A szakma krémjének tartják a könyvvizsgálókat

V. KRASZNICA MELITTA

A komáromi Beke Sándor nem sokkal a rendszerváltás után, Szlovákiában az elsők között lett szakképzett könyvvizsgáló. A minősítés megszerzésének nehézségi fokát jól mutatja, hogy a vele együtt jelentkező nyolcvan személyből – akik valamennyien többéves, sőt több évtizedes könyvelői gyakorlattal rendlelkeztek már – első nekifutásra mindössze nyolcan maradtak fenn a rostán. Nem csoda tehát, ha a könyvvizsgálókat a könyvelői szakma krémjének tartják. A hatvanas évei végén járó szakember a mai napig képezi magát, az állandó jogszabályi változások ezt egyébként meg is követelik.

A Smert is vizsgálta

Először talán azt kellene tisztázni, mivel is foglalkoznak a könyvvizsgálók, a laikusok többsége ugyanis valamiféle ellenőrző, bírságot kiszabó hatóságként képzeli el őket. „A könyvvizsgálói ágazat egy információs aszimmetriának köszönheti létrejöttét – magyarázta a szakember. – Valamennyi vállalkozó szeretné a saját magára vonatkozó adatokat titokban tartani, míg a versenytársairól a lehető legtöbbet megtudni. Ezért megállapították a mindenki számára kötelezően közzéteendő információk körét, ezek hitelesítésére alakult meg a könyvvizsgálat. Mi nem bírságolunk, csupán rámutatunk a hiányosságokra, és ha azok befolyásolják az adó nagyságát, akkor új adóbevallást kell készítenie az adott cégnek, vállalkozónak, alapítványnak. Ha törvénysértést észlelünk, akkor természetesen jelentjük az illetékes hatóságoknál.” A könyvvizsgálónak pártatlan személynek kell lennie, még hozzátartozója sem dolgozhat annál a cégnél, ahol a könyvvizsgálatot végzi. „Hárman megyünk egy-egy helyre, rajtam kívül egy adószakértő és egy asszisztens, így gyorsabban és hatékonyabban tudunk dolgozni – mondja. – Előfordult már, hogy nem tetszett a vezetésnek, amit hiányosságként feltártunk, de eddig valahányszor bíróság elé került egy-egy ilyen ügy, mindig nekünk adtak igazat.” Az önkormányzatok, cégek, vállalkozók maguk választhatják meg, melyik könyvvizsgálóval dolgoznak, a politikai pártoknak viszont sorsolják őket. „Többször vizsgáltam már én is politikai pártot, köztük a Smert is” – árulja el, ám részletekbe nem bocsátkozhat, mert köti őt a titoktartási kötelezettség.

Hiánypótló kiadvány

A Szlovák Mérlegképes Könyvelők Kamarájának felkérésére – miután két profi fordítói iroda nem vállalta – Beke Sándor Szoboszlai Márta számviteli szakértővel, egyetemi előadóval közösen alig két hónap alatt fordította le a Kettős könyvvitel vállalkozók részére a Szlovák Köztársaságban című, 240 oldalas hiánypótló kiadványt, amelynek végén egy szlovák–magyar szakterminológiai kisszótár is található. „A kiadvány lektorálására Svantek Andrea magyarországi könyvelési, igazságügyi és adószakértőt kértük fel, és nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy nagyon elégedett volt a munkánkkal” – árulta el a szakember, aki a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságnak egyik alapító tagja is. A kiadvány elsősorban a Szlovákiában bejegyzett magyarországi vállalkozókat segíti, másrészt a felvidéki magyaroknak nyújt támpontot a helyes szakterminológia használatában. Beke Sándor kissé fájlalja, hogy Dél-Szlovákiában kevés a könyvvizsgáló, aki pedig a magyar szakterminológiát magas fokon bírná, még kevesebb. Ezért arra biztatja a fiatal közgazdászokat, képezzék magukat, mert – mint megjegyezte – könyvvizsgálóként mindig lesz munkájuk.

Többszörös erőbedobással

Mivel a könyvvizsgálói munka igencsak szabályozott, mindenben az előírásokat követve kell eljárni, kreativitását más téren éli ki Beke Sándor. A városháza tornyában naponta többször megjelenő, a Klapka indulót trombitáló huszár adta az ötletet egy zenélő képeslap elkészítéséhez, amelyet maga tervezett és a zenélő modulokat is ő rendelte meg hozzá a világhálón. A képeslapnak főleg a Komáromba látogató turisták örülnek. Legújabb ötlete a Klapka téren kialakított óriás sakktábla, ahol minden délután komoly csaták zajlanak. Beke Sándor nyugdíjas korára is megőrizte fiatalos lendületét, derűjét. Pedig az élet nem mindig volt kegyes hozzá, négyévesen gyermekbénuláson esett át, amelynek következményeként egyik lába tartósan lebénult. „Soha nem hagytam el magam, sőt, talán ez a fogyatékosság ösztönzött arra, hogy mindenhez többszörös erőbedobással fogjak hozzá – mondta. – A sport sem maradt ki az életemből, kerékpároztam, úsztam, szörföztem, 2004-ben pedig megalapítottam a Sabá Szörfcsapatot. Csak néhány éve hagytam abba a szörfözést, most már nem bírja a lábam.”