A lombikbébik igazi szerelemgyerekek

– Hat házaspár közül egy egész biztosan szembesül a meddőséggel. Társadalmi problémával nézünk szembe, hiszen drámai módon csökken a népesség, s hihetetlenül emelkedik a meddő férfiak aránya – figyelmeztet Jozef Války nőgyógyász, a pozsonyi ISCARE vezető orvosa, aki naponta találkozik kétségbeesett, gyermekáldásra vágyó párokkal.

Noha a WHO adatai szerint évente egymillió gyerek születik művi megtermékenyítés útján, az egészségügy pénztelensége miatt – kiindulva a hazai 50-60 ezer fős természetes szaporulatból – évente háromezer újszülöttet „veszít” az ország, illetve a gyermekáldásra váró szülők. – Három évvel ezelőtt a központ megnyitásakor reménykedtünk abban, hogy az alulfinanszírozás ellenére az egészségbiztosítók tudatosítják: a művi megtermékenyítés olcsóbb, mint a nemzőképtelen házaspárok éveken át tartó kezelése. Maga a beavatkozás ára körülbelül 26 ezer korona, a megelőző gyógyszerezés 20 ezerre tehető. Csehországban a költségeket a biztosítók állják, az izraeli partner prágai központjában több ezer gyermek született már. Míg nem kezdett működni a pozsonyi ISCARE a szlovákiai házaspárok is ott kerestek segítséget, igaz, külföldiként meg kellett fizetniük a beavatkozás árát – hangsúlyozza Jozef Války. – Az ISCARE-ben a lombikbébiprogram eredményessége 30 százalékos, éppen olyan, mint a világ csúcsintézeteiben. Amiben viszont lemaradunk, az a mesterségesen megtermékenyített nők száma. És nem azért, mert nem vagyunk képesek több beavatkozás elvégzésére, hanem a pénzhiány miatt. A legtöbb ügyféllel rendelkező egészségbiztosító évente csak 200 nőnek téríti a megtermékenyítéssel járó költségeket. A pénzhiány miatt várólistákat állítunk össze, jelenleg 350 kérvényt tartunk nyilván. Mivel Szlovákiában az illetékesek csupán beszélnek a gyermekvállalás támogatásáról, a helyzet szinte katasztrofális. Ki fogja kitermelni a nyugdíjakhoz nélkülözhetetlen anyagiakat, ha nem születik elég gyerek? Tudatosítani kellene, hogy míg az EU államaiban a csecsemők 5 százaléka, Csehországban és Magyarországon 3 százaléka születik az orvostudomány beavatkozásával, Szlovákiában csupán 0,3 százaléka – ismereti a helyzetet Války doktor. – A nem egészen három év mérlege – folytatja a nőgyógyász – a gondok ellenére örömteljes: kétszázötven hőn óhajtott gyermek, kétszázötven boldog anya és apa. Az anyák napja a legjobb alkalom arra, hogy valamennyien találkozzunk. Évről évre nagyobb gondot jelent a megfelelő kerthelyiség kiválasztása, hiszen egyre többen vagyunk. Nemrég született meg a 250-ik kisbabánk, s több várandós anyuka készül a nagy napra. Persze, eljönnek közénk azok is, akik a pozsonyi ISCARE központ megnyitása, tehát 1999 előtt Csehországban, illetve másutt kapcsolódtak be a lombikbébiprogramba. Központunk kiváló híre eljutott a világba, ausztráliai, amerikai, és olasz párok gyermekei születtek nálunk, jelenleg egy angliai fiatalasszony hat, egy moszkvai pedig öt hónapos terhes. Csak körül kell nézni, ritkán látható együtt ennyi boldog ember – mondja elégedetten az orvos, majd őszintén beszél a lombikban fogant népesség „rendkívüli minőségéről” is. Noha számtalan pszichológiai tanulmány foglalkozik ezzel a kérdéssel, az ok egyszerű: az orvosok csak a legéletképesebb petesejtet és spermát egyesítik, az újszülöttet pedig szerető légkör veszi körül. A lombikbébik igazi szerelemgyerekek, a szülők áldozatvállalása, legyen szó fájdalmas kivizsgálásokról, olykor műtétek soráról és gyakran óriási anyagi terhekről is, azt bizonyítja, hogy nagyon akarták a gyereket.

Pinke Róbertné 20 évesen ment férjhez, s párjával együtt boldogan készült a baba érkezésére. Hiába vártak. Előbb őt vizsgálták, majd a férjét is. A fiatalok nagyon megrémültek a közléstől: aligha lesz gyermekük. Nem akartak belenyugodni a gyermektelenségbe, azon gondolkodtak, ha másképp nem megy, örökbe fogadnak egy csöppséget. Az ISCARE-ban viszont tudatták velük: hozzásegítik őket a hőn óhajtott babához.

