A muzslai szőlőhegy zegzugos útjain

A muzslai szőlőhegy nemcsak a nevében szereplő gyümölcsfajta termeszetésére és a borkészítésre, hanem a szerfelett kellemes sétákra is alkalmas. A kanyargó utacskák labirintusa a szőlőültetvények és kis pincék megkapó együttesén át halad keresztül – s minél feljebb jutunk, annál többet látunk a dombok alatti síkságból, a Duna árteréből, s a magyarországi túloldalt ékesítő Gerecse halmaiból.

A hely géniusza tehát adott, így nem meglepő, hogy a helyi borászok összefogásából annak idején létrejött a Muzslai Bortúra.

„A muzslai borút családias hangulata megismételhetetlen. Rengeteg ismerőssel is találkozunk. Egy szombat délutánt hogy lehet jobban eltölteni, mint a borosgazdák körében?“

– taglalja lapunknak Forgács Péter párkányi pedagógus, aki egyben tapasztalatból is beszél, hiszen mind a három korábbi bortúrán résztvett. „Tájban, idillben az egész nagyon jó, házias a fogadtatás“ – mondja a mellette álló a Lehoczki Dávid dorogi újságíró.

A nyolc kiállító családi pincészet mindegyikénél kedélyes társalgás folyt, amibe természetesen az egyes borok értékelése is beletartozott. A vendégek például abban próbáltak konszenzust találni, hogy melyik pincénél jó a zöld veltelényi, illetve hol nem.

Kiváló fekvés

A kataszterileg részben Muzslához, részben Kőhídgyarmathoz tartozó szőlőhegyen számos pince épült – akár 300 is –, és sok az átlagos, 15 áras terület – vázolja a térbeli adottságokat Árendás Zsolt borász, a bortúra egyik szervezője. Megkockáztatja, a terület 90%-a még helyi tulajdonosok kezében van, amely arányt szerinte mindenképpen meg kéne tartania a községnek.

A környék nem mindegyik szőlőhegyének megy jól a sora, ugyanis vannak falvak, amelyekben tömegesen hagyták el az emberek a művelést. Muzslán ez kevésbé következett be. „Eleve jó a terület. Jó minőségű szőlőt lehet itt termelni, s csak ebből lehet jó bort készítenni. Lehet hogy más szőlőhegyek nem is voltak alkalmasak erre, csak a tömegtermelés során mindenhova ültettek szőlőt. Valószínűleg a természetes szelektálódás is közrejátszik abban, hogy inkább azok maradnak meg, akik minőséget tudnak produkálni“ – ad egy lehetséges magyarázatot a jelenségre Árendás Zsolt, aki egyben a helyszín fekvését is nagyra tartja. Úgy tudja, megesik, hogy a külföldi kirándulás helyett inkább a muzslai szőlőben pihennek a családok.

Újratöltött bortúra

A rendezvénynek a jelek szerint már sikerült növelnie a muzslai szőlőhegy népszerűségét. Ez annak ellenére van így, hogy idén – amolyan közösségi poszt-covid tünetként – némileg kevesebb látogató kereste vett részt a bortúrán, mint korábban. A szervezésre pedig szűkös időkeret állt rendelkezésre, így most csak nyolc pince tartott nyitva. Ám Árendás Zsolt szerint úgy voltak vele, hogy mindenképp szerették volna a elkerülni azt, hogy az esemény feledésbe merüljön.

„Az első három év alatt elkezdett ideszokni a közönségünk, akik meg akarják kóstolni a muzslai borokat. Most viszont úgy érzem, újra meg kell találnunk őket“

– szögezi le.

Fejlődő szőlőhegy

Mennyire járult hozzá azonban a bortúra a muzslai bor népszerűségének növekedéséhez? Árendás Zsolt és egy másik borász, Mészáros Henrietta is úgy látják, hogy érezhető a javulás. Ennek több fokmérője is akad. Elsősorban arról már az egyszeri látogató is meggyőződhet, hogy több, akár távolabbi szlovákiai vidékekről is akadnak vendégek. A beléptetőkapunál például egy csacai (Čadca) házaspár váltott belépőt előttünk. Ugyanakkor szép számmal szoktak érkezni magyarországi vendégek is.

Mészáros Henrietta szerint az is cél, hogy a borfogyasztásnak és borászkodásnak minél több fiatalt nyerjenek meg. Másfelől úgy látja, a borkóstolás, mint műfaj egyelőre nem túl népszerű a köreikben: „Közülük sokan, amikor idejönnek, édes bort szeretnének inni. Azt mondom nekik ilyenkor, kóstoljanak egy jó gyümölcsös száraz bort. Megkóstolják, majd azt mondják: hú, ez nagyon finom.“ Másodlagos célként hivatkozik a borászatok forgalmának növekedésére és a borvidék megismertetésére. „Utóbbi arculata azon alapul, ha minél többen csinálnak minél jobb borokat“ – szögezi le, majd hozzáteszi:

„Úgy gondolom, abban van a jövő, hogy összefogunk, s nem pedig abban, hogy egy-egy borász próbálkozik az értékesítéssel. Szerintem az a mérvadó, hogy egy közös arculatot alakítsunk ki, s hogy akár egy közös bort készítsünk“.

A rendezvény és a kézműves borok trendjének hatására megesik, hogy újra életre kelnek a szőlőültetvények. „Az utolsó 10 évben volt pár termelő, akik tényleg komolyan gondolták, s elkezdtek növekedni. Nekik egy hektár fölötti szőlőterületük van, de akad olyan is, akinek öt-hat. Természetesen van pár nagy termelő is, de ők eddig is itt voltak. Azt viszont nem merném mondani, hogy a szőlészek úgy nőnek ki a földből, mint a gomba.

Most még nem feltétlenül csábító elfoglaltság ez, mert sok vele a munka. Itt is csak egyszer van egy évben aratás, s azzal kell gazdálkodni. Viszont remélhetőleg ez változni fog, mert a kézműves borászat és háztáji gazdálkodás kezd értékké válni”

– állítja Árendás Zsolt. Mészáros Henrietta is lát biztató jeleket: „Úgy veszem észre, több fiatal kezdi el akár a szőlőt is művelni, amit a nagyszülők után örököltek. Ha nem is nagyban, de próbálkoznak.

Aki csak akár madártávlatból néz a muzslai szőlőhegyre, annak feltűnik, hogy a pár évvel ezelőtt még elhanyagolt területeket kitisztították, megvásárolták, új szőlőket telepítettek, tehát már most alakul a szőlőhegy arculata.“