A tót atyafiak falujában

Pedig érdemes megállni. Aki szeretné megismerni Mikszáth Kálmán, a legnagyobb magyar írók egyike gyerekkorának helyszínét, annak kivált ajánlott hely ez, az emlékház és a temető a Mixádt, azaz Mikszáth család emlékeivel.

Szklabonya

A falu története a 12. századig nyúlhat vissza, de első írásos említése 1330-ból származik. Temploma is 14. századi emlékeket őriz: egyhajós, a déli falon fennmaradt a régi gótikus bejárat, de már reneszánsz boltozású. Szent Miklós a védőszentje. A falu a szlovák–magyar nyelvhatáron fejlődött ki, míg urai magyar nemesek voltak, az egyszerű nép szlovák. S ami különlegessé teszi ezt a falut mindkét nép életében, az nagy szülöttének, Mikszáth Kálmánnak az emlékezete.

A Mikszáthokról

Az író családja anyai ágon az ebecki Nemes család, apai ágon pedig híres evangélikus papi család, amelynek tagjai – így az író dédapja, ükapja és annak egyik testvére is – Wittenbergben és Jénában tanultak. A nagyapa volt az első, aki polgári foglalkozást választott magának, a nagykürtösi uraság kocsmárosaként dolgozott. Mikszáth édesapja Ebecken kezdett vállalkozásba, az árendás kocsma és mészárszék bérlőjeként. Itt ismerte meg Nemes Máriát, akivel házasságkötésük után a közeli Szklabonyára költöztek. Ott már mintegy száz holdnyi gazdaságot művelt Mixádt János, és ott született három gyermeke is, Mariska, Kálmán és Gyula. Az eredeti zsúpfedeles szülőházat, ahol 1847-ben Mikszáth Kálmán született, 1968-ban bontották le. Kár érte, egy fennmaradt rajz szerint igen hangulatos kis épület volt. Ahogy szintén vonzó és hívogató az a már cserépfedeles kis kúria, amely 1852-ben épült, s ahol 1872-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal gyerek- és ifjúkorát töltötte az író.

Az emlékház miliője

Fehérre meszelt falak, muskátlis ablakok, egy igen jól sikerült mellszobor, oszlopsoros veranda várja a betérőt. Egy kis előtérbe toppanva máris információk sokasága fogad, jobbra a korabeli bútorokkal berendezett egykori utcai szobákba, balra pedig az egykori pitvarból, konyhából és szecskásból kialakított nagy terembe lépünk, az író munkásságát és életét bemutató kiállítási térbe. Itt eredeti kiadványok, használati tárgyak, fényképek, illusztrációk, valamint a modern technika eszközei várják a látogatókat. Azt is megmutatják az ide érkező gyerekeknek, miféle játékokkal játszottak Mikszáth gyerekkorában. Egy egész napot kitölthetnek az itt kínált foglalatosságok. Ahogy azt Bőhm András, a ház gondnoka és a kiállítás lektora elmondta, a kis Kálmán beteges gyerek volt, s mivel szüleinek rengeteg dolga volt a birtokkal meg a bérelt mészárszékkel és kocsmával, így a fekvőbeteg mellé idős embereket hívtak, ezektől hallott aztán mindenféle mesét, szlovákot is, magyart is, a betyártörténetektől egészen a rémmesékig, valóban megesett történetekig.

Az ősök nyughelye

Elég átmenni az utcán, ott pihen a kis kúriával szemközti temetőben az író leánytestvére, Mariska, aki alig 17 évesen hunyt el 1867-ben: egy zsélyi, azaz egészen pontosan egy sósári mulatságon fázott meg. Halvány rózsaszín sírköve mellé Bőhm András kezdeményezésére, a sírhely azonosítása után nemrégen állították fel az édesapa és az édesanya, azaz Mixádt János és Nemes Mária sírkövét. Mindketten 1873-ben hunytak el, a környéket sújtó kolerajárványban.