A sajátjain szeretne segíteni

A városban élő roma családok szociális helyzetét mérjük fel. Királyhelmecen az idén folytatódni fognak a kilakoltatások, sokakat szükséglakásokban kell elhelyezni. Próbáljuk megállapítani, kik szorulnak leginkább segítségre. Ehhez természetesen fel kell keresni az érintett családokat, hogy lássuk, milyen körülmények között élnek valójában. Különböző kérvényeket fogalmazunk meg, az irodában az ügyfeleknek segítünk a nyomtatványok kitöltésében, és még sok egyébbel is foglalkozunk.

Mennyire veszik figyelembe a városi hivatalban az önök által készített ajánlásokat és elemzéseket?

Eddig még mindig mérvadóak voltak az ajánlásaink. A szociális lakások és a különböző juttatások odaítélésekor is döntő a véleményünk.

Önnel őszinték a romák? Nem próbálják meg rosszabbnak lefesteni a helyzetüket, mint amilyen valójában?

Most már őszintén beszélnek velem, vagy ha nem, az nagyon hamar kiderül. Először nehezen fogadták el, hogy egy ilyen fiatal ember foglalkozik az ügyeikkel. Az azonban egyértelműen előnyt jelent, hogy én is roma származású vagyok. A romák sokszor félnek a különböző hivatalokhoz fordulni a problémáikkal. Attól tartanak, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket. Édesanyám vállalkozó, édesapám nyugdíjas. A családomat hosszú évek óta ismerik és tisztelik az itteniek. Lehet, ennek is köszönhető, hogy az ügyfelek megbíznak bennem.

A városi hivatalban nem érte hátrányos megkülönböztetés a származása miatt?

A munkatársak részéről nem, ám volt itt egy nem roma származású ügyfél, aki nehezményezte, hogy az ő ügyével pont egy roma foglalkozik. Csodálkozott, hogy hogyan kerülhettem ebbe a beosztásba.

Tényleg, miért épp ön foglalkozik ezekkel az ügyekkel?

Egy pályázat során választottak ki. A középiskolát jó eredménnyel végeztem el, és különböző továbbképzéseken is részt vettem. ĺgy szereztem némi tapasztalatot a szociális ügyek terén. A városi hivatal vezetője korábban a tanárom volt. Egyszer a munkanélkülieknek tartott tájékoztatón találkoztunk, és megkérdezte, hol dolgozom. Bevallottam, hogy nincs állásom, amin nagyon csodálkozott. Ezután kerestek meg egy ajánlattal. A munkámat egyébként egy gyermekét egyedül nevelő, szociális lakásban élő nő is segíti. Ő igazán ismeri a rászorulók napi gondjait, helyzetét és viszályait is. A tőle kapott háttér-információk sokat segítenek abban, hogy egy-egy esetben valós képet alkothassak.

Előzőleg próbált másutt elhelyezkedni?

Természetesen. Rengeteg kérvényt adtam be, de nem jártam sikerrel. Külföldön vállalhattam volna munkát, de oda a szüleim nem engedtek. De volt, hogy a származásom miatt ért hátrányos megkülönböztetés. Kassán egy vállalatnál adminisztratív munkaerőt kerestek. Beadtam a jelentkezésemet, és behívtak meghallgatásra. A találkozón aztán azt mondták, sajnos már felvettek valaki mást. Kiderült, hogy egy később jelentkezőt alkalmaztak, aki persze nem roma volt... De a munkám során is érnek atrocitások. Egyszer azért bántanak, mert magyar az anyanyelvem, máskor meg a származásom miatt vagyok durva tréfák célpontja. Megjegyzem, néha olyanok is támadnak, akiknek jóval kevesebb tapasztalatuk van a szociális munka terén, mint nekem.

A mi vidékünkön gyakori a diszkrimináció?

Egyesek lenézik a romákat, lekezelően viselkednek velünk. Ezeknek az embereknek már a gesztusai és a hanghordozása elárulja, hogy nem tartanak magukkal egyenrangúnak bennünket.

Mi lehet ennek az oka?

Az ilyen ember általánosít, egyformán vélekedik minden romáról. A roma az ő számára mindig „csak egy roma” marad. Nem tudja elképzelni, hogy egy roma származású ember nála jobb anyagi körülmények között élhet, vagy műveltebb lehet. Persze vannak olyanok is, akiknek ez nem jelent problémát. Az én legjobb barátnőm sem roma, sőt az eddigi partnereim sem voltak azok.

Ezt a helyzetet az illető családja mindig gond nélkül elfogadta?

Volt olyan, hogy a fiú szülei megkerestek, és megtiltották, hogy a gyerekükkel járjak. Az én családomnak ez egyébként soha sem okozott problémát. A szüleim munkatársai és a család barátai sem kizárólag romák.

Hogyan éli meg, ha a származását szóvá teszik?

Már megszoktam. Ha ez gondot okozna, akkor erre a továbbképzésre sem járnék, ugyanis ott is én vagyok az egyetlen roma. Régebben persze voltak ezzel gondjaim. A középiskolában, hogy elfogadjanak, többet kellett teljesítenem másoknál. Egyébként szomorú, hogy volt olyan tanárom is, aki kigúnyolt a származásom miatt. Azt mondta, hiába igyekszem, úgysem viszem majd semmire az életben.

Térjünk vissza a munkájához. Megítélése szerint Királyhelmecen a roma családok hány százalékának vannak napi megélhetési gondjai?

A tapasztalatok szerint a családoknak több mint a 40 százaléka küzd ilyen problémákkal.

Hogyan lehetne ezeken az embereken segíteni?

Munkalehetőséget kell számukra teremteni. Mindenekelőtt egy állásközvetítő irodára lenne szükség. Munkát persze csak az tud vállalni, akinek valamilyen szakképesítése van. Sok felnőtt roma viszont írni-olvasni sem tud. Különböző továbbképző tanfolyamokat is szervezni kellene. Sajnos a régióban a fogyatékkal élő gyermekek képzésére sincs mód, pedig a romák között viszonylag sok ilyen gyerek van. Ők valóban támogatásra szorulnak.

Megoldásra váró feladat van bőven. Ezen a területen szeretne tovább tevékenykedni?

Segíteni szeretnék a rászorulókon. Ha ezt ebben a munkakörben tudom megtenni, akkor szívesen maradok. Persze ehhez az kell, hogy a feletteseim továbbra is igényt tartsanak a munkámra.