetrapack rendszerű, dobozos csomagolást is terveznek. Ugyanakkor úgy vélik, a zacskós csomagolásnak továbbra is helye lesz a hazai piacon. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy ez a legolcsóbb, és a hazai alacsony vásárlóerejű fogyasztók is ezt igénylik. A többi termék, a tejföl és a joghurt csomagolásának a korszerűsítése is szerepel a jövőbeni tervek között.

A tejüzemen Dana Túmová gyártási igazgató vezet végig. Az első részlegen hatalmas, ötezer literes tartályok mellett haladunk el, ezekben főzik a tejet, az alacsonyabban elhelyezett ezerliteres tartályokban érik az Akawi sajt. Ezt sós lében áztatják egy éjszakán át, és csak azután csomagolják. Az exportra szánt sajtot 18 kilogrammos kiszerelésben, bádogdobozban, sós lével leöntve csomagolják. Tulajdonképpen ezzel konzerválják, ami az ősi, keleti tartósítási módon alapszik, hiszen valamikor nem voltak hűtőberendezések, és az arab országok forró éghajlata miatt csak így tudták megőrizni a sajt minőségét. Van félliteres csomagolás is, amit vákuumfólia-csomagolásban dobnak piacra, de ebben a műanyagzacskóban is sós lében „úszik” a sajt. Az Akawi minden egyes darabját kézzel kell vászonkendőbe csomagolni. Az ügyes kezű asszonyok a négyzet alakú vászonkendőre helyezik a sajtdarabokat, és pillanatok alatt formás kis csomagot készítenek. Kell is az ügyesség, hiszen egy műszak alatt 2500 kilogrammnyi sajtot kell így becsomagolniuk. A vászonba bugyolált sajtot speciális fémpolcokra rakják, amelyeket emelőszerkezet segítségével hatalmas kádakban lévő sós oldatba merítenek. Miután megfelelő ideig ázott a lében a sajt, az egyes csomagokat megint kibontják, és a vászonkendő helyett műanyag fólia kerül a sajtra.

Ottjártunkkor éppen a nyolckilós, kerek Kaskaval sajtot porciózták. A gépből egy széles fémcsövön engedik a masszát a henger alakú műanyag formákba, a sajtot aztán asztalokon, polcokon hagyják érlelődni. Ugyanilyen kerek formákban egykilós, félkilós, 400 és 800 grammos sajtokat is gyártanak. Miközben a polcokon érnek, kézzel egyenként megforgatják a sajtokat, hogy egyenletesen formálódjanak. Azután a formából kivett kerek sajtdarab műanyagzacskóba kerül, így teszik a vákuumcsomagoló gépbe, amely kiszippantja a zacskóból a levegőt és beforrasztja. Az így becsomagolt Kaskavalra aszerint kerül címke, hogy milyen országba szállítják. A csomagolórészlegen éppen angol és arab feliratú címkét ragasztottak a sajtkerekekre, aztán kettesével kartondobozba rakták, ebben kerülnek a libanoni, a jordániai és a többi külföldi felvásárló raktárába.