A párkányiak esete Monet-val

Március 2-án látogatta meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban nyílt Monet-kiállítást a kétszázezredik műkedvelő, akit Hiller István úr, a nemzeti kulturális örökség minisztere egy párizsi úttal ajándékozott meg. A következő kis történet azonban a 200001-ik látógatóról szól.

A Párkányi Képzőművészkör és annak barátai elindultak az impresszionizmus „felé”. Nem a művészeti stílust keresték, csak úgy gondolták, megnézik Monet és társai műveit Budapesten. Kellemes időt ígérkezett, de a tény, hogy elővételben nem sikerült jegyet vásárolni, hidegzuhanyként hatott az útra kész társaságra.

Aztán jött a csapás: kígyózó sor a múzeum előtt. Beálltunk, hiszen azért jöttünk, hogy lássuk a kiállítást. Több mint egy óra és egy nagyobb csoport bejutása után 15 métert haladtunk.

A csoport magja cserkészútra indult: hátha vannak kiskapuk. A többiek türelmesen fogyasztották az otthon elkészített elemózsiát, amikor a tömeg egy magas úriemberre lett figyelmes. A kígyózó sor mellett haladva kiabált valamit. Nem értettük.

Aztán egy ismerős alak rohant le a múzeum lépcsőjén. Hevesen integett. Nekünk? Ki ez? Jé, hová szalad Lábik János bácsi? „Jó napot kívánok, önök a párkányi csoport tagjai? Ha igen, kérem, kövessenek” – mondta közben a magas úriember. Ez biztosan nekünk szól? Azt mondták, menjünk, hát mentünk, sőt szaladtunk! Megkerültük az értetlenül felénk tekingető sor(s)társainkat, majd pillanatokon belül Monet és társai „között” voltunk.

Reflektorfény, kamera, miniszter, János bácsi! Eltelt jó néhány perc, mire értelmes kifejezést nyert az addig csak ámuló-bámuló arcunk. Láss csodát: Lábik János, a Párkányi Képzőművészkör elnöke lett a kiállítás 200001-ik látogatója. Rögtön elpanaszolta a jókívánságait kifejező miniszter úrnak, hogy a csoport többi tagja kint várakozik. ĺgy lettünk a miniszter vendégei János bácsi jóvoltából. Köszönjük szépen, a tárlat csodálatos volt!