A Népdalkörök IV. Berzétei Találkozója

Berzéte. A Népdalkörök IV. Berzétei Találkozóján a múlt hét végén egy tucat népdalkör és éneklőcsoport képviseltette magát a Rozsnyói járásból. Écsi Gyöngyi, a berzéte-kőrösi Berkő népdalkör művészeti vezetője köszöntőjében rámutatott arra, hogy már nem divat énekelni, és egy jó adag bátorság kell ahhoz, hogy valaki kiálljon a színpadra. És nem divat örülni sem. Nincsenek szüreti mulatságok, fonók, ahol közösen énekelni lehetne. „Az idősek azt mondják, énekeljenek a fiatalok, de a fiatalok már nem tudnak énekelni.” Nemcsak az énekek nem divatosak, hanem ükapáink, dédapáink, nagyapáink hagyománya sem. „Ha mi elhagyjuk ezt a divatot, adnak helyette mások más divatot, de akkor elfelejtjük, kik vagyunk, honnan jöttünk, és néhány év múlva már nem lesz miért felállni a színpadra.”

Berzétén azonban még volt miért kiállni, volt miért énekelni. Bizonyította ezt a népes közönség és a fellépő csoportok száma. Az előadók között voltak több évtizede működő népdalkörök. Ilyen a hárskúti Rozmaring, amely az Édesanyám rózsafája népdalversenyen az első helyezést érte el. Nagy hagyománnyal rendelkezik a várhosszúréti Gyöngyvirág népdalkör, amely 1973-tól működik. Említhetnénk az „énekgyár” falujából, Kecsőből érkezett népdalkört is, amely szintén a 70-es évektől létezik, igaz, kisebb szünet után szerveződött újjá. A kőrösi Rátócska tánccsoport évtizedekig egyedül képviselte Gömört ebben a műfajban a szlovák fesztiválokon. Nagy öröm volt látni, amikor egy népdalkör két évtizedes hallgatás után ismét énekelni kezd, mint a tornagörgői Mezei Virágok, amely három éve alakult újjá, és az Édesanyám rózsafája című népdalversenyen máris a második helyezéssel tért haza. Ugyancsak új éneklőcsoportnak mondható a hosszúszói, amelyik három éve működik, bár a tagok nagy egyházi ünnepeken előtte is összejártak énekelni. A berzéte-kőrösi Berkő népdalkört, amely a rendezvény fő szervezője volt, már külföldön is ismerik. A zselízi Pengő zenekar gondoskodtott a műsor után következő megvendégelésről és táncházról.

Bár a fiatal generáció már kevesebbet énekel, örvendetes és biztató volt látni, hogy a szalóci Szalóka csupa fiatal lányból szerveződött. Ha még arra is nagyobb gondot fordítanának, hogy a viseletük a helyi hagyományos viseletet tükrözze, ígéretes jövő áll előttük ebben a műfajban. A rendezvényt szervező népdalkör, a Berkő elgondolása a népdalkörök találkozójának megrendezésével nemcsak az volt, hogy a nagy hagyománnyal és gyakorlattal rendelkező énekkarokat hívja meg, hanem új éneklőcsoportok alakulására is ösztönözni szeretne. Ebből a megfontolásból olyan közösségeknek is helyet adnak, amelyek eddig még nem képviseltették magukat a népdalkörök találkozóján. Ilyen volt például a Szalóka is. A szervezők ugyanakkor úgy gondolták, négy-öt énekes is éneklőcsoportot alkothat. A krasznahorkaváraljai éneklőcsoport mindössze hét asszonyból állt, és annak ellenére, hogy önszerveződésük nehézségekbe ütközik, még működnek.

Nagy tisztelet és figyelem kísérte a magyarországi vendégeket, a kisgyőri népdalkört és az énekmondókat. A népdalkör 14 éve alakult és számos díj, elismerés birtokosa. Az énekmondók csoportja másfél éve szerveződött lelkes fiatalokból. A kisgyőriek a helyi önkormányzat támogatásával működnek, amit a hazai népdalkörök esetében, sajnos, több esetben nem lehet elmondani. A műsort az 1980-ban alakult és idén megújult Búzavirág néptáncegyüttes műsora zárta, majd a népdalkörök vezetőivel szakmai megbeszélést folytatott Ág Tibor népzenekutató, a rendezvény díszvendége.