A kisújfalui Kis Béla kisnyugdíjas Érsek Árpádot várja

A honfoglalási folyamat óta ez lessz a második legfontosabb Árpád, aki hozzánk begyün. Bár ő nem lóvá gyün, aszongyák, hanem vonattá, mer közlekedísi miniszter, mőte tavá megin a Ficot űtettük a nyakunkra. Azóta hirdetyi nekünk a zigét ez a zújfajta Érsek, hogy nincs más út, csak a vasút. Amit nekünk nem is nagyon kő magyaráznyi, mer itt vasút mingyig vót. Ha nem lett vóna, a sógor se ípítette vóna föl a hátúsó házat hetvenkettőbe, mikor mozdonyvezető vót, egyszer mikor má hankalodott, a falu előtt lefékezett a tehetvonattá, a deszkákot meg ledobáta a agacsos ódalba, osz másnap meg kárén fajinú hazahordtuk. Akkor még a proletárok diktátak, de szívessen látjuk mink a Érsek urat is, aki mútkor megüzente, hogy körbevonatozza a országot. Igaz, hogy a vasútállomásunk má essze van dőve, de legalább a síneket lepucútattyuk cseppet a nígyórásokká, hagy csillogjanak, ne maraggyunk szígyenbe a miniszter elvtárs látogatásakor, ha a sínjáró Audi dzsippjivel a falunk vágányain átgurúll. Rakunk ki kóbászt meg pár üveg otellót, hátha megéhezett vagy szomjazott a nagy országjárásba. Utazásba lehet a legjobban elfárannyi. Azí annyit megüzennínk neki előzetesbe, hogy hozza má el egy tollvonással a állomásunkra a magyar táblát, mer mútkor is má benne vót a újságba hogy ki lesz tíve, mos meg megin az van hogy várnyi kő valamire. Mer hogy mink a törvíny szerint csak megállóhely vagyunk, nem állomás, pegyig itt a büdös ílletbe soha senki nem mondta hogy kimegyek eléd a megállóhelyre. Hanem állomásnak hítuk, de mindegy. Szoval hogy ha má gyün, hozza el azt a táblát, legyen itt, osz majd kitesszük mink, ha átmegy a törvíny, csak nemhogy akkor meg majd az lesz, hogy ippen elfogyott a pléh meg a csavar. Igaz, hogy a állomás má esszedőt, de maj kírünk rá pízt a Betmen alaptú, a szomszíd faluba is kaptak, az vót a főtítel, hogy be kő festenyi pirosfehír ződre. Nekünk ez szerintünk jó, mer minden országbú kihozzuk a makszimumot. Meg az egísz környík. (nn)