– Akkoriban az egészségbiztosító nem fizette a beavatkozást, s nekünk szerencsére volt annyi megtakarított pénzünk, hogy vállalhattuk a kiadásokat. Nem fillérekről volt szó, a férjem 27 ezer koronás műtétét is nekünk számlázták ki. A beültetés is csak másodszorra lett eredményes, összkiadásaink elérték a 150 ezer koronát. És mivel az egyik sorstársnőm pénzhiány miatt nem engedhette volna meg magának a művi megtermékenyítést, elhatároztuk: ha állapotos maradok, átvállaljuk az anyagi terhek egy részét. Sajnos, neki eddig még nem sikerült kihordani a magzatot, mi viszont szülőkké váltunk. Ma már a mi helyzetünk is valamivel rosszabb, pénzforrásaink kiapadtak, a könnyebb megélhetés érdekében a férjem másodállást keres. Vágsellyén viszont nincs nagy esélye – mondja Martina asszony, s magához öleli karján ülő kisfiát.

– Az anyák napi lombikbébibuli arra is jó, hogy találkozzunk azokkal a házaspárokkal, akikkel a kezelések hónapjai alatt összehozott a sors. Bár ez az időszak nem tartozik a legkellemesebbek közé, hálás vagyok mindazoknak, akik hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy Ádám megszülethessen. Tizedik házassági évfordulónkon ő jelenti a legnagyobb ajándékot – közölte mosolyogva a patasi Both Renáta. Férje, Tibor elárulja, hogy a házasságkötés után, mint általában mindenki, türelmesen várták a „gólyát”, majd amikor elkerülte őket, megpróbálkoztak a leglehetetlenebb gyógymódokkal. Noha Czeizel Endre is türelemre intette őket, nehezen viselték a gyermektelenséget. – Persze, könnyű azt mondani, várjunk, amikor a gyerekkocsi látványától is szenvedtünk – hangsúlyozta a büszke apuka. A Both házaspár vállalta az anyagi áldozatot, s kétszeri sikertelen beültetés után az idén január 25-én megszületett a kis „trónörökös”. – A férjem 34, én 30 éves vagyok, tehát van még esélyünk egy további gyerekre is.

A 38 éves Alena Machalíková azon szerencsések közé tartozik, akinek a beültetés költségét a biztosító térítette. – Három évvel ezelőtt mentem csak férjhez, bevallom, nem nagyon idegeskedtem amiatt, lesz-e gyerekünk vagy sem. Az orvosok szerint egészségesek voltunk, mi csupán attól tartottunk, hogy kicsúszunk az időből. Sajnos, nem maradtam terhes, ezért a barátnőm tanácsára az ISACARE-ben érdeklődtem. Megtörténtek az előkészületek, s amikor eljött a petevétel ideje, visszahőköltem. Természetgyógyásznál próbálkoztam, s talán neki köszönhetően annyira megnyugodtam, hogy végül belevágtam: már az első beültetés sikeres volt. Megfogantam, s egy hónappal ezelőtt megszületett Natália. Ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyire boldogok vagyunk?

A kerthelyiségben összegyűlt csöppségek között sok volt az ikerpár. – A magyarázat egyszerű, a siker érdekében általában két embriót ültetünk az anya méhébe. Van, amikor csak az egyik kezd fejlődni, van amikor mindkettő. Noha kezdetben több hármas iker szülés is előfordult, ma az anya védelmében, jóval elővigyázatosabbak vagyunk – tudatta Války doktor, s kissé szomorúan megjegyezte: jelenleg évente mintegy ezer–ezerháromszáz művi megtermékenyítés elvégzésére képesek. Nemcsak a magas színvonal, az eredményesség, a jártasság megtartásához is szükség van ennyi betegre. Csehországban a lombikbébiprogramnak köszönhetően évente 2–3 ezer gyerek születik, ők elérik az EU-országok átlagát. Szlovákiában viszont 6 millió koronán múlik sok száz gyermektelen házaspár boldogsága, s az oly sokat ragozott népszaporulat emelése. A pénzhiány nem lehet érv, hiszen a meddőség épp olyan betegség, mint a szívbaj vagy a gyomorfekély. Igazságtalannak tartja, hogy azok, akik ma nem tudják vállalni a beültetés és a gyógyszerezés több tízezer koronás költségét, csak 2004-ben kerülhetnek a – biztosító által térített – lombikbébi programba, s válhatnak szülőkké.