A vajda vezetésével visszamentek a városba a romák

Lakatos Rudolf, az érsekújvári romák vajdája arra kérte Major Róbertet, a városi rendőrség parancsnokát, egyeztessen egy találkozót a Laktanya utcai ház új tulajdonosávalCsuport István felvétele „Kitették az embereket este Kisújfalunál egy tanyán, ahol se víz, se villany nincs a házban. Minden család egy szobát kapott. Kétségbeesetten telefonáltak, hogy menjek értük, mert ott nem maradnak. Taxival hoztam őket viszsza, és amikor visszatértek reggel a Laktanya utcába, hogy beszéljenek a bérház új tulajdonosával, válasz helyett ütlegelni kezdték őket a biztonsági szolgálat emberei” – mondta Vladimír Lakatos, az egyik érsekújvári cigányvajda helyettese. A délelőtti órákban a járási székhely főterén mintegy ötvenen gyűltek össze, az indulattól fűtött és csalódott embereket a városi és az állami rendőrség igyekezett féken tartani. Major Róbertet, a városi rendőrség parancsnokát Lakatos Rudolf, az érsekújvári romák vajdája arra kérte, egyeztessen egy találkozót a Laktanya utcai ház új tulajdonosával, vagy a város vezetésével, amely a napokban eladta a lakóházat.

Mivel Gejza Pischinger polgármester néhány hétre külföldre utazott, Ágh Péter, a városi hivatal elöljárója jött le a térre, hogy találkozzon a vajdával. Elmondta neki, csak akkor kapcsolják majd be az áramot és a gázt a házakban, ha ezért hajlandók lesznek fizetni. „Akárcsak más önkormányzatok, mi is évente több lakbérhátralékost vagyunk kénytelenek kilakoltatni. Mintegy hatvan embert érsekújvári szükséglakásokba költöztettük, és a Laktanya meg a Vár utcai házat egy tavasszal meghirdetett versenypályázat útján egy koronáért eladtuk” – mondta a sajtó képviselőinek Ágh Péter. Az új tulajdonosról csupán annyit sikerült a péntekre tervezett sajtótájékoztatóig megtudnunk, hogy egy nyitrai cégről van szó. A cég biztonsági szolgálatot szerződtetett, az embereik körbevették a Laktanya utcát. „Mocskos patkányok, maradjatok a térfeleteken, mert baj lesz” – szaladt ki az egyik, fekete bakancsot és bőrkabátot viselő férfi száján, amikor az egyik roma férfi a lakóház felőli járdáról lelépett az útra. Amikor meghallották, hogy néhány újságíró magyarul beszélget, a bőrkabátosok megjegyezték: nechceme tu ani Maďarov (magyarokat se akarunk itt).

Az egyik édesanya három óvodáskorú gyerekével pakolta fel a holmikat a ponyvával fedett teherautóra, senki sem segített nekik. Az egyik apróság kölyökkutyát szorongatott az ölében és sírva figyelte a tőlük néhány lépésre álló bakancsosokat. Ez a család sem tudta, hová szállítják őket. Délben az eső elől a kisgyerekes anyák, a főtérről a Vár utcai lakóházba menekültek. Elárulták: továbbra sem hajlandók elhagyni Érsekújvárt, mert állításuk szerint ott, ahová tegnap elvitték őket nincsen sem orvos, sem iskola. (száz)

Ahogy az érsekújváriak látják

Száraz István, Érsekújvár: A város polgárainak életét megkeserítették a két bérház lakói, az ott élő családok rendetlensége, hangoskodása. Ideje volt már tenni valamit, mert nekünk is vannak jogaink, nyugodtan szeretnénk élni.

Vitkó Anna, Érsekújvár: A rendszerváltásig magam is a Laktanya utcai bérházban laktam. Csanda Endre akkori polgármester kezdte ide beköltöztetni a romákat. Tiltakozásul egy hétig a város főterén laktam, addig nem voltam hajlandó elmenni onnan, amíg nem kaptam egy másik bérlakást a várostól, mert ott már nem lehetett kibírni. (száz)