A szülőföld megbecsülése

A Madách-díjas és Posonium Életműdíjas alkotó, akit tavaly a Magyar Művészeti Akadémia is felvett a tagjai sorába, írásművészetén túl azzal is kiérdemelte ezt az elismerést, hogy mindig a szívén viselte szűkebb pátriája, szülőfaluja sorsát. Nemcsak műveiben, regényeiben, a közelmúltban megjelent tetralógiájában és legfrissebb regényében, a Trianon harangjaiban állított örök emléket a gömöri emberek örömének és bújának, de gyakorló újságíró-szerkesztő korában is, egészen nyugdíjba vonulásáig figyelemmel kísérte a magyar vidék, azon belül gömöri atyjafiai sorsának alakulását.

Mács Józsefet először a bátkai alapiskolában köszöntötték, ahol a díszebéden Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke mondott pohárköszöntőt. Ezután a gyerekek szép műsorral kedveskedtek falujuk szülöttének: regényeiből vett frappáns, kiváló dramaturgiával összeállított szemelvényekkel rajzolták meg az író életútját. Az irodalmi délután az iskola igazgatónőjének, Sebők Csillának, valamint Gyurán Ágnes tanítónőnek a munkáját dicséri. Ezután következett a meglepetés: az író nagyobbik unokája, a bécsi musical- és rockénekes Kamarás Máté énekelt „nagyinak” a többi közt készülő nagylemezének dalaiból. Az írót ezután többen is köszöntötték: Boros István református lelkész és az egyházközség presbitériuma, gyermekkori barátok, ismerősök. Budapestről Pomogáts Béla irodalomtörténész küldte el köszöntő írását, amelyet Bettes István olvasott fel. A szintén gömöri Tóth Elemér költő verset írt az alkalomra, azzal kedveskedett a sors- és pályatársnak. Végül Boros Zoltán polgármester koronázta meg az ünnepet, és átnyújtotta a hetvenöt éves írónak a község díszpolgárságáról szóló oklevelet. Az ünnepség késő délután a kultúrházban folytatódott, ahol (lévén választási kampány) Bán Zoltán, az MKP rimaszombati járási vezetője és B. Kovács István köszöntötte a jubiláló írót. (iy)