A majomi fejfák

Sok ezer év óta él ember a Rima folyó mentén, s ha él, hát hal is. Ahogy az egykori életnek, úgy a temetkezésnek is fennmaradnak az emlékei. Persze az egyszerű nép nem monumentális síremléket állított egykor, hanem jó esetben egy faragott fejfát, ami legalább egy emberöltőnyi ideig jelölte, mutatta, ki nyugszik alatta.

Mezőtelkes (Mojín)

Egy emberöltőnyi idő már éppen elég is az emlékezet megkopásához. Ilyen faragott, régi fejfa sírjelet még látni néhány falusi temetőben, de lassan már csak mutatóba, mert helyüket átvette a jellegtelen műkő, jobb esetben valamilyen nemesebb, csiszolt síremlék.

Moyun, Majom, Mezőtelkes

Kishont egyik jellegzetes kistelepülése Mezőtelkes, azaz korábbi, oktalan csúfolkodásra módot adó nevén Majom. A település első írásos emléke 1334-ben keletkezett, akkor még Moyun alakban írták le, hogy a név honnan ered pontosan, azt nehéz lenne meghatározni, Ila Bálint Gömör Megye című munkájában magyar személynévből ered a település neve. Valószínű, hogy egy itteni jelentősebb birtokos családneve rejtőzhet a Moyun alak mögött. Soha nem volt nagy falu Majom, amelynek a neve 1906-tól Mezőtelkes. Lélekszáma háromszáz fő körül volt mindig. 1427 és 1431 közt a királyné birtoka volt a falu, amely beékelődött a Balogh és a Rátold nemzetség birtokai közé, később pedig bele is olvadt a nemesi birtokba, mint úrbéres település. A 16. század pestisjárványai után kis híján kihalt a település, a kedvező gazdálkodási viszonyoknak köszönhetően lassan újranépesült. Lakosságáról a források azt írják, földműveléssel, erdőgazdálkodással foglalkozó egyszerű, dolgos nép, nagyobb birtokokat Vécsey báró, a Berchtholdok, a Fáy és a Szatmáry család szerzett itt. Mezőtelkes lakosságát reformátusnak tüntetik fel a források, amelyek viszont nem adják meg a református templom építésének idejét. Azt a második katonai felmérés 1806 és 1869 közt készített térképén még nem, de az 1869 és 1887 közt készült harmadik katonai felmérés térképén már ábrázolják. Majom református templomának építése így erre az időszakra tehető.

A puritán sírjelek

A reformátusság mindig is puritán, hivalkodástól mentes viselkedéséről, életmódjáról volt ismert Kishontban. Valószínűleg ez lehet az oka annak is, hogy a temetkezésében fennmaradt szokások még a 20. században, sőt annak egészen a második feléig is éltek, elhunytjaik emlékére faragott fejfát állítottak az itteniek. A fejfa alapanyaga általában tölgy, amelynek földbe ásott részét vagy kátránnyal kezelték, vagy égetéssel tették ellenállóbbá. Egy fejfán jól azonosítható volt, hogy még az 1960-as évek utolsó felében készült. Más vidékeken a fejfák stilizáltan ugyan, de antropomorfak, azaz emberformájúak, a majomi fejfák viszont nem azok. Díszítésük általában rozettás, vagy más geometrikus formát ábrázoló, alig néhány centiméter mélységbe vésettek, Majomban több rozettásat is találni, és fogazásos díszítésűeket is, meg néhány hullámvonalasat és néhány befúrásos díszítésűt. A majomi temető még fellelhető kevés fejfája alig derékig ér, legfeljebb egy méter magasak, van, amelyiknek pléhezték a tetejét, hogy védjék az eső ellen, s van, amelyiken a betűk festésének nyoma is megmaradt. A fejfák felirata a sekély véset miatt sokszor alig olvasható már, azok is csak az elhunyt nevét, születési és elhalálozási idejét mutatják. Majom, azaz Mezőtelkes magyar nemzetiségű lakosságának mintegy harmadát a második világháború után kitelepítették, ma alig száz magyar ajkú lakosa van. Nyugodt, csendes, igazi háborítatlan falusi idill honol ebben a természetes völgyben, erdők és termékeny mezők közt megbúvó zsákfaluban, amely ma Rimaszombat része, a városközponttól mintegy hat kilométernyi távolságra van.