A rozsnyói Metercia

Ez az eredetileg oltárképnek készült festmény jelenleg a római katolikus püspöki székesegyházban tekinthető meg, pontos másolata pedig a Rozsnyói Bányászati Múzeum tulajdonában van. Az eredeti festményt a bányászok céhszerű, vallási alapon működő önsegélyező szervezete festtette Szent Anna tiszteletére, fogadalmi képnek szánva. Eredetileg a Szent Anna-kápolnában helyezték el, amely ma a Szent Néti-kápolna nevet viseli. A 170 centiméter széles olajfestményen két síkban ábrázolták a két különböző témát, amelyek azonban összefüggnek. Az előtérben három főalak látható, a legfontosabb azonban Szent Anna, aki harmadmagával jelenik meg. Ennek alapján a festmény a latin Metercia nevet kapta, amely lefordítva nem más, mint: „én (vagyok), a harmadik”. Szent Anna mellett lányát, Szűz Máriát láthatjuk, s ölükben a gyermek Jézust. A kép háttérsíkjában a középkori gömöri bányászat egyes fázisait jelenítették meg a kutatóaknák kimélyítésétől egészen a kohászatig. Mivel a bányaművelés szakaszait szinte dokumentációs pontossággal, élethű és realisztikus minőségben ábrázolta a talányos festő, ez jelenti a bányászattörténet számára a legfőbb értéket.

Miért éppen Szent Anna?

A bányászok védőszentjének, Szent Annának kultuszát még a Thüringiából, Szászországból és Sziléziából Rozsnyóra települt bányászok hozták magukkal a 11. és 13. században. Hogy védőszentté válhatott, az egy képzettársításnak az eredménye, s ez megjelenik a festményen is. Szent Anna volt a szülőanyja Szűz Máriának, aki viszont Jézus születése folytán az Isten fia anyjává, s egyben az örök anyaság jelképévé vált. A bányászok tevékenysége a föld mélyében rejtőző értékes ásványok kiaknázására irányult, vagyis a „Földanya” méhének gyümölcsét élvezték. A Földanya kegyes jóindulatának elnyerése céljából természetes hát, hogy ennek közbenjárója a legfőbb anyának az édesanyja, Szent Anna legyen. A képen Szűz Mária koronás alakja mint Magyarország királynője és legfőbb patrónusa, valamint a templom névadója szerepel. A festményen megjelenik a Szentháromság is. Az Atya a kép felső részében lévő, felhők közül kitekintő Isten-alak, a Fiú a gyermek Jézus alakja, a Szentlélek pedig galamb képében van jelen a festményen.

A középkori bányászat jelenetei

A művész alapos megfigyelőképességgel rendelkezett, s mindazt vászonra festette, amit látott. A bányászat festményen látható munkafolyamatai egymással szervesen összefüggnek. Egy teljes középkori bányaüzem látható működés közben. A kinagyított részletek alapján sok új információhoz jutottak a kutatók a középkori bányászat feltérképezése során. A munkahely aljában ülő vájár baljában csákánynyal dolgozik, közben jobb kezében fáklyát tartva világít. A kétlovas ércszállító szekérnek viszonylag kicsi a rakterülete, s az kivájt fatörzsből készült, ami értékes, nagy fajsúlyú és morzsolódó rakományt sejtet. A hegy tetején a bányafelmérő térképet készít, s neki három ács segédkezik. A kijárat mellett ülő ember egy botba rovátkákat vés, s ezen számolja a kitolt csilléket. A kép bal alsó részében egy kohótelep működik, ahol két olvasztár szorgoskodik. A festmény időben jóval megelőzi Agricola 1556-os kiadású, a kohászatról kiadott könyvét.

A titokzatos táj

A Rozsnyó környéki táj jellegzetes elemeit ötvözte egyetlen festményen a művész, amelyek a valóságban egymástól jóval távolabb esnek. A szakemberek szerint a Rozgang hegyvonulat nyugati lejtőjére lehet ráismerni, amely annak idején kopár volt, ma már erdei fenyővel benőtt. Az akkori utak többsége ma is létezik, s a bányászok tevékenységének nyomai is, a beomlott tárók, aknák, a fejtések horpadásai. Távolabb a kékesszürke Pelsőci-fennsík látható, melynek peremkiszögellései ma már a gombaszögi mészkőfejtés miatt változtatta meg alakját. A széles folyó azonban a művész fantáziájának szüleménye, mivel a Sajó sosem volt hajózható. A folyón átívelő híd egyéb vélemények szerint nem más, mint őrtoronnyal ellátott várfal, s az előtérben Bakócz Tamás 1490-ben átalakított palotáját vélik látni.

Ruha teszi az embert

Mivel a művész hitelesen ábrázolta a középkori jeleneteket, az öltözékek is hitelesek. A képen látható huszonhárom alak közül húsz visel bányász-, kettő kohász- és egy falusi öltözetet. A színek és a díszítőelemek összehangolásával a szakmai hovatartozást, s a betöltött tisztséget is kikövetkeztethetjük. A húsz bányász közül tizenegy visel piros nadrágot, nyolc fehér zubbonyt és kilenc zöld föveget. A piros fövegükből ítélve hárman töltenek be bizalmi állást. A bányamester sárga palástját kivéve csaknem tiszta pirosban pompázik. Az ökrös fogatot vezető kocsis valószínűleg szlovák falusi gazda, aki kihasználva az alkalmat, elszegődött ércet fuvarozni. A lovas fogat kocsisa viszont a bánya alkalmazottja.

A kép utóélete

A festményt több ízben is restaurálták, először 1635-ben, majd a 19. század elején, amikor az alakokat is átfestették. Sem ez, sem pedig a többszöri átköltöztetés nem vált a festmény javára. A helytelen raktározás következtében a kép deszkája már vetemedni kezdett, s a szú is kikezdte. ĺgy volt ez még 1914-ben is. A nemzetközi érdeklődést is kiváltó kép ismételt restaurálására csak 1987-ben került sor, s ezt követően helyezték el a székesegyház fő hajójának bal oldali falára. A művészettörténészek a festmény különleges voltát az az idő tájt Rozsnyó és a szász Annaberg között fennálló élénk kapcsolatnak tulajdonítják, mivel ott is hasonló tárgyú festmény található.