A községvezetés menedzsment kérdése

Szitási Ferenc légi polgármester: „A pályázatok útján a falvak kevéske pénze megsokszorozható”Somogyi Tibor felvételeA külföldi sajtó által gyakran nagyléptékűként emlegetett fejlődést elemezve figyelmünket nem is annyira a gazdasági mutatók felé kell fordítanunk, melyek – mint azt az elmúlt napok példája is igazolta – hamisíthatók, manipulálhatók, hanem az ország legkisebb építőelemeire: a falvakra, a községekre, a városokra. Az ő szemszögükből szemlélve más megvilágításba kerül mindaz, amit a nagypolitika esélynek, lehetőségnek nevez.

Alig több mint másfél évtizeddel a rendszerváltás, illetve a különböző kormányok kísérletei után – melyek közül nem egy szinte teljesen ellehetetlenítette az önkormányzatokat –, szerepük gyökeresen megváltozott. Európai módra kezdünk élni és halni, ami azt is jelenti, hogy felfogjuk: az ország boldogulásának kulcsa a szabad, a lehető legnagyobb mértékben független önkormányzat. Valami hasonlóról úgy kétezer évvel ezelőtt már Marcus Aurelius római császár is megemlékezett Elmélkedéseiben, ám idő kellett, hogy Európa ezt felfogja.

Alig két évvel a Nagy Összeborulás után végre érezhető, hogy az önkormányzatok megtalálják számításaikat – már amelyek egyáltalán keresik. Egyre több történet szól arról, hogy az összeomlott rendszer romjain, sőt annak terheit viselve is előbbre lehet lépni, fejleszteni, építkezni. Lég község példája csak egy a számos, születőfélben lévő sikertörténet közül.

Nem légből kapott történet

A tündérek szigetének is nevezett Csallóköz kellős közepén található ez a község, mely tulajdonképpen öt település – Kis- és Nagylég, Szász, Előpatony és Kolónia – egymáshoz csatolásával jött létre. Tündéreket keresni a Csallóközben ma már dőre vállalkozás lenne; eltűntek az ágvizekkel, a nádasokkal, a kiterjedt erdőségekkel együtt. Ami maradt, az a hamisítatlan, pontosan felparcellázott síkvidéki kultúrtáj. Az ország éléskamrája – ahogy emlegetni szokás. A rendszerváltást követő években csaknem elveszett az említett kamra kulcsa, hiszen a Pozsonytól Komáromig terjedő területen gazdálkodó szövetkezetek, állami gazdaságok többsége felbomlott, a helyükre lépő gazdák, vállalkozók pedig nem voltak kellőképp felkészülve a nagy falatra. Lég legújabb kori történetében ez idő tájt kezdtek új szelek fújdogálni.

„A község fejlődése 1995–96-ig felfelé ívelt – mondja Szitási Ferenc mérnök, a mintegy két és félezer lelket számláló település polgármestere. – A legnagyobb munkáltató a helyi mezőgazdasági kombinát volt, mely csaknem ezer embert foglalkoztatott. 1999-ben ez a cég csődöt jelentett, az alkalmazottak munka nélkül maradtak; erre a sorsra jutottak a másik nagy munkáltató, a helyi kórház alkalmazottai is. Időbe tellett, míg a helyzet olyannyira rendeződött, hogy a mezőgazdasági nagyvállalat romjain kiépüljenek a vállalkozások, melyek persze kevesebb embernek adnak munkát, ám az életszínvonal helyreállításában nagy szerepet játszanak.”

Mint megtudtam, az igazi fordulat a községben 2002-ben állt be. A lakosok egy vállalkozó szellemű csoportja elérkezettnek találta az időt arra, hogy – a polgármestert idézve – „letörjék a letargiát”, újítsanak. A feladat persze egy sor kellemetlen intézkedés foganatosítását is tartalmazta.

