A telefonjaikat is ki akarták kapcsolni

Fujasz György, a tizennyolc tanerős iskola igazgatója, harminckilenc éves pedagógiai gyakorlattal a háta mögött fájlalja, hogy ilyen mostohán bánik velük az állam. „Új fenntartónkra nem panaszkodhatom, megtesz minden tőle telhetőt, de ezzel sajnos, nem orvosolhatjuk minden bajunkat. A falaink repedeznek, süllyednek, a tető beázik, az ablakokat csak befelé lehet nyitni, különben kizuhannának! A tanulók székeit legalább ötször hegesztettük már meg. Az iskolát 1976-ban adták át, azóta nem sok változott. Előtte hét évig álltak a falak csupaszon, majd csaknem ezerhatszáz kollaudációs hibával adták át a létesítményt” – emlékezett vissza a kezdetekre az igazgató. Számos kollégája véleményét tolmácsolja, amikor a pedagógusok péntekre tervezett sztrájkja kapcsán megjegyzi: az oktatásügyi problémáknak csupán egy részét képezi a pedagógusok bérkérdése. Legalább ennyire megalázóak azok a körülmények, amelyek közt dolgozni kénytelenek. Ennek ellenére a napokban emlékeztek a helyi fiú-, illetve lányiskola létrehozójára és anyagi támogatójára, Szemerényi Károly lekipásztorra, akiről tavaly nevezték el az iskolát. Ugyancsak nemrég írták alá az együttműködési szerződést a magyarországi Környe Kisfaludy Mihály Általános Iskolájával. „Az önkormányzattal közösen a szülői szövetség helyi szervezete is támogatja az iskola működését, szeptembertől körülbelül 15 ezer koronával járulunk hozzá a szlovák és a magyar alapiskola valamennyi szakkörének működéséhez. Pályázatok útján számítógépeket biztosítottunk az iskolának, és egy másik támogatásból a kazánház felújítására is sor kerülhet” – tájékoztatott Bencze István, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége helyi szervezetének elnöke, a községi hivatal főellenőre.