„Először is rendeztük a község bérleti szerződéseinek nagy részét, ami nem növelte sem a személyem, sem pedig az önkormányzati képviselők iránti szimpátiát a helységben – tudom meg a község első emberétől. – Tudatosítottuk ugyanis, hogy a község nem jótékonysági intézmény, és kiváltképp nem kommersz vállalkozások szponzora. A jótékonyság gyakorlására ott vannak a nyugdíjasok, az iskolák, az egyházak, vagyis mindazok a szervezetek, amelyek nem profit termelése céljából jöttek létre. Ezt követően kerülhetett sor a többi projekt felfuttatására, melyek közül talán a kórház megmentése volt a legsürgetőbb számunkra. 2003-ban, amikor a község által létrehozott közhasznú szervezet átvette a kórházat, annak száztizenkét alkalmazottja és tizenhét páciense volt, miközben az évet harmincmillió koronás veszteséggel zárta. Ma ott tartunk, hogy végre sikerült kitörnünk a piros számok bűvös köréből, tehát a kórház már nem veszteséget termel, hanem fenntartja önmagát. Ezt persze nem tudtuk volna elérni a szolgáltatások bővítése nélkül; így lett szociá-lis gondozóintézetünk, mely iránt például a pozsonyi nyugdíjasok részéről is hatalmas az érdeklődés. A Vitalitának – mert így nevezzük, talán a projekt életképessége miatt – ma több mint százhatvan alkalmazottja van. Óriási felvevőpiac ez a képesítéssel nem rendelkező, másutt elhelyezkedni képtelen munkaerő számára.”

Az elégedettség alapja a létbiztonság tudata, aminek feltétele a munka – árulja el a biztos receptet Szitási úr (persze voltak ilyen sejtéseim korábban is), így a munkahelyek megteremtésére való törekvés jegyében született meg Lég falufejlesztési terve is. Kezdetben egy olasz befektető figyelt fel a község és a közösség kínálta lehetőségekre (úgy is, mint betanítható munkaerő); ma pedig ott tartanak, hogy teret adnak más vállalkozóknak is a letelepedésre. Az érdeklődés nemcsak a község, hanem a szomszédos falvak lakosai részéről is jelentős; megeshet tehát, hogy a vállalkozó kedvnek hála, Lég nem csupán földrajzi értelemben véve lesz a Csallóköz-sziget központja.

Ma veréb, holnap túzok

Bár a madárvédelmi területek felemlegetése – azok létrehozásának módja miatt – nem a leghálásabb téma, úgy tűnik, Lég egyike azon településeknek, amelyek ebből is tőkét tudnak kovácsolni – vagy legalábbis megpróbálják.

„Két területen is megpróbálunk bekapcsolódni a madárvédelmi programba – világosít fel a polgármester. – A LIVE Program keretében mintegy háromszáz hektáros területet szándékozunk a túzokvédelem rendelkezésére bocsátani. Ehhez tudni kell azt, hogy bár ez a madár tájainkon őshonos, majdnem két évtizede egyetlen példányával sem találkozhattunk a légi határban; a projekt viszont pontosan a visszatelepítését tűzte ki célul. A másik terület a Csallóközben még fellelhető madarak védelmét szolgálná. Tudni kell azt, hogy az önkormányzat kezdeményezte az említett projektekhez való csatlakozást, megelőzendő ezzel azt, hogy esetleg számunkra előnytelen módon vonják meg e területek határait. A kezdeti nézetütköztetések után végül az állami hivatalok is megértették, hogy ezt a programot csakis az önkormányzat bevonásával tudják megvalósítani, és nem dönthetnek rólunk – nélkülünk.”

Mindenképp ide kívánkozik Szitási úr véleménye a pályázati rendszerekről, melyek komoly segítséget nyújthatnak az önkormányzatoknak a további fejlesztések terén.

„Elsősorban is fel kell fogni a pályázati rendszer működésének elvét – mondja. – A községek általában nem képesek arra, hogy komoly beruházásokba fogjanak, illetve hasznot termeljenek. A pályázatok útján a falvak kevéske pénze megsokszorozható, hiszen csak ötszázalékos önrésszel kell rendelkezniük. Ez azt jelenti, hogy ötvenezer koronából egymilliós befektetést lehet kihozni. A lényeg, hogy az önkormányzati képviselők, vezetők belássák: a községvezetés menedzsment kérdése.”